Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-594
396 594. országos ülés 1915 deczember 10-én, pénteken. mányzati rendszer egyebet sem tesz, mint lesi, hogy manna lehulljon az égből. Azok a kormányzati rendszerek, amelyeknek én tagja voltam, békében is csináltak egyebet és nemcsak lestek, hogy a manna lehulljon az égből. Ugylátszik, a t. képviselő ur olyan kormányrendszernek volt a tagja, amely talán nem csinált egyebet. (Élénk derültség jobbfelől. Nagy zaj a baloldalon.) Szterényi József: Ugyanabban a rendszerben benne volt a minister ur is, mint én ! Teleszky János pénzügyminister: Bocsánatot kérek, én a pénzügyministeriumban dolgoztam Ott pedig akkor sem lestek, hogy lehulljon a manna az égből. (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Bartos János képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben lenni. Teleszky János pénzügyminister : # Én azt hiszem, a kereskedelemügyi ministeriumban sem lestek a mannát akkor sem, hanem akkor is dolgoztak. Da arról meg biztosithatom a t. képviselő urat, hogy ma föltétlenül dolgoznak az egész vonalon, nagyon komolyan ! Egy hang (a baloldalon) : Nem a kormány érdeme ! Teleszky János pénzügyminister: Én egy szóval sem mondtam, hogy a kormány érdeme. Egyáltalán, érdemeket nem arrogálok sem a magam nevében, sem ministertársaim nevében, erre mi sohasem utaztunk. Rakovszky István : Ez igaz ! (Élénk derültség a baloldalon.) Teleszky János pénzügyminister: A t. képviselő ur nem. egészen jól méltóztatik disztingválni; én nem azt mondtam, hogy nem igyekeztünk érdemeket szerezni, hanem azt mondtam, hogy nem arrogálunk érdemeket. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget). Teleszky János pénzügyminister: Mindössze három konkrét ügyet emiitett fel a t. képviselő ur, mint olyat, amire rámutat, hogy a közigazgatás vagy a kormányzat hiányzott és nem tette meg szükséges intézkedéseit. Ezen konkrét ügyek egyike a lengyelországi kivitel kérdése, amelyre nézve közvetett utón azt az informácziót kapta a hadvezetőség részéről, hogy magyar czikkek részére kiviteli engedély nem adható, mert a pénzügyministerium nem válaszol. Én nagyon szivesen bemutatom a t. képviselő urnak a pénzügyministeriumban erre vonatkozólag folytatott tárgyalásokat. Ott egy napig ezek az akták el nem hevertek. Igenis, volt eleinte egy nézeteltérés a hadvezetőség és a magyar pénzügyministerium között a tekintetben, hogy a hadvezetőség azon az állásponton volt, amelyet Ausztriában megcsináltak és ezért lett ott a kérdés hamarabb elintézve, tehát azon az állásponton volt, hogy konczentráltassék a kivitel, hogy kiviteli engedélyt ne kaphassanak egyes felek, hanem, hogy a kiviteli engedélyek Magyarországból, épugy, mint Ausztriából csak egy konczentrált fórum részérc legyenek adhatók és állapitsa meg, hogy kit részesítsen a kivitelben. Ezt ebben a formában én elfogadhatónak nem találtam (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hiszen nem szükséges bővebben magyarázni, hogy miért. Ennélfogva hosszabb tárgyalás szüksége merült fel, amig meg volt található a mód arra, hogy eloszlassa egyrészről a hadvezetőség jogos aggályait, másfelől pedig érvényre juttassa a magyar kormánynak ugyancsak jogos álláspontját. Én legjobban szerettem volna, ha e tárgyalások nem váltak volna szükségessé. De azzal tisztában kell lennünk, hogy ennek a monarchiának igen komplikált konstrukeziója sok olyan nehézség elé állit bennünket, amelyek más hadviselő államban nem merülnek fel. Ezeket a nehézségeket mi igyekszünk lehetőleg eliminálni; igyekszünk egyáltalán az elvi álláspont és a jogos magyar érdekek megóvása mellett ahol lehet, a lehető koncziliánssággal minél gyorsabb megoldásra jutni. Hogy esetleg bizonyos frikeziók merülnek fel és ennek folytán bizonyos idő múlik, az természetes, ezt senki megakadályozni nem képes, legfeljebb ha arra a kényelmes, de a mi szempontunkból igazán nem kívánatos álláspontra helyezkednék, hogy a jogos magyar érdekek másodrendüeknek tekintendők és simán át kell esni az ügyön. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik konkrét vád, amelyet a t. képviselő ur felhoz, a balánbányai és almasennyei rézbányák kérdése. A balánbányai rézbányák még 1908-ban szűntek meg. Szterényi József (tagadólag int). Teleszky János pénzügyminister: Én igy tudom, de mindegy; azonban utolsó évi termelésünk 4000 métermázsa 35%-os réz volt. Ez a hadsereg egy-két napi szükséglete. Az almasennyei bánya termelése szintén csak két ezer és egynéhány métermázsa volt, szintén 35%-os réztartalommal. Aki tudja, hogy milyen nagy munkába kerül egy felhagyott bányának üzembehelyezése (Igaz ! Ugy van! jobbfelől.) és aki tudja azt, amint a t. képviselő urnak tudnia kell, hogy ma minden ipari berendezés a legegyszerűbb gépnek beállítása, a legegyszerűbb felvonógépek és eszközök retablirozása milyen nehézségekbe és milyen óriási munkába kerül, (Igaz ! Ugy van !) az igazán nem csodálhatná, ha ezeknek a bányáknak müvelése most, a háború során elmaradt volna. Még akkor sem csodálhatná, ha az állam kezelésében volnának és az állam elhatározásából nem müveitettek volna. Én nem akarok részletekre kiterjeszkedni, de föl kell mégis emlitenem. hogy az állami bányamunkások egy jelentékeny része is hadbavonult, a bányatisztviselők egy igen jelentékeny részét is hasonló okból nélkülözni vagyunk kénytelenek s a hadvezetőség csak a legutóbbi időben helyezkedett arra az álláspontra, hogy ezeknek visszabocsájtása és szabadságolása indokolt. Ismétlem, nem akarok részletekre kiterjeszkedni, de azt is fel kell hoznom, hogy ilyen körülmények között is igyekeztünk az összes állami bányák teljesitőképességét lehetőleg még fokozni. De ezeknek az emiitett bányáknak teljesítőképessége oly csekély,
