Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-592

316 ,W2. országos ülés 1915 deczember 7-én, kedden. én is részben csatlakozom a nagyközönség nyugtalanságához, de objektíve kérdem, nem a kormánytól, mert attól ebben a kérdésben nem várok objektivitást, de- kérdem Európa fórumától, vájjon a közelmúlt események után nem indokolt-e, ha a kormánynyal szemben, amely bírósági ítélet által annyira kompromittáltatott, nem indokolt-e a gyanú, amikor azt hiszik és gondolják, hátha a kormány azért tussolja el ezeket a dolgokat, hátha azért tussolja el a kormány e visszaéléseket, mert a visszaélőktől ellenszolgáltatásokat kap, (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert a visszaéléseknek eltussolása, elsimítása a kormánynak és pártjának anyagi hasznot jelent % (ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Nem konkretizált váddal állok elő, nem állítok itt semmi ujat; én csak egyet állítok és egyet nem értek és egyet képtelen vagyok megmagyarázni: hogy épen az a kormány, amely egy kellemetlen bírói ítélet terhe alatt egyszer már majdnem összeroskadt, hogy épen ez a koimány nem tesz meg mindent, nem ragad meg minden eszközt arra, hogy napnál fényesebben keresse, kutassa, üldözze a visszaéléseket. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon*) Nem elég az, hogy törvényeket állítanak föl, hogy guillotineokat teremtenek a visszaélők ellen. Eitner Zsigmond: A tejeskofákat megbüntetik ! Gr. Károlyi Mihály: Nem ér az semmit, ha a gyakorlatban a visszaélések elkövetőivel szemben ezeket a guillotineokat nem akarják működtetni, ha nem akarnak kutatni utánuk, ha nem akarják kiseperni ennek az országnak minden egyes zugát, Én nem mondok itt ujat, hiszen nem tárok fel oly dolgokat, amelyek szégyenére szolgáinak az országnak. Minden országban, amely háborúban van, természetszerűen gombamódra nő a panama ; minden országban a világtörténelem összes háborúi alatt a visszaélések óriási szerepet játszanak. De, t. kormány és t. ház, ha egy kormány, mondom, ily premisszák után, ily terheltséggel megrakva vette kezébe, a háború gazdasági adminisztráczióját, akkor ennek a kormánynak kétszercsen, tízszeresen, százszorosan, ezerszeresen is ki kell mutatnia minden tényével, minden cselekedetével, dokumentálnia kell azt, hogy a visszaéléseket nemcsak törvényekkel bünteti, hanem a valóságban is üldözi, igazán keresi és kutatja. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kormánynak e mulasztása anyával is komolyabb, mert gazdaságilag nem vagyunk berendezkedve, nem vagyunk kellőképen szervezve. Ez annyival is fontosabb, mert hiszen ma senki előtt kétséget nem szenved, hogy gazdaságilag is kell hogy győzzünk, gazdaságilag is kell hogy álljuk a harczot, mert hiába verjük meg az ellenséget határainkon túl, ha mi itt gazdaságilag nem tudnánk helytállni, akkor a legnagyobb veszélyeknek volnánk kitéve. Meg vagyok róla győződve, hogy nekünk megvannak gazdasági ressource-aink; ennek az országnak gazdasági dolgokban is oly nagy erőforrásai vannak, hogy nemcsak egy pár hónapig, de sok-sok esztendeig is meg tudjuk állani a háborút. De ezt csak oly feltételek mellett tehetjük, ha szervezve vagyunk. A legnagyobb privátvagyonok is tönkremehetnek szervezettség nélkül, a legnagyobb üzemek, a legnagyobb részvénytársaságok, a legnagyobb bankok is tönkremehetnek a nagy erőforrások daczára, ha nincsenek szervezve. És ami áll a privátéletre, ami áll az üzleti világban, az áll az államháztartásban, az áll az állam gazdasági berendezésére, praktikus szervezésére is. T. ház! Eddig csak azzal foglalkoztam, hogy az indemnitit, a felhatalmazási törvényjavaslatot illetőleg ugy technikai, mint bizalmi szempontból indokoljam meg szavazatomat, de azt hiszem, a t. képviselő urak nem fogják tőlem rossz néven venni, ha eltérve a szokástól, nem maradok kizárólag a kritika terén és — hogy jobban fejezzem ki magamat — ellenzéki kötelességemet nem csupán a kritikának gyakorlásával meritem ki. (Halljuk ! bálfdol.) Olyan időket élünk, amikor a kritikának puszta elhangzása nem elég. Ma nekünk többet kell tennünk. Én ugy érzem, hogy minden embernek és minden politikai pártnak krédót, politikai hitvallást kell tennie és meg kell mondania, vájjon állja-e a prcgrammját és mennyiben % Egészen uj helyzetek állottak elő. egészen uj viszonyok küszöbén állunk és egészen természetes, hogy az ország nagyközönségének joga van tájékozást szereznie arról, vájjon az uj viszonyok között a képviselők programmjukat ugy értelmezik-e, mint a múltban. Minden pártnak megvannak a maga ideáljai, minekünk is megvannak az ideáljaink és ezért nyilatkoznunk kell róluk. De hogy én ezt felhozom, erre más okaim is vannak. Elsősorban a hozott áldozatok. Az ország polgárai által hozott rengeteg áldozatok kötelességévé teszik minden pártnak, hogy ez áldozatokkal szemben megmondja párthiveinek, hogy mi az, amit a jövőben nekik nyújtani remél, nyújtani akar, melyek azok az ideálok, melyekért a küzdelmet folytatja, amelyekért azt mondja a választóknak, hogy folytassátok ezt a nagy küzdelmet az utolsó csepp vérig! Azonban csupán mondani azt, hogy folytassátok a küzdelmet, de meg nem jelölni azt, hogy miért: ezt nem lehet. Ez olyan erkölcsi obligó, mely elől egyetlen pártnak sem lehet elzárkóznia. Van azonban egy másik ok is, amely engem a mi ideáljainknak, a mi jövő aspiráczióinknak körvonalozására késztet és ez az, hogy, hála bátor katonáink vitézségének, a háború olyan stádiumba jutott, amelyben el lehet mondani azt, amit a t. előadó ur mondott, hogy a ködben már látni kibontakozni azt a várost, melynek ormain, kérdés, milyen zászló fog lengeni, de bizonyos, hogy ez a város már látható. Nekünk meg kell mondanunk, hogy az a zászló, mely a ködben annak a városnak ormain látható, vájjon a mi zászlónk-e, vájjon a magyar lobogó-e, vájjon a