Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-592

5,95. országos ülés 1915 egy súlyosbító körülmény van, t. ház, Ez az, hogy mig az első gazdasági évnek, az 1914. évnek termése az ideihez képest aránylag rossz volt, addig az idei, 1915. évi termés, hála Istennek, sokkal, lényegesen jobb volt. 1914-ben a kormány kimutatása szerint 28 millió, 1915-ben pedig 41 millió métermázsa termése volt Magyarországnak. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Csak a pa-piroson!) Most természetesen csak a búzáról beszélek. 13 millió métermázsával kedvezőbben végződött tehát az 1915-ik gazdasági év, mint az 1914-ik esztendő. És mégis mit látunk ? Azt, hogy a drágaság nemcsak, hogy nem apadt, hanem fokozódott. Ismétlem, t. ház, elismerem azt, hogy egy olyan világháború alatt, amelyben ellenségeinknek az a tendencziája, sőt legfőbb czélja, hogy bennünket nemcsak a harcztéren, hanem gazdaságilag is egyenesen tönkre teg3^enek, a drágaságnak még jobb termés esetében, is fokozódnia kell, mert való tény az, hogy minden egyes évvel, amelylyel hosszabbra nyúlik ez a világháború, természetszerűleg rosszabb helyzetbe jutunk gazdaságilag, vagyis a termények minden évvel drágábbak lesznek. Ez azonban nem eredményezheti egyúttal azt, t. ház, hogy egy mezőgazdasági állam, amely par excellence mezőgazdasági czikkekben exportot üz, az importra szoruló ipari állammal szemben drágábban legyen kénytelen beszerezni élelmiszereit, illetőleg e czikkekben súlyosabban érezze a drágaság nyomását. (Ugy van ! baljelöl,) A t. előadó ur rámutatott arra és azt fejtegette, hogy a drágaság egyik oka a pénzérték csökkenése. Hiszen ez igaz, ennek azonban ellentmond a t. előadó ur akkor, amidőn azt hangsúlyozza, hogy a mi hadikölcsönünk Francziaországgal és Angliával szemben olyan fényesen sikerült. Az az állítás tehát, hogy a pénz drágulása okozza a nagy drágaságot, épen a t. előadó ur előadása alapján dől meg, vagyis a drágaság voltaképeni oka épen ő szerinte nem ez. Nem akarok erre a térre lépni és nem akarok az igen tisztelt előadó úrral ebben a kérdésben vitatkozni, nem azért, mintha nem tudnám álláspontomat megindokolni, hanem őszintén szólva, nem akarom elmondani azt, amit valóban gondolok és hiszek erről a kérdésről. Nem akarom elmondani, mert nem tartom időszerűnek, azonban ezt azért hangsúlyozom, nehogy a jövőben, majd a béke után reám olvashassák azt, hogy én a valuta kérdésében, a drágaság kérdésében az igen tisztelt előadó úrral és igy a kormánynyal és pártjával egy nézeten voltam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ~T. ház ! A kormányt nézetem szerint ebben a tekintetben súlyos mulasztások terhelik és ha azt kérdem és azt keresem, hogy ezeknek a mulasztásoknak mi a legfőbb oka, ha azt kérdem, hogy miben rejlik tulaj donképen az alaphiba, akkor azt látom, hogy a kormány nem vetett a kérdésre elég súlyt és vagy nem tudja, vagy nem akarja, vagy nem meri a visszaéléseket felderíteni. Igaz, déczember 7-én, kedden. 315 hogy a visszaélések ellen drákói szigorúságú törvényeket hoztunk ; igaz, hogy rendkívüli eszközökhöz folyamodtunk az ilyen visszaélésekkel szemben ; azonban épen az a körülmény, hogy a kormány azok igénybevételére fel van hatalmazva, hogy a kormánynak olyan messzemenő hatásköre van s hogy a kormány a rendkivüli törvényjavaslatok egész tárházával rendelkezik, még súlyosbítja a helyzetet, még súlyosbítja a vádat és még érthetetlenebbé teszi azt, hogy miért nem tudja, vagy miért nem akarja, avagy miért képtelen ezeket a visszaéléseket megakadályozni és beszüntetni. Nem elég, t. ház, törvényeket hozni, ha nem akarjuk, vagy nem tudjuk a hibákat felderíteni. Itt azzal a jelenséggel állunk szemben, hogy a kormány a czenzura segítségével és felhasználásával (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mindent elkövet arra, hogy ezeket a visszaéléseket, ezeket a panamákat eltussolja. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Eltekintve egyes kivételektől, amelyeket, hogy ugy fejezzem ki magamat, mutatónak használ . . . Egy hang a (szélsőbaloldalon) : Reklámnak ! Gr. Károlyi Mihály:... amelyek szemfényvesztésre szolgálnak, mondom, eltekintve egyes izolált esetektől, azt látjuk és tapasztaljuk, hogy a czenzura egy alkalmas, egy kellemes, egy bűnös takaró, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) amely alatt a panamák és a visszaélések gombaszeriien nőnek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem akarom a t. képviselőházat adatok felolvasásával untatni, mert hiszen beszédemben nemcsak a kritikára kívánok szorítkozni, hanem egyébre is ki akarok terjedni, (Halljuk !) de ha a kormány kételkednék szavaimban, ha azt hinné, hogy mindezt csak ugy frázisképen mondom el, adatok nélkül, szívesen szolgálhatok adatokkal és pedig frappáns adatokkal, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyekkel igenis bizonyíthatom azt, hogy a kormány a czenzura segítségével mindent elkövet arra nézve, hogy a nagy közönség meg ne tudja, meg ne ismerje és Ítéletével le ne sújtsa azokat, akik visszaéléseket követnek el. (Ugy van ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Érthető, hogy a nagy közönséget, amely, hogy ugy fejezzem ki magamat, roskadozik a drágaság terhe alatt, a nagy közönséget, amely mindenét feláldozza, hogy ez a háború sikeresen fejeződjék be, a nagyközönséget, amely szótlanul fogadja a háborúnak rá nézve rettenetes következményeit, hogy a nagy közönséget — ez a körülmény háborítja fel legjobban. Ilyen körülmények közt természetszerűen aggódóvá, gyanakvóvá lesz az ember, mert hiszen a saját ekszisztencziájáról van szó. Számokban látja és nem tudja megérteni, miért van az, hogy mezőgazdasági államban drágábban kell megfizetni azokat a czikkeket, amelyeket a szomszéd Németország olcsóbban kap meg. Ilyenkor érthető, hogy a nagyközönséget gyanú, kellemetlen, fojtó érzés fogja el, amely nem mondható indokolatlannak. Elismerem, hogy igen élesen hangzik, amikor 40*