Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-593

358 593. országos ülés 1915 deczember 9-én, csütörtökön. a mi barna szenünk, 300 kilométeres fuvarnál megemészti értékét, tehát a német szenet nem szabad tovább vasúton szállitani, anélkül, hogy önértékét meg ne emészsze, mint 300 kilométerig. Ha a német szenet, mely 7000 kalóriás, csak 300 kilométerig lehet szállitani, akkor a magyar szenet nem lehet vasúton tovább fuvarozni, mint 80—90—100 kilométerig. A vasúti fuvarozás, a tengeri fuvarozás és a kanálison való fuvarozás ugy aránylik egymáshoz, mint 1:3:10. Öriási dolog tehát, ha én egy harmad szállítás mellett az amúgy is kis értékű árura nagy fuvarköltséget rakok. (Általános élénk helyeslés.) Most rátérek még egy konczepczióra és ezzel be is fejezem. (Halljuk ! Halljuk ! a jobb- és a baloldalon.) Mikor kitört a Balkánon a háború, egy alkalommal ebéden voltam gróf Berchtold külügyminister urnái és ebéd után azt mondtam neki: nagyon kivánatos volna, a háború szerencsés befejezése után, hogy a Balkánt magunkhoz attraháljuk forgalmi szempontból. (Általános helyeslés.) Mikor minister voltam, az agráriusok nagy ellenzése daczára kijelentettem a következőket : Heterogén termeléssel biró államok egymással könnyen köthetnek kereskedelmi szerződést, mert termelésüket kiegészitik. Anglia és India között mindig könnyű lesz kereskedelmi szerződést kötni, mert egymás termelését nem konkurrálják, hanem kiegészitik. Homogén termelésű államok, mint mi és a Balkán-államok, csak ugy tudnak egymás mellett egzisztálni, hogy vagy vagyok a Balkán-államoknak nagyfuvarosa, vagy pedig termékeiknek kikészít ője, tehát vagy átveszem az áruját és transzportálom oda, ahová kell, (Általános helyeslés.) vagy pedig fellépek mint kikészítő állam, behozom az áruját, kikészítem, a jobbat ekszportálom, a gyengébb és olcsóbb árut pedig a szegényebb fogyasztóközönségnek bocsátom rendelkezésére. (Élénk helyeslés a ház minden oldalán.) Most helyeslik, de mikor ezt az elvet meg akartam valósítani, a legnagyobb támadásoknak voltam kitéve, ép ugy, mint akkor, amikor 5000 vagy 10.000 darab szarvasmarhát akartam behozni Szerbiából, hogy ezzel a szerbekkel való relácziónkat javítsam, enyhítsem. Mondom, én akkor említést tettem a külügyminister urnak erről a dologról és ő azt mondta, hogy csak akkor lehet róla beszélni, ha az illető területeket politikailag uraljuk, vagy legalább is politikai befolyásunk van reájuk. Amikor mostan a háborús műveletek Szerbiával megkezdődtek, lent voltam a déli harcztéren, előadtam egy kiváló katona-barátomnak a tervemet és megkértem őt, irja meg nekem, hogy ütközik-e a tervem technikai akadályokba, vagy nem ? Itt van a levele, — kérte, hogy a nevét ne említsem, — azt irja, hogy a terv technikailag kivihető. Ez a terv pedig nem egyéb, mint a szalonikii öbölnek a Vardar völgyén át a Morava völgyével való összeköttetése és a vízválasztónak kanálisokkal, esetleg alagutakkal való összekapcsolása. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ez óriási perspektíva elé állítja az országot, ez a legnagyobb perspektíva, amelyet elgondolhatunk ; mert az a gazdasági blokk, mely ma még csak stratégiai, feltétlenül gazdasági blokk lesz és kelet felé fogja irányítani tekintetét. Es mennél expanzívabb lesz kelet felé vagy délkelet felé, annál egészségesebb viszonyokat fog nálunk létrehozni, annál jobban fogják tudni a tekintetbe jövő területek egymás termelését kiegészíteni. Ennek a nagy csatornának forgalmát ugy képzelem el, hogy mélyjáratu lesz, 1000 tonnás slepperekre lesz konstruálva, tehát a tengerről feljöhetnének a hajók egészen Németországba. (Általános helyeslés.) Méltóztassék elképzelni, mit jelent az, ha a közép-németországi gyárak gyapot-, olaj-, stb. szükséglete ezen a csatornán mehetne át. Ez Magyarország szempontjából nagy forgalmi növekedést jelentene, mert hiszen minden tranzitónál marad valami az országban, könnyebben hozhatjuk be a magunk részére szükséges árukat is, a hajók Budapesten megállanának, itten kikötő volna. Szóval, hatalmas forgalom keletkeznék és az ország helyzete a háború után, ha hivatásának magaslatára tud emelkedni, nézetem szerint, javulni fog. Ez különben geográfiai fekvésünkből is önként folyik. Kelet felé ugyanis lehetővé válnék a gyengébb és kezdetlegesebb iparczikkek kivitele, nyugat felé pedig a gazdasági termékek ekszportálása. A legelső feladat persze : sokat termelni és a fogyasztási czikkeket rendelkezésre állítani. Ha tőlem függne, én a háború után is korlátoznám a belfogyasztást, csak hogy a velünk szövetséges államoknak tudjak mentül többet adni, mint beszédem elején említettem, az ország gazdasági és politikai pozicziója is ezzel kifelé erősödni fog. (Helyeslés.) Ezt a csatornát, melyről szólottam, kiegészítené egy másik csatorna, amelyet a németek biztosan meg fognak csinálni. Ez nem volna más, mint a Basszóra-öbölnek az Euphrat folyó szabályozása mellett az Alexandrettöböllel való összeköttetése Aleppon keresztül. így az indiai forgalom egy része, mely most a szuezi-illetékkel van megterhelve, Basszórán át bonyolódnék le. Pénzügyi szempontból nem számítottam ki a dolgot, mert tul komplikált. Méltóztassék elképzelni, hogy a Fekete-tenger sohasem lesz nekünk konveniáló tenger, soha, akármi történik. Először, mert minden, ami a Fekete-tengerből jön, meg van terhelve Dardanellailletékkel, Sulina-illetékkel, Vaskapu-illetékkel, tehát magában véve drágább ; másodszor nélkülözi a biztonságot, mert mindig ott van Oroszország, amely nekünk forgalmunkat lehetetlenné teheti, amint most is lehetetlenné teszi. Azért én azt hiszem, hogy ezekre a dolgokra nézve -— nem Magyarország fogja ezt megcsinálni, én azt nem képzelem — de Magyarország részéről kiindulhatna az inicziativa és esetleg nemzetközi tanácskozás utján ennek a szabályozásnak ideáját lanszirozni,