Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-595

4(H) ,595. országos ülés 1915 deczember íl~én, szombaton. lóért, most csak 5—600 koronát. Elvitték a szekerét 60—70 koronáért, a szerszámát 30 koronáért, amikor tudjuk, hogy most a szerszám ára 300 korona, egy szekér ára 300 korona, egy pár muraközi lovat 8000 koronáért vásárolnak. Ez tehát nem volt megtérítés annak a gazdának. Vigyázni kell, t. ház, arra, hogy ez a nagy drágaság ne menjen odáig, hogy a kisgazda ne tudja megművelni a földjét. Már most mi fog ebből következni ? Ha nem tudja a földjét megművelni, akkor ezek a földek nem fognak megfelelni annak, amit Serényi Béla gróf emiitett, hogy több termés, legyen Magyarországon, hanem a termés sokkal kevesebb lesz. Lehet akkor nekünk puskánk elég, de ha nem lesz ennivaló, akkor nem tudunk győzedelmes háborút viselni. A mai drágaságot a kormánynak késedelmesen kiadott rendeletei okozták, mert amire valamelyik árura rákerült volna a makszimálás sora, addig a Galicziából, Bukovinából vagy máshonnan bejött ad hoc kereskedők azt összekaparitották és azok kezéből azután nagyon nehezen vagy egyáltalában nem is tudták ezeket az élelmiczikkeket kivenni. Ezeket a mesterséges árdrágitókat olykor meg is csípték, meg is büntették, de a drágasághoz hozzájárultak a nagyobb árdrágítók, a nagyobb részvénytársaságok is. A múltkoriban Bécsben voltam és akkor beszéltem ilyen urakkal is, akik azt mondták, hogy: »Magyarországról beszélnek? Ma Magyarország nincs, ma a monarchia áll Ausztriából, plus Magyar Altalános Hitelbank, plus Kereskedelmi Bank!« (Igaz! Ugy van! Derültség balfelöl.) Bizony nagyon szomorúan éreztem magamat, mikor egy meglehetősen nagy állásban lévő osztrák állampolgár közgazdasági életünkre ezzel a nagyon jellemző példával mutatott rá. A zsirdrágaság, ha nincs is összefüggésben a Magyar Altalános Hitelbankkal, de összefüggésben van a kukoriczarekvirálással. Most van az ideje annak, hogy a kisgazdák évszázadok szokásai szerint karácsonyi időben elárusítsák állataikat. Meglehetősen le is ment az egész vidéken a zsírnak és a sertésnek oJIi £11 el. Mit látunk azonban ? Azok ellen, akik mindig nagyhizlalók voltak, akik ezt iparilag űzték, jövedelmi adót, mindenfélét fizettek, nem szólok; hanem nagyon sokan összevették az állatokat és akkor kezdődött a kukoriczarekvirálás ezek részére. Az ideiről nem tudok szólni; de a múlt esztendőben nagyon szomorú eredménye volt ennek a rekvirálásnak. Zala megyében is elrendelték a kukoriczarekvirálást; nem kaptak kukoriczát, erre a katonai hatóságot bízták meg, hogy járjon el a rekvirálás ügyében. Akkor kimentek a Muraközbe, amely jó kukoriczatermő vidék; ott rekviráltak öt vaggon kukoriczát. Erre az ott összejött kereskedők felfutottak vagy a földmivelésügyi kormányhoz, vagy a belügyministerhez vagy a ministerelnök úrhoz, amire azt mondták a katonai hatóságok is, hogy visszaadják azt a kukoriczát. A katonai hatóság áttette az ügyet az ő felebbvalójához és akkor ki lett mondva, hogy kérjék ezt a kukoricát a szombathelyi katonai raktárból. Onnan küldtek öt vaggon kukoriczalisztet, amely azonban már meg volt romolva; ezt elküldték Kanizsára, ott megnézte a bizottság is, amely szintén ugy találta, hogy megromlott; megpróbálták a hizlalóknak eladni, de még a sertések sem ették meg. íme, így pazarolják el Magyarországon a terményeket. (Ugy van! balfélöl.) Mikor minden egyes ember részére ki kellene hogy mérve legyen az élelmezéséhez szükséges porczió, akkor ez valóban bűnös pazarlás! (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Van még egy teremtménye a rendeleteknek, illetve a Haditermény Részvénytársaságnak: a korpaközpont. Ez a korpát 18 koronáért adja, azonban hozzászámítanak provízió fejében 50 fillért a korpaközpont javára; azután számítanak egy bizonyos plust bélyeg etc. illeték czimén; azután számítják a zsákokat, ugy hogy száz métermázsa korpa 2467 koronára jön ki. Akkor természetesen a termelő visszaadja a malomnak a zsákot, azért visszaszámítanak 240 koronát, ugy hogy a korpa 18 koronás hivatalos ára, mire a fogyasztó kezébe kerül, 22 korona és 40 fillérre emelkedik. Ezek azok az intézkedések, amelyekkel a nem egészen egyenes utón való közvetitő kereskedelem, a termelő ós a fogyasztók, majd a fogyasztók és a termelők közötti közvetitésekkel 10—15 perczenttel drágítják az árukat. Sajnos, hogy az ország minden vidékén a gazdák a rossz időjárás következtében a vetésekkel nagyon elmaradtak. Ezt nem azért hozom fel, hogy ezért a kormányt okoljam, hanem azért, hogy felemlítsem, hogy a főhadparancsnokságok sok esetben csak az igen nagy gazdáknak adnak foglyokat 200-as csoportokban; hosszú idő múlva belátták, hogy ez a szocziális és gazdasági érdek szempontjából nem jó és adtak kisebb gazdáknak 30-as fogolysoportokat, majd a községeknek is 30-as csoportokat, hogy azok egyeseknek adják át a mezőgazdasági munkák teljesítésére. Példát kellene vennünk Németországtól : hogyan alkalmazzák ott a hadifoglyokat a mezőgazdaság felemelésére és a termelés fejlesztésére. Nálunk azonban olyan fogolytáborokat látunk, ahol munkátlanul hemzsegnek a foglyok, ami nekik sem jó, mert nincs elég levegőjük. A kisgazdának kellene segítséget adni, akinek elvitték a fiát és minden munkaerejét. Fel kell említenem azt is, hogy a parancsnokságok egy darabig megtérítették azt a kosztot, amibe nekik a foglyok kerültek. Az utóbbi időben azonban kiadatott egy rendelet, hogy november 1-ére minden hadifogoly az illető fogolytáborba beszállittassék. Épen az időjárás következtében Magyarországon még nagyon sok hely van, ahol a tengeri lábon áll, mert nem lehe-