Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-595

595. országos ülés 1915 deczember 11-én, szombaton. 44§ folyó évi május havában húszezerrel kevesebb volt az élve születettek száma, mint 1914-ben, a következő hónapokban pedig husz-huszonnégyezerrel kisebb ez a szám, mint a megelőző években. De ez a háború természetes következménye. Van azonban egy még szomorúbb jelenség : Magyarország csecsemőhalandósága évenkint 20% körül szokott járni, tehát rendes körülmények között is igen magas a többi európai államokhoz és különösen Norvégiához és Svédországhoz viszonyítva, ahol ezt az arányszámot 6—7%-ra sikerült megfelelő gondos intézkedések által leszállitani. Még rosszabbodott a szaporodási arányszám azáltal, hogy specziell a magyar vidékeken még nagyobb lett ez idő szerint a csecsemők halálozása, ugy hogy némely helyen — szinte lehetetlenül hangzik — nagyobb a halandóság, mint a születések száma. így pl. januárban még 52.022 születéssel szemben 19.528 volt a csecsemő-halottak száma, júliusban 30.948 születéssel szemben volt 12.379 halálozás, augusztusban 30.028 születéssel szemben 11.127 és a folyó év első nyolcz hónapjában összesen 27%-ra rúgott a csecsemők halandósága. Hogy ez mit jelent, nem szükséges tovább magyarázni. Itt vannak még különösen azok az adatok, amelyek a tiszta magyar vidékeken még világosabban tüntetik fel a súlyos körülményeket. így pl. Egerben Julius—augusztus hónapokban született 80 gyermek, meghalt 87 csecsemő. GyöngyösSólymoson 6 születéssel szemben 11 halt meg, Gyöngyös-Halászon 10 születéssel szemben meghalt 9, Törökszentmiklóson 120 születéssel szemben 92 halálozás volt, Jászladányban 30 születéssel szemben 36-an haltak meg. Nem akarom a t. ház türelmét tovább igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) de tény az, — ezek hivatalos adatok — hogy ebben a háborúban a legnagyobb veszteségeket aránylag a magyar faj szenvedte és a halandóság a gyermekeknél, tehát a szukreszczencziánál szintén a magyar elemre nehezedik a legnagyobb sulylyal. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás.) Itt valaki közbeszólt, hogy »hadd veszszen a magyar«. De ne igy nézzük a dolgot, épen az ellenkezőjét nézzük. Itt a magyar csapatoknak legnagyobb elismerése nyilvánul meg. A hadvezetőség bizonyára nem fogja kiméletlenül odaküldeni csapatainkat; ők ismerik a kitűnő ezredek értékét, de azokat kell odaküldeni, akikkel abszolút biztonsággal dolgozhatik, és akikben feltétlenül megbizhatik. (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és szélső baloldalon.) örök dicsősége lesz a magyar fajnak épen az, hogy legtöbbet tudott szenvedni és áldozni, de viszont ennek a törvényhozásnak a kötelessége a kormányt utasitani arra, hogy minél előbb, lehetőleg gyorsan és teljes erővel siessen a szegény nép segítségére és mentse meg, amit megmenteni lehet. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ugy tudom, nagy társadalmi mozgalom indult meg épen e tekintetben, és arról is értesülKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVU. KÖTET. tem, hogy a kormány e részben nem zárkózik e az áldozatkészség elől. Szükségesnek tartottam ezeket itt elmondani, hogy hallja a nép, hogy a törvényhozás megteszi kötelességét, és azért is, hogy ez alkalommal talán egy visszavágást adhassak arra a felhangzó kifogásra, hogy ennek a drágaságnak nem csekély részben maga a földmives nép az oka. Ellenkezőleg, t. ház, épen a csecsemőhalandóság bizonyítja, hogy az a szegény anya, aki azt a hőst nevelte, ugyanaz a faj, amelyből a hősök származtak, ezek a hős anyák, megtették férjük és fiaik helyett kötelességüket, ők túrták a földet, ők szántottak, vetettek arattak. (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem érdemli meg a mai magyar földmives népünk, hogy most ilyenekkel gyanúsítsák. Ha meg is esett, hogy egyik-másik a maga szűk látókörében nem tudta felfogni azt, ami az intézkedésekben közérdek és ezt ő magára nézve terhesnek találta, — nem tudok róla, de ha megeshetett, mondom — hogy egyik-másik ezt nem tudta felfogni, és hogy egy-egy nádas kunyhó tetején elrejtett gabonát, és az illető ezt magának megtakargatta, erre is megvan a válaszom. Mert nagyon jól tudja az a földmives nép, hogy amit elvittek egyszer tőle, ha rá is szorulna, többé vissza nem hozzák, (Ugy van ! Derültség balfelől).) mert amint ők mondják, a budapesti aszfalton nem terem gabona, neki a pusztára nem visznek gabonát. És sajnos, a tapasztalatok is azt bizonyítják nem egy vidéken, hogy pl. rézgáliczra az a szegény asszonynép előjegyzett, külön fel lettek szólítva hivatalosan, a községi jegyző által, erre az előjegyzésre pénzt is adtak, de azért bizony rézgáliczot nem kaptak. Azt hiszem, kötelességet teljesítettem, amikor ezeket felemiitettem. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sajnos, az idő már előrehaladt, de még egyet fel kell említenem és ez a hadisegélyre vonatkozik. Amikor a hadisegély kiosztatott, sokan, akik falun élnek, fel voltak háborodva, hogy mily eredményekkel járt ez. A falun kivül putrikban lakó szegény czigányasszony pl. nem tudta, hogy hogyan jutott ahhoz a készpénzsegélyhez, amely nem állott arányban azzal, amit az ura valaha kereshetett. Yiszont a községi benlakó telkes nem kapott kellő segélyt, holott a közterhek épugy ránehezedtek, mint más időben. Aztán keletkezett az az anomália, hogy nem a szükségletnek megfelölen adtak, hanem aszerint, hogy ha pl. egy katona elment, kapott a család valamit, de nem nézték, hogy hány gyermek maradt vissza, hány szájat kellett kielégíteni. Ezek a körülmények teszik, hogy, valljuk be őszintén, — nem ellenzéki viszketegből mondom —• nagy elégületlenség van a kormány azon intézkedéseivel szemben, amelyeket a háború folyamán szükségesnek tartott. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani. Nagyon megtisztelt a ministerelnök ur, hogy visszajött a terembe és bizom benne, hogy ő, aki az ő nagy tehetségével képes volt az ő aktái">7