Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-593

593. országos ülés 1915 deczember 9-én, csütörtökön. 357 az állami erdők jövedelmezzenek, hanem kulturális és szocziális szempontból is, hogy azok az emberek munkához jussanak. Magyarországon 3 millió hold erdő holdankint másfél koronát hoz. Kint voltam Csehországban, tanulmányoztam a cseh erdőket; azok hoznak 30 koronát hektáronkint, ami körülbelül 15 koronának felel meg holdankint; de csak 10 koronát is számitva holdankint, 30—25 millióval lehetne ekként az állami erdők jövedelmét emelni beruházásokkal ; hiszen a fa ára nem mint akkor számítottam, fél százalékkal, hanem sokkal nagyobb százalékká] ugrott fel most. (Ugy van !) Egy másik dologról is akarok megemlékezni és itt Rakovszky István t. képviselőtársammal kerülök összeütközésbe. (Halljuk !) Ügy képzelem a nagyobb jövedelmek fokozását, hogy a kormány, amint a t. pénzügyminister ur most is megteszi, bizonyos központoktól, kartellektől, gyári egyesülésektől nyereség-részesedéseket vesz el. És itt rá kell térnem a kartell-kérdésre. A t. urak mindig a kartellek kinövéseiről beszélnek, de vannak tisztességes kartellek és vannak szükséges kartellek is. Olyat a t. képviselő urak nem látnak ! Én a legnagyobb vasgyár mellett lakom ; láttam húsz év előtt, hogy a gyárat nem lehetett fentartani, épen a kartell hiánya miatt; s akkor 300 vasmunkást, aki semmi mást nem tud, csak tüz mellett dolgozni, láttam az utczán heverni! Mi a kartell ? A kartell hasonló gyárak tömörülése üzemük fentartása és kereskedelmi teendők elvégzése szempontjából. (Mozgás.) A kartellnek az árai meg vannak szabva. Mi által 1 A vámok által. A vámokkal szabályozza az árakat az állami hatalom. (Zaj.) Hiába int a t. képviselő ur, a kartell nem emelheti az árakat magasabbra, mint a amennyire a vám érvényesül, mert ha a vám érvényesülni tud, akkor a kartell az árt nem tudj a fenntartani. Másrészt a kartellek bizonyos esetekben szükségesek, mert csak kartellekkel lehet az erősebb osztrák ipar és a kétségkívül még erősebb német ipar ellen a preferencziális vámok esetén védekezni. A háború pedig megmutatta, hogy tisztán agrár állam nem tud megélni. Szterényi József: Természetesen ! Gr. Serényi Béla: Az államnak mindenféle ipart kell űznie, mert különben háború esetére magára van hagyatva. Nem mondom, hogy oly ipart forszirozzon, amely a természetes viszonyoknak nem felel meg, de bizonyos politikai kénytelenség készteti mindenféle iparnak, különösen háborús vonatkozásuaknak fentartására. Magyarország közvéleményének gyakran hibája, hogy amint a német mondja, a gyermeket kiönti a fürdővel. Amikor az őrlési forgalom forgott szóban, akkor nem annak kinövéseit, nem a malmok szabálytalan vagy törvénytelen hitelezéseit korlátozták és törölték el, hanem egyszerűen az egész őrlési forgalmat fordították fel. Pedig nem lehet, nem szabad jelszavak után indulni. Az ily dolgot komolyan kell venni, mert háború után is egyik-másik ipart máskép, mint kartellel, nem lehet fentartani és fejleszteni. Erre nézve két dolgot lehet csinálni. Egyrészt az állam vesz nyereségrészesedést, másrészt csinál egy kartelltörvényt, amelyben benne van, hogy az állam a kartelleket felügyeli s ha szabálytalanságokat követnek el, a hibásokat megbünteti, Rakovszky István : Ezt kell csinálni! Haller István: Amig nincs kartelitörvény, mindig lehet ellenük panaszkodni. Gr. Serényi Béla: Másik dolog, t. ház, a vasutak kérdése. (Ralijuk ! Halljuk !) A vasút az állam legnagyobb beépitett tőkéje. Mindenesetre a háború után a tarifák felemelése fog bekövetkezni. Két okból : először, mert az államnak feltétlenül szüksége lesz nagy j övedelmekre, másodszor pedig, mert mindennek ára, ami kézimunkával összefügg, drágulni fog; drágul a talpfa, a vas, a szén, tehát az üzemi költség nagyobb lesz. Arra abszolúte el kell készülve lenni, hogy minden szállitás, mely vasúton történik, a háború után feltétlenül drágább lesz. És itt aztán nagy differenczia van köztem és a t. pénzügyminister ur között, amikor azt mondom, hogy a publikum rá fogja kényszeríteni az államhatalmat és a kormányzatot arra, hogy viziutakat csináljon, mert viziutak nélkül tömegáru fuvarozására gondolni nem lehet. (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Mikor én minister voltam, forsziroztam a viziutak épitését, csakhogy kevés pénz állott rendelkezésemre. Elsősorban a Sajó és Sió szabályozását és hajózhatóvá tételét csináltam meg, mert azt tartottam országos szempontból a legszükségesebbnek és legimminensebbnek. Mit jelent egy folyó hajózhatóvá tétele ? Jelent először is szabályozást, másodszor fuvarozási lehetőséget, harmadszor öntözést, negyedszer olcsó vizierőt, ami nem megvetendő és ötödször halászatot, tehát a közfogyasztás számára való termelést. Én a Sajó és a Sió szabályozását azért forsziroztam, mert az Alföldön ma is szalmával és trágyával tüzelnek, mert az Alföldön egy prizma kő 40—50 korona. Kijelentem — és tessék akármilyen komoly embert megkérdezni, igy van-e •— hogy amig ezek az állapotok tartanak, addig gazdasági kultúrát csinálni nem lehet. (Általános helyeslés.) A kevés termelésnek az az oka, hogy az Alföldön a legjobb földeket 10—15 év óta vagy talán sohasem trágyázták, hogy az Alföldön a szállítási lehetőség nulla és hogy az Alföldön az abszurd állapotok egyik oka az, hogy nincsen ut és a szállitás lehetetlen. (Igaz ! ügy van ! a jobbés a baloldalon.) A magyar embernek specziális antitalentuma van az útépítés iránt. Putnoky Móricz t. barátommal tíz év előtt egy törvényhatósági utón elakadtunk egy bazaltszikla alján ! Szóval, a magyar ember nagy antitalentum, a mi az utiépitést illeti. Az állapotok csak oly módon lesznek javíthatók, ha a közönséget kőhöz juttatjuk. (Általános élénk helyeslés.) A német tézis az, hogy a legjobb német szén, amely körülbelül háromszor annyit ér, mint