Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-593
348 593. országos ülés Í915 deczember 9-én, csütörtökön. már bátran elmondhatjuk, hiszen azóta, hála Istennek, az állapotok nagyon j avultak. Több, mint 30 éves elavult reglementek szabályozzák nálunk a hadi egészségügyi szolgálatot. A háború előtti időben majdnem semmi sem történt fejlesztésiikre és, ami a legfőbb : a hadikórházak, tábori kórházak és tartalékkórházak felszerelésénél oly túlságos takarékosságot, oly szükkeblüséget találunk, hogy nem lehet csodálni, hogy óriási feladatok elé állíttatván in medias res, kerülvén, nem voltak képesek a követelményeknek megfelelni. Nem hallgathatom el azt sem, hogy a hadi egészségügyi intézetek, intézmények és funkczionáriusa gyakran igen magas katonai helyről sem tapasztalták a megfelelő támogatást. Ez szórványos jelenség volt, de elég sajnos, hogy egyáltalában előfordulhatott. Az örvendetes javulás jelei nemcsak abban mutatkoznak, hogy a tábori egészségügyi szolgálat a legtöbb helyen most már kifogástalanul funkczionál, hanem abban is, hogy a hadvezetőség, a hadügyministerium és a honvédelmi minister ur ez intézetek megfelelő felszerelését illető nagyobb áldozatoktól sem riadnak vissza és több jó sebészorvossal való ellátására. Akadtak kiváló, hozzáértő energikus férfiak, akik a reorganizálást a legteljesebb mértékben vitték keresztül : ezek az egyes hadseregek kifogástalanul működő egészségügyi főnökei. Ezeknek köszönhető, hogy e téren ilyen javulás mutatkozik. (Halljuk! Halljuk!) De épen azért, mert a sikerek személyekhez kötöttek, kivánatos volna, hogy a legfelsőbb hadvezetőség és a honvédelmi ministeriumok egységes eljárásra, egységes szabályzatokra és intézkedésekre törekedjenek. T. ház ! A sebesült harczosnak elég nagy és komplikált utat kell megtenni addig, mig az ország belsejébe kerül. Először is a segélyhelyre viszik a sebesültvivők. Itt, az ellenség legnagyobb tüzelése közben, csak a legszükségesebbekkel, mintegy a mentők első segélyével látják el. Innen viszik hátrább a kötözőhelyre a hadosztály és dandár egészségügyi intézetekhez. Ehelyütt már egyes életmentő operácziók is végeztetnek, a kötések megujjittatnak stb. De ez is csak átmeneti állapot. Ezen intézetek feladata a szortirozás ; a könnyű sebesültek mennek az u. n. Feldmarodenhausba, a súlyosan sebesültek pedig a tábori kórházakba, ahol az első alapos kórházi kezelésben részesülnek ; itt döl el tulaj donképen a sorsuk. Ha tekintetbe veszszük, milyen a halálozási arány a tábori kórházakban és az ország belsejében lévő tartalékkórházakban, rögtön látjuk, hogy itt van a legnagyobb és legalaposabb segélyre szükség. A tábori kórházakban a javult állapotok mellett is körülbelül 10—12%-a hal meg a beszállított sebesülteknek, a tartalékkórházakban legfeljebb 1—1°/ 0 , Ezért kell elsőrangú felszerelés a tábori kórházaknak, ezért kell a katonai előírások azon pontját módosítani, amely csak három orvost utal ki a tábori kórháznak. Most, hála Istennek, elértük, hogy a szükséghez képest utalnak oda az egészségügyi főnökök orvosokat. Azért kell, hogy ezek elláttassanak modern sebészeti felszereléssel. Röntgen-kamarákkal, sebesültszállító automobilokkal stb. Szóval, ide kell konczentrálni a legnagyobb figyelmet. Ott takarékoskodni a költségekkel nem szabad, nem szabad különösen akkor, amikor úgyis milliárdok mennek el rövid pár hónap alatt a hadiköltségekre, nem szabad különösen akkor, amikor harczosaink egészségéről van szó, semmiféle rosszul alkalmazott takarékossággal élni. Különösen ügyelni kell a sebesültek torlódásának elkerülésére. A tábori kórháznak nem feladata a sebesültet felgyógyulásáig gyógyítani, hanem csak szállitásképes állapotba kell helyeznie, hogy vonatok és más közlekedési eszközök segélyével a tartalékkórházba lehessen szállítania. Álljunk meg egy perezre a vonatokon való szállításnál. Láttuk micsoda desperátus vonatok voltak azok, amelyek a háború elején a sebesülteket szállították. Gyakran még szalma sem volt abban a teherkocsiban. E téren is, hála Istennek, javulás van. Itt tisztességes fekvőhelyet kell biztosítani a sebesültnek, hogy ne gyötrelem, hanem pihenés legyen reá nézve az az utazás. Gondoskodni kell róla, hogy orvosi segítség, jó ápolás és megfelelő táplálék álljon rendelkezésére. így azután a menetrendben való késedelmek sem lesznek állapotára károsodással. A katonai kincstár e téren nagyon szép előhaladást tett. Tisztelet illeti meg azokat és elismerés, akik a katonai kórházvonatokat reorganizálták, ugy hogy most már, hála Istennek, az előbbi sajnálatos állapotok nem fordulnak elő. De még mindig nem elég az az áldozat, amelyet a kincstár e téren hozott és még mindig kivánatos, hogy a takarékosság ne érvényesüljön e vonatok kiállításánál. Farkas Pál : Az helyes, de amíg a vonathoz ér, abban van a nehézség. Szmrecsányi György: És itt egy megjegyzést kell tennem arra a nagyon dicséretes működésre, amelyet az önkéntes betegápolás szervei, a Vöröskereszt, a Máltai lovagrend, intézetek és magánosok, családok stb. kórházi vonatok felszerelésével kifejtettek. Engedjenek meg nekem egy megjegyzést, itt nem lukszusvonatokra van szükség, nem fényes operácziós termekkel bíró vonatokra, hanem egyszerű, praktikus, de minél helyesebben berendezett kocsikra, ugy, mint a németeknél van ; mert opera cziót a vonaton amúgy sem lehet végezni; hogyha operáczióraszorul asebesült, amúgy is a legelső nagyobb állomásnál kiteszik. (Ugy van! balfelől.) Bizonyára nem tévedek, ha azt állítom, hogy ezeknél a luxuriózus berendezésű vonatoknál egyes embereknek egyéni hiúsága igyekezett érvényesülni, . . . Rakovszky István : Ugy van! Protz ! Szmrecsányi György: ... és ezáltal visszaélés történt a nemes adakozók intenczióival. (Ugy van! balfelől.) De méltóztassék megengedni, hogy amikor a hadi egészségügyről beszélek, megemlékezzem a hadi egészségügynek legfontosabb szerveiről: az
