Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-592

314 ,W2. országos illés 1915 deczember 7-én, kedden. keztében bizonyára lényeges változást szenvedtek. Ezért én uj, rendes költségvetést szerettem volna látni, amely az ország közvéleményét megnyugtatta volna aziránt, hogy milyen tételek változtak és milyenek maradtak el. Hiszen a háború folytán egészen uj helyzetek támadtak, egészen uj tételek kell hogy a költségvetésbe belekerüljenek. Az államháztartásnak uj tételekkel kell operálnia, olyan tételekkel, amelyek békeidőben egyáltalában nem voltak s most újonnan kerülnek ebbe, mig más tételek, amelyek békeidőben megvoltak, most megszűnnek. Egy másik szempont, amely miatt ezt a felhatalmazási törvényjavaslatot nem szavazom meg, az, hogy a felhatalmazási törvényjavaslatba a kormány jónak látott beilleszteni más törvényjavaslatokat. Ezt a műnyelven úgynevezett »bepakkolási«, »becsomagolási« eljárást már a külföldön is kifogásolták. Kifogásolták abból a szempontból, hogy ez voltakérjen a képviselők és helyesebben a főrendek jogainak megszorítása, mert lehetséges, hogy valaki a felhatalmazást magát meg kívánja adni, viszont a felhatalmazásban lévő törvényjavaslatokat nem helyesli. (Ugy van! balfelöl.) Dilemmába kerül tehát az a honatya, aki vagy abban a kényszerhelyzetben van, hogy en bloc fogadja el az indemnitást és akkor az abban lévő más törvényjavaslatokat is el kell fogadnia, vagy pedig el kell vetnie az egészet s akkor kénytelen esetleg olyan »becsomagolt« törvényjavaslatot is elvetni, amit pedig önmagában véve helyesel. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A mi specziális szempontunkból, t. képviselőház, még különösebben is helytelenítenem kell ezt az eljárást azért, mert a régi házszabályok nem ösmerték a klotürt. nem korlátozták a vita időtartamát, sem a budget, sem az indemniti tárgyalása alkalmával, mig az

É uj és szerintünk jogtalanul behozott házszabályok értelmében ugy a költségvetési, mint az indemnitási vita időtartama, sőt az egyes felszólalások időtartama is korlátozva van. Igen szűk korlátok közé van szorítva különösen az indemnitási vita időtartama. Természetes, hogy ezen rövid idő alatt egy ilyen nagy anyagot felölelő javaslathoz hozzászólni rendkívül nehéz és sem az egyes képviselőknek, sem magának a kormánynak nem áll módjában — mert nincs ideje rá — az egyes felvetődő kérdésekkel behatóan foglalkozni. A mostani helyzetben különösen méltánytalan és sennniképen sem indokolható ez a »bepakkolási« eljárás. Méltánytalan és nem indokolható, mert a kormány egy olyan ellenzékkel áll szemben, amelyről mindenki, aki objektíve ítél, kénytelen elismerni, hogy a kormánynyal szemben a háború egész tartama alatt valóságos önmérsékletet tanusitott. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Rakovszky István: Ez ugy van! Gr. Károlyi Mihály : Mi a háború egész tartama alatt semmi gáncsot, semmi nehézséget a kormány adminisztrácziójának, működésének, parlamenti tevékenységének útjába nem gördítettünk. Semmi olyat nem tettünk, ami nehezíthette volna a kormány helyzetét és így ez a »bepakkolási« eljárás nemcsak nem indokolható, hanem határozottan méltánytalan is velünk szemben, mert nem nyújt alkalmat nekünk arra, hogy olyan behatóan és terjedelmesen tárgyalhassuk az indemnitibe csomagolt törvényjavaslatokat, amint azt ezen javaslatok fontossága megkívánná. (Igaz! Ugy van! balfelől.) T. képviselőház ! Ezek elmondása után áttérhetek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára, vótumom tulaj donképeni megindokolására, t. i. a bizalmi kérdésre. És itt, sajnos, kénytelen vagyok ismétlésekbe esni. Kénytelen vagyok ugyanazokat a dolgokat emliteni, amelyeket felhoztunk a múlt ülésszakban is, mert bizalmatlanságom alap-oka és lényege ugyanabból áll, kútforrása ma is az, ugyanaz, ami volt a múltban ; mégis azzal a lényeges különbséggel, hogy a kormány iránt érzett bizalmatlanságom azóta csak fokozódott. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De lehetőleg kerülni kívánom a multat és csak a jelenről beszélek, arról a bizalmatlanságról, amely a háború ideje alatt érlelődött meg bennem. (Halljuk ! Halljuk !) E bizalmatlanságomnak fő- és alap-oka _az, hogy a kormány gazdaságilag nem tette meg a kellő intézkedéseket, nem szervezte az országot ugy, ahogy egy ilyen nagy háború idejében szerveznie kellett volna, minek folytán a drágaság nemcsak aránylag, de abszolúte véve is fokozódott és még folyton növekszik, (Igaz ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Tudvalévő dolog, hogy mi par excellence mezőgazdasági állam vagyunk, a mezőgazdasági terményeket véve eminenter export-állam vagyunk, szemben szövetségesünkkel, Németországgal, amely épen ezen mezőgazdasági czikkekben behozatalra szorul. Es mégis mit látunk ? Azt látjuk, hogy nem csak relatíve, de abszolúte véve is itt, Magyarországon, nagyobb a drágaság épen a mezőgazdasági terményekben, az elsőrendű élelmiczikkekben, mint Németországban. Nagyobb aránylag és nagyobb abszolút értelemben, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalsn.) Ezt a hihetetlen és meg nem magyarázható körülményt csakis a szervezet hiánya eredményezte. Ráth Endre : A vezetők tehetetlensége ! Gr. Károlyi Mihály: Mert én elösmerem azt, t. ház, — bár igen gyönge argumentum, — hogy 1914-ben, mikor a háború kiütött, a kormány még nem volt elkészülve a világháborúra és nem tudta, nem képzelte azt el, hogy egy világháború ilyen sokáig tarthat s hogy azt nemcsak fegyverrel kell megvívni, de hogy a világháború egyúttal gazdasági háborút is jelent. Ezt elösmerem, bár — ismétlem —gyenge argumentum. De 1915 végével, ma, amikor a kormány két gazdasági évről számolhat be, amikor a háború 16-ik hónapja is már majdnem elmúlt, ezek a kifogások, amelyek annak idejében sem voltak helytállók, még kevésbé állhatnak, meg. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) És még