Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-592

324 592, országos ülés 1915 deczember 1-én, kedden. ságu, — megnyitottuk Törökország erőforrásait, közvetlen érintkezésbe léptünk Törökországgal és azokat az erőket, amelyeket csak azért nem használhattak fel eddig, mert nem voltak kellően felszerelve és ellátva, majd a döntő harcztereken fel fogjuk használhatni, ugy hogy most az a számbeli arány is napról-napra a mi előnyünkre változik. Ha az ember vizsgálja, mi vezetheti az entente-ot, arra az eredményre jut, hogy nem is ez a bizalom vezeti. Ha csak azt nézné, hogy ebből a háborúból jobban jöjjön ki külpolitikai vonatkozásban, akkor, azt hiszem, belátná ott mindenki, hogy ma, mikor még sem Erancziaország, sem Anglia legyőzve nincs, csak mi bizonyos fölényben vagyunk velük szemben, sokkal jobb feltételeket kaphatnának, mint kaphatnak akkor, ha reánk kényszeritik a végkimerülésig való küzdelmet és abban győzedelmeskedünk; akkor ők sokkal jobban meglakolnának, mint ahogy most fognának. Ok ezt igen jól tudják és ha mégsem akarnak békéről szólani, amint ma nyilvánosan tiltakoznak is ellene, sajnos, ennek okát az odavaló belpolitikai helyzetekben látjuk. A rezsimek vannak ott veszélyeztetve ; nem pártok, nem kormányosok, de egész rezsimek élete, jövője van koczkáztatva és egy olyan béke, amely nem győzelem alapján és a győzelem után jön létre, hanem egy olyan béke, amely számol a tényleges hatalmi viszonyokkal, végzetessé válhatik különböző, ma létező rezsimekre. Ez az ok az, amiért ők minden erőt összetartva, arra kényszerítenek minket, hogy tovább harczoljunk. Én, mondhatom, mint ember ós mint magyar, egyaránt szivem mélyéből kívánom a békét; (Helyeslés.) de épen ez a kívánság, a béke iránt való vágyódás kényszerit arra, hogy a harczra buzdítsak, (Helyeslés. Ugy van ! jobbfelöl.) mert a békét, sajnos, csak harczok révén, csak további kitartás, további erőfeszítés révén lehet elérni. (Ugy van! Ugy van! a jobb és a baloldalon.) És ha bármely oldalról jövő békekisérlet, amelyet én mindig örömmel üdvözölnék, eredményhez vezethet, ez csakis akkor történhetnék, ha ujabb győzelmeink világosan megmutatják az entente nagy tömegei előtt, hogy téves utón járnak, mikor arra kényszerítenek, hogy továbbvigyük a harczot végső kimerülésig. (Igaz! Ugy van!) Ezek után áttérek a belpolitikára. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) A belpolitikára vonatkozólag ezen képből, amelyet most ecseteltem, bizonyos következményeket vonok le. Ellenzéki harczunkat bizonyos fokig korlátoznunk kell. Kötelességemnek tartom és tartja velem együtt az alkotmány párt, kikapcsolni a küzdelemből mindazt, ami a múlt' küzdelmeiből még hátramaradt; azokat a kérdéseket, amelyekért annyit harczoltunk — és fogunk talán még a jövőben is harczolni — azokat jelenleg nem akarjuk belekeverni a helyzetbe. Nem tartjuk szükségesnek — és itt fogok válaszolni t. barátomnak, Károlyi Mihálynak — azt sem, hogy a programmunkat és annak egyes tételeit ma napirendre tűzzük, mert azt hiszszük, hogy ma nincs meg az a kitartás, az a figyelem, az a nyugalom, amely szükséges, hogy az ország uj organizácziójának nagy kérdéseit eldöntsük. r (Helyeslés a balközépen és a jobbóldalon.) Én a háború alatt nem szívesen nyúlnék olyan kérdésekhez, amelyek sok érdeket, sok szenvedélyt, előítéletet, talán rögeszmét is érintenek, és amelyeknek mostani elintézése a legnagyobb harezokhoz vezethetne. Sokat méltányolok abból, amit a t. barátom felhozott és én is azt hiszem, hogy a háború nyomtalanul a belpolitika irányaira vonatkozólag el nem múlhat. (Ugy van ! a baloldalon.) Nem folytathatja senki ott, ahol abbahagyta., (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy tanulni kell ebből és honorálni kell mindenesetre azt a népréteget, amely ma olyan kitűnően viselkedett és annyira megmutatta, hogy mit ér. De hogy ez milyen mértékben, miképen történjék, ezt a nagy kérdést, amelynél sok más nemzeti érdeket is meg kell fontolni, ma itt eldönteni nem lehet. Azért, sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a t. függetlenségi párt, szövetségeseink által benyújtott határozati javaslatot ebben az alakjában elfogadjam. Ha olyan alakban történnék valami, ami kizárja az organikus ujjáalkotását a választói jognak, ahhoz készségesen hozzájárulnék, mint volt már egyszer t. barátomnak, Rakovszky Istvánnak egy javaslata, amelyet az alkotmánypárt szintén elfogadott és azt kívánta, hogy napirendre tűzessék. Egy hang (a baloldalon): Még többet kért! Gr. Andrássy Gyula: Csak a jelenlegi harezosok számára kért választói jogot, nem j>edig egy organikus átalakítását a választói jognak. De ha így határolom a harczi teret, sajnos, nem mondhatom, hogy tartózkodni tudok a támadástól. S most a háború alatt elkövetett hibák, amennyiben nem olyan természetűek, hogy megbirálásuk árthatna az országnak, kötelességünkké teszik a birálatot. Nem térhetünk ki ez elől, mert különben felelősséget vállalnánk, a hallgatásba már magába beletudná a közvélemény azt, hogy mi azt nem tartjuk hibásnak és rossznak. De mondom, nem minden kérdést említek fel. Abból azonban, hogy valamit most külön kritika tárgyává nem teszek, még nem következik, hogy később majd, mikor minden feszélyezés nélkül lehet szólnom, nem fogok kemény birálatot gyakorolni. A r

czimerkérdésről jelenleg nem akarok szólni. Én teljesen honorálom azt az intencziót, amelyet a t. ministerelnök ur itt felhozott. Remélem és kívánom, hogy az egész nemzet is