Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-592

592. országos ülés 1915 T. ház!' Már a tavaszszal, ha nem csalódom, egy vitában annak a nézetemnek adtam kifejezést, hogy a czenzura szükséges rossz. Ma egy fél év tapasztalataival gazdagabban talán még nagyobb nyomatékkal mondhatom ugyanezt. Abban a felszólalt ellenzéki képviselő urak is egyetértenek velem, hogy a czenzurára szükség van, de kritikát gyakorolnak a czenzura mérve fölött s e kritikánál gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur abból a tételből indult ki, hogy a czenzura gyakorlásánál bizalommal kell lenni a magyar sajtó iránt is. Hát ón a t. képviselő urnak ezt a három tételét teljes mértékben aláírom. Azt, hogy ebben a kérdésben bizalommal fordulok a magyar sajtóhoz, igazoltam azzal, hogy a maga szószerinti értelmében a czenzurát, ugy ahogy arra a kormány az 1912: LXIII. t.-czikkben fel van hatalmazva, nem is hoztam be. Amint méltóztatnak tudni, a lapok előzetes bemutatásának kötelezettsége nem áll fenn. A kormány azzal a bizalommal volt a magyar sajtóhoz, hogy ebben a kényes és nehéz kérdésben közre fog működni a kormánynyal, és a sajtóra bizta azt, hogy mely czikkek legyenek azok, amelyeket előzetesen bemutat. Kerestem magam is ebben a tekintetben az érinkezést a sajtó hivatott tényezőivel. Ismételt alkalmakkor volt szerencsém személyesen érintkezni a magyar sajtó vezető egyéniségeivel, az u. n. sajtószindikátus tagjaival. Megbeszéltük többször együtt a czenzura kérdéseit s az uraknak alkalmuk volt felhozni kifogásaikat, panaszaikat, kivánságaikat. És én azt hiszem, hogy azok az urak, akik ezekben az eszmecserékben részt vettek, nagyban és egészben talán azt az impressziót kellett hogy merítsék, hogy az én csekély személyem részéről a magyar sajtó iránt sem a bizalom, sem a jóindulat ennek a kérdésnek a kezelésében nem hiányzik. S itt mindjárt rá kell arra utalnom, hogy az a kritika, amit pl. a külügyi kérdések taglalása szempontjából gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur a czenzura ellen mondott, a magyar czenzurára, a budapesti sajtóviszonyokra nem is vonatkozhatik. Mert hiszen itt külügyi kérdésben jelennek meg gyakran czikkek, amelyeket nem is látott előre az a czenzura-bizottság, amelyeknek tartalma nagyon sok esetben a kormány álláspontjával nem egyezik és ahol én volnék a legelső, aki a leghatározottabban tiltakoznám az ellen a feltevés ellen, hogy a kormánynak imputáltassék vagy a kormány álláspontjának tekintessék minden állítás, ami külügyekre vonatkozólag a magyar sajtóban megjelent. Rakovszky István: Kérem, megczenzurazták, nem engedték ki! Gr. Tisza István ministerelnök: Kérem, megczenzurázzák azt, amit az illető lap bemutat. (Derültség bálfelöl.) Másodszor, azt nagyon jól méltóztatik tudni deczember 7-én, kedden. 339 t. képviselő urak, hogy az a czenzurázás egy bizottság kebelében folyik, amely, mondhatom, igen nagy buzgalommal, jóakarattal és igen sok ügyszeretettel kezeli ezt a kérdést, de amely természetesen nem lehet abban a helyzetben, hogy annak minden tagja a legkülönbözőbb ügyekre nézve helyesen ítélhesse meg az egyes nüanszokban és detailokban a kérdéseket. Hiszen ez a czenzura természetében rejlik. Nincs hálásabb feladat, mint szemelvényeket gyűjteni össze czenzoroknak, mondjuk, kisebbnagyobb tévedéseiből, és azokkal mulattatni a közönséget. Szeretném tudni, hogy hol volt valaha, vagy hol lesz valaha czenzura, amelynél ilyen hibák elő nem fordulhatnának. A magam részéről csak egy dologról biztosithatom a képviselő urat. Én mindig igyekeztem kitűzni azokat a határvonalakat, ameddig nézetem szerint a czenzura helyesen elmehet. Mindig igyekeztem ebben a tekintetben érintkezésben lenni ugy a sajtóval, mint a czenzurabizottság tagjaival és különösen ami a politikai kérdéseket illeti, — mert hisz katonai szempontból természetesen katonai tényezők hivatvák megitélni, hogy mit lehet közölni, mit nem, — de politikai szempontból mindig igyekeztem világosan kitűzni a határvonalakat, ameddig szerintem a czenzurának el szabad mennie. A t. képviselő urak felhoztak itt egyes eseteket, amelyekre nézve igazán azt kell mondanom, hogy most hallottam azokat először. (Halljuk! balfelöl.) Felhozták pl. az »Uj Nemzedékinek az esetét. (Halljak! Halljuk!) Komolyan mondom, hogy azt, hogy van egy »Uj Nerazedék« a világon, ma hallottam először, annál kevésbbé tehetek róla, hogy ott mit engedtek meg, mit nem. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Halljak! Halljuk I jobbfelöl.) Véletlenül a sajtóbizottság egyik t. tagja részéről kaptam azt a felvilágosítást, hogy a t. képviselő ur által inkriminált czikket keresztüleresztették azért, mert abban nem a német tőke, hanem a magyar kormány volt megtámadva. Arra pedig nagyon jól emlékeztek ezek az urak (Mozgás a szélsőbaldalon.) — én csak azt mondhatom, amit nekem mondtak, én nem olvastam a czikket —, hogy én ismételten azt mondtam, hogy a kormány elleni kritikát és az éles kritikát is korlátozni nem. szabad. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Van itt egy egész csomó példa az ellenkezőre! (Mozgás és zaj a jobbés a baloldalon. Halljak! Halljuk! jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Molnár János (közbeszól. Zaj.). Gr. Tisza István ministerelnök: Azt hiszem, még az »Alkotmány« szerkesztőségében is tudják, hogy amikor ez egyszer-másszor előfordult, és tudomásomra hozatott, a leghatározottabban felszólaltam ellene, és megadtam a kellő útbaigazítást. Ezt, azt hiszem, még az »Alkotmány«nál is tudják. (Mozgás a baloldalon.) Ami pedig azt a szépirodalmi dolgot illeti, én ezt rendel43*