Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-595

ÍM 595. országos ülés 1915 deczember 11-én, szombaton. talán részletében is egy állásponton vannak. Ehhez nekem hozzátenni valóm nincs, én csak a sikerét kívánom ennek az álláspontnak. Érinteni kivánom, t. képviselőház, másod­szor, épen a házszabályok szűk keretére való tekintettel, az inclemnitási törvény terjedelmé­nek kérdését is. Ez a kérdés is meglehetősen meg van világítva. Rámutattak mindenféle olda­lára, kivéve azonban mégis azt a részét, amely voltaképen tételes törvényben van szabályozva, az 1897 : XX. t.-czikkben. Ennek a törvényczikk­nek a 14. §-a ugyanis világosan megmondja, hogy »a költségvetési törvény intézkedik a ne­talán mutatkozó hiány fedezéséről, vagy a fö­lösleg hovafordításáról; ezen intézkedés nem foglalhat magában oly határozatot, mely termé­szeténél fogva külön törvény hozatalát igényli«. Tehát az a kérdés, amelyet itt, mint kontradik­tórius kérdést, állítottak fel, hogy t. i. helyes-e a dolgokat ugy tárgyalni, amint ez a javaslat teszi, vagyis az indemnitási törvény, esetleg a költségvetési törvény keretébe olyan rendelke­zéseket foglalni bele, amelyek voltaképen nem oda tartoznak, ez a kérdés a törvényhozás által már régen eldöntetett. El van döntve az is, épen az idézett törvény 19. §-ában, hogy »ha a költségvetési törvény azon év január hava l-ig létre nem jöhet, a kormány külön törvényjavaslatban felhatalma­zást tartozik kérni arra, hogy a legutóbbi költség­vetési törvény keretében az állam jövedelmeit folytatólagosan beszedhesse és kiadásait fedez­hesse*. Ennek a kérdésnek a fontossága akkor lép különösen előtérbe, ha figyelembe veszszük azt, hogy azokat a kérdéseket, amiket mi a szoros házszabályok korlátain kívül szabadon tárgyalhattunk volna, most nincs módunkban tárgyalni. Különösen a hadiadó, illetőleg a hadsegé­lyezési adó kérdése az, amelyet magam is sze­rettem volna részletesebben megvilágítani. Akkor, mikor az 1914. évi törvényt a ház meghozta, részt vettem ennek a kérdésnek a tárgyalásában és nagyon jól emlékszem azokra a nyilatkoza­tokra, amelyeket az igen t. pénzügyminister ur akkor tett. Preliminálta a hadiadóból várható jövedelmet 15 millió K-ra. Ezzel szemben már akkor kifejtettem, hogy én akkor is elhinném a t. pénzügyminister ur állítását, ha ennek az összegnek a kétszeresét mondaná. És ime, most az előadói székből ismerik el azt, hogy már 22 millióra tehető az az összeg, amely ebből be fog folyni. Megvallom, nem tudom, hogy volta­képen kinek higyjek ebben a kérdésben, mert itt fekszik előttem egy munka, amelyet a Pénz­ügyi Szemle hoz, még pedig Hantos Elemér képviselőtársunk tollából. Ehhez úgyszólván a forgatmányt, a devizát adja meg Lukács László volt pénzügyminister és ministerelnöknek a tekin­télye, aki ehhez előszót irt. Ennek a munkának az egyik passzusa azt mondja, hogy 15 millióra tervezték a hadiadót és kétszeresen folyt be. Nem tudom, hogy tévedés-e ez... Hegedüs Lóránt előadó: Tévedés! Csermák Ernő: Adatokkal nem rendelke­zem, csak arra hivatkozom, hogy ez a munka tényleg azt mondja. Le kell tehát szegeznem, t. képviselőház, hogy a t. kormány részéről vagy nem fektetnek elég súlyt arra, hogy a képviselő­házat kellően tájékoztassák a lehető eredmények felől, vagy pedig nem elég gondosan fontolják meg azokat az adatokat, amelyekből a jövő ké­pét meg lehet alkotni. így jut a ház abba a helyzetbe, hogy egy olyen kép áll előtte, amely kép távolról sem felel meg annak a jövőnek, amelyet a törvényjavaslat tárgyalásakor a ház­nak a pénzügyi adatokból legalább körülbelül látnia kell. Ami magát a hadsegélyezési adó kérdését illeti, míg a múlt esztendőben azon az állásponton voltam, hogy az életbeléptetésével járó nagy nehézségekre való tekintetből nem kellene életbe léptetni, ma midőn az első nehézségeken átestünk, álláspontom az ellenkező. Ma azon a nézeten vagyok, hogy ennek az adónak a meghagyása helyes. Helyes, hogy a nagy jövedelmek meg­adóztassanak és hogy fokozottabb mértékben járuljanak az állam terheinek fedezéséhez, mert hiszen kétségtelen dolog, hogy ezeket a terheket fedezni kell és lehetőleg onnan kell venni a fedezetet, ahol arra a megfelelő alapok talál­hatók. De nem találom, t. képviselőház, ma sem helyesnek azt az álláspontot, amelyet ugy a t. kormány, mint a j3énzügyi bizottság elfoglal, hogy t. i. a bankok a jövedelemadó bizonyos teóriájánál fogva, amely az egyén jövedelmére állíttatik fel, nem sújtatnak ezzel az adóval. Hogy mennyire képesek a bankok a had­segélyezési adót fizetni, mutatja az a körülmény is, hogy hiszen köztudomású, hogy vezérembe­reiknek hadsegélyezési adóját maguk a bankok kívánják fizetni. Ha erre képesek, akkor talán képesek arra is — és a kimutatásaik mutatják, hogy igenis, képesek — hogy megfizessék azt az adót is, amelyet jövedelmeik arányában kel­lene, hogy fizessenek. Kellene annyival inkább, mert hiszen kétségtelen dolog, hogy a bankok a háború folytán szintén bizonyos olyan nyere­ségekhez 'jutottak, amely nyereségekből fedezni tudják ezeket az adóösszegeket. Lehet, hogy a t. pénzügyi bizottságban talán nem ismerték kellőleg a bankok helyzetét, talán nem voltak ott a bankok viszonyaival ismerős szakemberek, — erre talán az előadó ur tudna felvilágosítást adni, — én azt látom, hogy a pénzügyi bizott­ság nem nyert kellő tájékoztatást e tekintetben, hogy mire képesek a bankok. Ezt kívántam, t. képviselőház, erre nézve elmondani és ezt kívántam megjegyezni különö­sen akkor, amikor épen magából a javaslatból azt látom, hogy bizonyos hibákat reparálnak. Pl. most veszik ki a jövedelmi adó alól a szer­zetes rendeket, amelyek, mint pl. a tanitószer-

Next

/
Thumbnails
Contents