Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-594

5M. országos ülés 191 j deczember 10-én, pénteken. 397 üzembehelyezésük, mint felhagyott bányáké, oly rendkívül nehézségekbe ütközik, hogy még ha az állam tulajdonában lettek volna és az állam elhatározásából nem műveltettek volna is, akkor sem lenne ez az intézkedés olyannak tekinthető, amely az országban a kormány helytelen gazdasági intézkedései folytán azt az óriási elkeseredést válthatta volna ki, amelyről a t. képviselő ur szólott. Szterényi József : Én a gondoskodás szükségességéről beszéltem. Teleszky János pénzügyminister: Három dolgot méltóztatott konkrété kifogásolni. Ez volt a harmadik. A t. képviselő urnak egész beszédében nem nyilvánul meg a kormánynyal szemben annyi jóakarat, hogy azt képzelhetném, hogy kritikája tárgyául épen a három legenyhébb tételt választotta volna. (Élénk derültség és taps a jobboldalon és a középen. Zaj balfelöl.) Szterényi József: Szolgálok majd bővebben! Teleszky János pénzügyminister: Ezek a bányák pedig magántulajdonban vannak ; a pénzügyi adminisztrácziónak tehát módjában sem volt ezeket üzembe helyeztetni. Módja lett volna erre a hadvezetőségnek, mely a hadiszolgáltatásokról szóló törvény alapján ezeknek a bányáknak üzembe hozását saját hatáskörében elrendelhette volna. Szterényi József: Most teszi is. Teleszky János pénzügyminister: Nem teszi; mást tesz most is. (Derültség jobbfelől.) Most 200.000 K-val segélyez egy vállalkozót abból a czélból, hogy az üzembehelyezés megtörténhessék. Ismétlem, a hadvezetőség elrendelhette volna az üzembehelyezést, de nem tette és én nagyon értem is. hogy nem tette. Hiszen méltóztatnak látni, hogy milyen kis mennyiségről van szó s milyen nehézségekbe üzközik az üzembehelyezés. De akár tette, akár nem tette, ebből vádat a kormány és a pénzügyministerium ellen nem lehet kovácsolni. Egy másik konkrét vád volt, hogy a kisipar nem részesült a kormány részéről elegendő megrendelésben. Erre vonatkozólag részletes adatoknak nem vagyok birtokában, de a legfontosabb iparra, t. i. a bőriparra nézve mondhatom, hogy ez annyi megrendelésben részesül, amennyit egyáltalában elfogadni képes. A helyzet az, hogy a kormánynak sokkal nagyobb megrendelési lehetősége van, — amit a hadügyministeriumtól kieszközölt magának, — mint amennyi rendelést el tud helyezni. Ennél többet, azt hiszem, nem tehetünk. (Igaz! ügy van! Helyeslés jobbfelől.) Annak a kivánalomnak tehát, hogy a hadvezetőség a magyar kisipar igényeinek megfelelő megrendeléseket tegyen, a kormány teljes mértékben, sőt a lehetőségen felül eleget tett, mert ismétlem, hogy a megrendeléseket elhelyezni sem lehet. (Helyeslés jobb' felől.) Többet igazán bajos volna tenni. Az igaz, hogy a szabóipar terén nehézségek vannak, —• de ezt bizonyára szintén méltóztatik tudni — ez a posztóhiánynyal kapcsolatos. Nem láthatók el az illetők kellő mennyiségű posztóval. A t. képviselő ur beszédének további folyamán, mielőtt a iövő gazdasási kérdéseire áttért volna, felemiitette a tüdővészesekről való gondoskodás szükségességét, nevezetesen azt, hogy a jövedelmi adónak az előirányzattal szemben jelentkező nagyobb jövedelmi többletét fordítsuk erre a czélra. Szterényi József : Nem, én azt mondtam, hogy a bankok bevonásából előálló uj jövedelmet forditsuk erre a czélra. Teleszky János pénzügyminister: Lehet, akkor én talán rosszul értettem, de megnyugtathatom a t. képviselő urat és a t. házat, hogy a kormány a tüdővészesek érdekében megtette a szükséges intézkedéseket, kapcsolatosan a rokkantak kérdésének megoldásával, amennyiben a rokkantak utókezelése vonatkozik a tüdővészesekre is. (Általános helyeslés.) A magyar kormány ezt az akcziót igen sok költséggel és nagy stílusban már meg is inditotta és állandóan folytatni fogja. Ebből a czélból tehát a jövedelmi adónak a bankokra való kiterjesztése fölösleges. Megjegyzem még, hogy az emiitett akczióval kapcsolatban a terv az, hogy olyan állandó intézmények létesüljenek, amelyek a jövőben is képesek lesznek a tüdővészesek gondozása tekintetében az államra háruló feladatokat megoldani. (Általános helyeslés.) Ezek után, mielőtt a jövedelmi adónak a bankokra való kiterjesztéséről nyilatkoznám, válaszolni kivánok arra a szemrehányásra, melyet a t. képviselő ur is, de a t. túloldal más szónokai is felemiitettek, hogy t. i. ebben az indemnitási törvényjavaslatban olyan kérdések is foglaltatnak, amelyek tulajdonképen nem idevalók. És e tekintetben a t. képviselő ur a jövedelmi adó meghosszabbitását tekinti a legnagyobb gravámennek. Nézetem szerint az összes intézkedések, melyek ebben a törvényjavaslatban vannak, belevalók a felhatalmazási törvénybe, különösen akkor, amikor ez a felhatalmazási törvényjavaslat költségvetést pótol. De ha egy sem volna belevaló, feltétlenül belevaló a jövedelmi adó meghosszabbítása, mert — és ugylátszik, ez a t. képviselő ur figyelmét kikerülte — a mi alkotmányunk sarkalatos tétele az, hogy a költségvetésben és az indemnitásban szavaztatnak meg évről évre az összes adók, ott ajánltatnak fel minden évben újra és újra. A jövedelmi adó is adó lévén, annak a következő évre való felajánlása feltétlenül beletartozik az indemnitás keretébe. (Helyeslés jobbfelől.) De beletartoznak a többi kérdések is, mert hiszen azok mind pénzügyi természetűek. Beletartozik a tisztviselőknek adandó drágasági segély is, mert szintén pénzügyi kérdés. És e tekintetben hivatkozom arra a jureezedensre, hogy amikor a t. túloldal kebeléből alakult kormány vezette az ügyeket, akkor is költségvetési törvényben intézték el egyik évben a tisztviselők fizetésrendezésének, a másik évben pedig a tisztviselők lakáspénze rendezésének kérdését. Ha ezek költségvetési törvénybe való intézkedések voltak, — amint nézetem szerint odavaló intézkedések —