Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-595
448 595. országos illés 1915 deczember li-en, szombaton. hatni ugyanakkor, amikor teljes mértékben negligálja és semmibe sem veszi a képviselőház ellenzékét. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez még jobban meg fogja erősíteni az országban azt a mindinkább elterjedő felfogást, hogy a képviselőházban levő ellenzék nemcsak ellenzék, de a magyar érzelmek letéteményese is. (Igaz! Ugy van ! Taps bal felől, Ellenmondások a jobboldalon.) Örömmel hallottam és hozzájárulok mindahhoz, amit a világháború befejezése érdekében gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, gróf Károlyi Mihály és Rakovszky István t. barátaim elmondottak. Legyen szabad ezekhez hozzáfűznöm annyit, hogy én abban a meggyőződésben vagyok, hogy gróf Tisza István ministerelnök urnak az a megjegyzése, amelyet gróf Andrássy Gyula felszólalásával szemben aggodalmasan tett, nem annyira magára a tárgyra vonatkozott, mint talán inkább annak a teljesen átérzett felelősségnek kifolyása volt, amely őt azon a helyen áthatja, valamint annak az aggodalomnak, hogy az itt, e parlamentben felhangzó békés nyilatkozatokat az entente-hatalmak félremagyarázhatják. Ezért szeretném én is, ha a ministerelnök ur maga ugy nyilatkoznék, hogy az a különbség, amely az ő felszólalása és gróf Andrássy Gyula felszólalása között volt, érdemben nem is lehet más mint csak az a különbség, amely egy ellenzéki képviselőt és egy felelős ministerelnököt egymástól elválaszt. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés balfelől.) B. Ghillány Imre földmivelésiigyi minister: Ugy is mondta ! Gr. Zichy Aladár: De kellett is, hogy e házban e második háborús országg3 r ülés alkalmával ezen nyilatkozatok elhangozzanak. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Kellett, hogy itt a békéről nyilatkozzanak, mert ez bizonyitja, hogy mi erősek és hatalmasak vagyunk ; ez bizonyitja, hogy menynyire kötelességtudó e nemzet. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) Csakis egy erős hadsereggel biró állam képviselőtestületében hangozhatnak fel ilyen szavak, amelyek végeredményben nem mások, mint az emberiesség és kultúra biztosítékai. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés és taps balfelől.) Kell, hogy ez az országgyűlés ilyen irányban megszólaljon, mert a mi magyar véreink, a magyar hadsereg nem a háború borzalmaiban nagy, de nagy a kötelességtudásban, (Igaz! Ugy van! balfelől.) nagy hazaszeretetében, nagy vitézségében és nagy azon meggyőződésében, hogy jogát védi, hogy hazájának határait védelmezi. (Elénk helyeslés és taps balfelől.) Amily kötelességtudó a hadsereg, oly kötelességtudónak kell lennie ennek az országgyűlésnek is. (Elénk helyeslés balfelől.) Reális munkát végez, ideális czélok eléréséért küzd ez a parlament, ugy mint a hadsereg. (Ugy van ! balfelől.) Őszintén örvendek, hogy gróf Apponyi Albert határozati javaslatához a ministerelnök ur hozzá járult. Azt hiszem, sértés is lett volna vele szemben feltételezni, hogy azt nem teszi magáévá. (Ugy van ! balfelől.) Es helyesen egészítette ki a gondolatot tegnap Huszár Károly t. képviselőtársam, mikor kérte, hogy ne egyedül a katonai kimutatásokat vegyék alapul a háborúban való részvéte] arányszámának megállapításánál. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy azokban a lengyel ezredekben is, amelyeket Galicziából kiegészíteni nem lehetett, magyar véreink, magyar harezosok küzdenek és ha igazán helyes képet akarunk nyerni. .. Egy hang (a középen) : Sőt vegyesen küzdenek ! Gr. Zichy Aladár : .. . igen, — hisz jobb erről nem is beszélni, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) — mondom, ha igaz képet akarunk nyerni, akkor nekem is kérnem kell, hogy az a kimutatás, amelyet kilátásba helyezett a ministerelnök ur, a tényeknek és annak a szándéknak is megfelelő legyen, amely gróf Apponyi Albert t. barátomat felszólalására indította. (Helyeslés balfelől.) Polónyi Géza : Az igazságot tartalmazza ! Gr. Zichy Aladár: T. ház ! Mindnyájan tudjuk, hogy a magyar szent korona országainak seregei, a magyar haderő mily vitézül küzdött e világháborúban. De mindnyájan tudjuk azt is, hogy a legveszélyeztetettebb, a legkényesebb helyekre a mi magyar véreinket, a mi magyar ezredeinket küldték. (Igaz! Ugy van ! Taps balfelől.) Hozzáfűzöm ehhez azt is, hogy köztudomású dolog, hogy a világháborúban tűzben először megjelent honvédek egyenértékűek voltak a közös hadseregbeli magyar ezredekkel, (Ugy van! Ugy van ! Taps balfelöl.) sőt tovább megyek, a magyar népfelkelők is a legnagyobb meglepetést keltették, a legnagyobb elismerést és megbecsülést vívták ki. (Igaz! Ugy van ! Általános helyeslés és taps.) S ha ezt itt el lehet mondanunk anélkül, hogy az országban bárkit is bántanánk, mert oly abszolút igazság, hogy nem lehet sértő, ugy, azt hiszem, nem tévedek és csak kötelességemet teljesítem, ha felhívom a ház figyelmét arra, hogy ez az igazság erre a házra is kötelességeket ró. (Igaz I Ugy van ! Helyeslés balfelől.) T. ház ! Mindenki tudja, mit ért volna a mi haderőnk, ha ennek a kiváló haderőnek ilyen tipusu e*zredei még számosabbak lehettek volna. (Igaz! Ugy van!) És itt rátekintek a multak bűneire. Itt vannak a statisztikai adatok, amelyek bizonyítják, mily óriási halandóság van Magyarországon a gyermekek és különösen a csecsemők között. (Igaz! ügy van !) Ha az elmúlt évtizedekben gondos egészségügyi intézkedések és kormányzati szabályzatok által ez a gyermek- és csecsemőhalandóság leszállittatott volna arra a fokra, amelyet más kulturállamokban elértek, a központi haderő még nagyobb dicsőségre, még nagyobb elismerésre tett volna szert. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Engedje meg t. ház, hogy a születésekre és a gyermekhalandóságra vonatkozólag egy pár adatot felemlíthessek. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Magyarországon, természetesen a háború folytán,
