Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-593

380 593. országos ülés 1915 deczcmber 9-én, csütörtökön. járulni ? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozat­képen mondom ki. Most következik gróf Esterházy Móricz képviselő ur interpelláeziója a ministerelnök úr­hoz a katonailag megszállott területek kormány­zása tárgyában. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Esterházy Móricz: T. képviselőház! (Halljak/ Halljuk!) Mielőtt kérdéseim egészen rövid megindokolására rátérnék, röviden jelezni kívánom, (Halljuk! Halljuk!) hogy mig egy­részt interjoellácziómmal alkalmat akarok adni arra, hogy a hadi események során elfoglalt teriiletek kormányzása tekintetében neesak az eddig szórványosan megjelent sajtóhiradás utján, hanem kormánynyilatkozat utján is nyerjünk tájékozódást, addig másrészt természetszerűleg kerülni kivánok minden olyan kérdést, minden olyan adatot, minden olyan területet a szónak geográfiai értelmében véve, amely nagyobb hadi műveletekkel ma még összefügg és természetes, épen ezen határoknál fogva, hogy nem kivánok e területeknek végleges sorsával és e kérdések­nek végleges, a háború utáni időszakban leendő elintézésével foglalkozni. T. ház! Azt hiszem, (Halljuk! Halljuk!) hőseink iránti tiszteletlenség volna részemről, ha azok után, amiket e házban hős csapataink tel­jesítményei tekintetében hallottunk, itt azokat ma szavakkal bármiképen tovább is kommentál­nám. Hiszen tény az, hogy daczára egykori szö­vetségesünk hitszegő hátbatámadásának, ma a hatalmas orosz birodalomnak nem egy pontja távolabb van csapataink háta mögött, mint pár hónappal ezelőtt volt maga Budapest. Szerbiában is, azt hiszem, elérkeztünk a nagyobb hadmüve­leteknek befejezéséhez. De azt hiszem, hogy mulasztást követnénk el, ha a háború 17-ik hónapjában nem foglalkoznánk azon közigazga­tási és közgazdasági kérdésekkel, amelyek épen ezen területek nagysága, természeti gazdagsága, lakosságának száma s gazdasági és kulturális igényeinél fogva természetszerűleg előállanak. Talán aligha kell hangsúlyoznom azt, hogy az elfoglalt területek tekintetében teljesen azonos szabályokat felállítani nézetem szerint hiba, már csak azon szempontból is, mert például az egykori lengyel királyság rövid egy éven belül háromszor volt az egymást üldöző hadseregek százezreinek színhelye és viszont az ottani lakos­ság századokon keresztül a nyugati műveltség­nek volt előharczosa, így tehát kulturális igé­nyeinek ápolására is igényt tarthat még a mai ideiglenes kormányzat alatt is. (Ugy van! ügy van! a baloldalon.) Ennélfogva interpelláczióm első kérdése arra vonatkozik, hogy milyen álláspontot foglal el a kormány a hadi események során elfoglalt területek kormányzása tekintetében ; minő elvek, minő jogszabályok szerint történik a kormány­zás és kik utján? Itt, t. i. nézetem szerint, bizonyos fontossággal bir az a kérdés, hogy vájjon tisztán katonai-e ez a kormányzás vagy pedig alapjában véve ez ugyan katonai, de pol­gári hivatalnokok utján gyakoroltatik-e a végre­hajtó hatalom, különösen a közigazgatásnak egyes közoktatási és igazságszolgáltatási ágaza­taiban. Ha részben polgáriak ezek a hivatalno­kok, kik utján és micsoda modalitások mellett történik ezeknek a kinevezése? (ügy van! bal­felöl.) Itt csak mellesleg említem meg, mert tel­jesen távol áll tőlem, hogy a mai helyzetben bármilyen közjogi vagy közigazgatási szőrszál­hasogatásokba bocsátkozzam, de a legutóbbi napokban különböző igen tiszteletreméltó helyek­ről felhívták figyelmemet arra — miután már ezt az interpellácziómat bejegyeztem volt — hogy pl. déli határainkon, szerb területen a magyar elemet bizonyos tendencziával hátrá­nyosan kezelik. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsbbalóldahn. Mozgás jobbfelöl.) Engedelmet kérek, én személyesen azokon a területeken nem voltam és nagyon örülnék, hogyha ez az érte­sülésem téves informácziókon alapulna. Gr. Károlyi Mihály: Sajnos, nincs igy! Gr. Esterházy Móricz: Én csak azt akarom erről a helyről is hangsúlyozni, hogy szerintem a magyar nemzet és a magyar katona annyi jelét adta a monarchiához és a dinasztiához való becsületes hűségének, hogy ha bárki is lé­tezik, aki még ma is gyanakvással vagy kicsi­nyes irigykedéssel látná ennek a magyar elem­nek az érvényesülését, az minden egyéb szem­ponttól eltekintve a szellemi korlátoltságnak olyan fokát mutatná, (Ugy van! Ugy van! Helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldálon.) amely őt ilyen nehéz időkben a hatalomnak ke­zelésére képtelenné teszi. (Ugy van! balfelöl.) A második kérdésem és ez interpelláczióm­nak tulajdonképeni és szerintem ma a legfon­tosabb tárgya, vonatkozik azon gazdasági és részben pénzügyi rendszabályokra, amelyeket, a mint remélem, ott esetleg már létesíttettek, vagy amelyeket a legközelebbi jövőben, — azt hiszem, déli határainkról lehet e tekintetben szó — életbe fognak léptetni. Aziránt legyünk tisztá­ban, hogy például Orosz-Lengyelországban az imént is emiitett háromszoros offenzíva igen súlyos megj>róbaltatásoknak tette ki az ottani lakosságot. Másrészt az ottani vidék gazdagsága és ennek a gazdagságnak ki nem használása olyan súlyos mulasztást involválna részünkről, (Ugy van! bal felöl.) amelyet szerintem a háború mostani stádiumában eléggé el nem Ítélhetnénk, tekintetbe véve különösen azt, hogy az entente­hatalmak a világtörténelemben eddig szerintem páratlan kiélieztetési politikát folytatnak elle-. nünk. Ily körülmények között ezen gazdagság felhasználása kétszeres kötelességünk. (Helyeslés a baloldalon.) Es itt nemcsak a mezőgazdasági termé­nyekre gondolok, hanem általában véve az ottlévő, részben elpusztult, részben kevés költséggel

Next

/
Thumbnails
Contents