Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-593

5ü3. országos ülés Í915 deczember 9-én, csütörtökön. 381 helyrehozható üzemekre és a bányászat és erdészet kihasználása tekintetében intézek a t. kormányhoz kérdést. (Helyeslés.) Megjegyzem, hogy természetesen teljesen más szempontok alá esik az ottlévő állami birtok kezelése, mint a magánbirtoké, még abban az esetben is, hogyha pl. tulajdonosa már eltávozott és amidőn esetleg telekkönyv hiányában bizonyos kommunisztikus gazdálkodás elkerülhetetlenné válik, hacsak egészen parlagon hagyni nem akarjuk azt a földet, vagy üzemet. Harmadik kérdésem az első kettőből folyik és abból a tényből, hogy hiszen ezeket az eredményeket hű szövetségeseinkkel együtt küzdve értük el. Arra vonatkozik tehát interpelláczióm harmadik kérdése: miféle megállapodások vannak a monarchia és szövetségesei közt egyfelől, másfelől a monarchia két állama közt, az esetleges bevétel, kiadás, behozatal tekintetében? Mert ahogy a t. ministerelnök ur minap, igen helyesen, behozatal lehetőségéről is beszélt és beszélt az export kontingentálásáról, ugy viszont én azt hiszem, az esetleges behozatalnak felosztása igen lényeges kérdés arra nézve, hogy az elfoglalt, területek gazdaságilag is hasznosittassanak részünkre. A behozatal ezen kérdésével kapcsolatban még azt a kérdést intézem a t. ministerelnök úrhoz, hogy vámkezelés szempontjából mily elbírálás alá esik ma az elfoglalt területek e része? Mert szerintem két eset képzelhető, amennyiben vagy elválasztjuk, és ez volna szerintem talán kevésbbé czélszerü, vámvonallal az egyes területeket, vagy pedig bizonyos fokig egy egységes vámterületet alkotunk belőlük, szemben a monarchiával és szövetségeseivel. Ezekben voltam bátor egészen röviden előadni interpellácziómat. Tartózkodtam minden részletezéstől már csak azért is, mert azt remélem, hogy tekintettel a kérdés igen sokoldalú vonatkozásaira, a t. ministerelnök ur általános kérdésre is lehetőleg részletes felvilágosítással fog szolgálni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalún.) Interpelláczióm a következő (olvassa): Interpelláczió a m. kir. ministerelnök úrhoz • 1. Minő álláspontot foglal el a magyar kormány a hadi események során elfoglalt területek kormányzása tekintetében? Minő elvek és jogszabályok mellett történik a kormányzás — kik utján ? 2. Minő közgazdasági és pénzügyi rendszabályok szerint folyik, illetve vétetik tervbe a területek gazdasági kihasználása? Bevétel, kiadás vagy esetleges kölcsön hogy nyer elszámolást ? 3. Az elfoglalt területek kormányzása és gazdasági gyümölcsöztetése tekintetében áll-e fent megállapodás a monarchia és szövetségesei, másrészt a monarchia két állama közt? Vámpolitikai tekintetben minő szempontok érvényesülnek? Esetleges behozatal minő alapon nyer felosztást ? (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldaloii.) Elnök: A ministerelnök ur válaszolni kivan. Gr. Tisza István ministerelnök: (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy nyomban megadhatom a választ az interpelláló t. képviselő urnak és kezdhetem mindjárt azzal a megállapítással, hogy háború alatt a változó hadmüveletek során katonailag megszállott ellenséges terület kormányzása katonai feladat. (Ugy van! a jobboldalon.) Ennek a kormányzásnak a vitele az operáló hadsereg parancsnokságát illeti meg. A kormányoknak az ezzel kapcsolatos ügyekre csak abban a körben és abban a mérvben van ingerencziájuk, amennyiben általában ingeren cziájuk van és lehet a háború alatt az operáló hadsereg ügyeire. Az adminisztráczió eleinte kizárólag a hadtápparancsnokságok utján történik: amennyiben azonban összefüggő nagyobb ellenséges terület kerül a mi hadseregünk uralma alá, ezen a területen katonai kormányzóság állíttatnék fel és bizonyos kerületi igazgatási szervezet, amelynél azonban ugy a központnak, mint a középfokú hatóságoknak főnökei katonai parancsnokok, akik mellé a megfelelő polgári személyzet be van osztva, természetesen, hogy a kellő jogászi és közigazgatási szakismeret rendelkezésre álljon. T. ház! ma még ez a második stádiuma az igazgatásnak csakis Orosz-Lengyelországnak csapataink által elfoglalt területén van életbe léptetve, ahol egy katonai kormányzóság vezetése alatt, amely — gondolom — most már Lublinban székel, szerveztetett a most általam röviden jelzett adminisztrácziós gépezet. Ez az adminisztráczió, ez a kormányzó is a hadsereg főparancsnokságának van alárendelve és az ő legfelsőbb felügyelete és ellenőrzése alatt áll. Szerbiában ma még a hadtáp-parancsnokságok intézkednek ugy ahogy. Gondolom, nem hossza idő múlva, remélem: rövid idő múlva szervezve lesz Szerbiában is ez az általam most jelzett igazgatás. Ott is még tart az, amit Orosz-Lengyelországra mondtam, hogy az adminisztráczió a hadmüveletekkel áll szerves kapcsolatban és a hadsereg-főparancsnokságnak van alárendelve. Meg kell azonban jegyeznem egy dolgot. Már amidőn oroszlengyelországi területek kormányzatának, közigazgatásának szervezése forgott szóban és a hadsereg-főparancsnokság mindkét kormányhoz fordult azzal a felhívással, hogy megfelelő közigazgatási erőket bocsásson rendelkezésre, a magyar kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy már csak a nyelvi kérdés miatt is sokkal czélszerübb, ha orosz-lengyel területen elsősorban ausztriai közigazgatási személyzet vétetik igénybe, viszont kifejezésre juttatta, hogy amennyiben szerbiai területek elfoglalására kerülne a sor, szerb területeken pedig ugyanúgy a dolog természeténél fogva elsősor-