Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-592

592. országos ülés 1915 sági, talán politikai jelentőségűek s amelyeket bizonyos tapogatózással már észre kell vennünk. Ez a magyarságnak a helyzete, amely tisztázódni kezd ugy nyugat, mint kelet felől. Ami a nyugat felé való tisztázódást illeti, a magyar történelem tagubizonysága az, hogy Magyarországnak minden száz évben uj szabadságharezot kellett küzdenie azért, mert nagy dilemmában volt. Vagy arra kellett elhatároznia magát, hogy elszakad a nyugati czivilizácziótól és a keleti népek sorsára jut, vagy arra, hogy csatlakozik a nyugati czivilizáczióhoz, de alkotmányos egyéniségének rovására. Ma látjuk, hogy ez a dilemma megoldható akként, hogy a magyarság elfoglalja heyét méltóan Európában és a monarchiában, (Mozgás és. zaj balfelól.) hogy a monarchia nagv czéljainak legfőbb biztositéka a magyar államnak csorbítatlan fentartása. Ez az a világosság, amelyet, bár tapogatózva is, látni merek. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) De ez a világosság nyugatra még tovább is mutat. Látjuk, hogy Közép-Európában a németség nagyszerű munkája folytán uj erőforrások nyitnak és azt mondhatjuk, — s azt hiszem, teljes hittel — hogy Közép-Európa kialakulása, a németség nagy törekvése, Közép-Európa egyensúlya és békéje szintén csak ugy valósitható meg, ha a Kárpátok medenczéje egységes magyar szervezet alatt marad, mert egy összedarabolt, megcsorbitott, nemzetiségekre tépett Magyarország mindenféle kultúrának az elpusztítója lenne. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a világosság az, amely nyugatról kezd derengeni. De más világosságot is mernék látni kelet felől és ismét azt hiszem, hogy nem csalódom, hogy minden történeti könyvben történelmünk egyik nagyobb eseménye gyanánt fogják jelezni október 27-ét. Ez az a nap, amikor szerb földön az első bolgár járőr az első magyar huszárnak kezet adott. A szláv Balkánon két turáni fajnak ez a találkozása azt jelenti, hogy a magyarság kijött az ő sok esztendős magárahagyatottságából, hogy mi nemcsak bajtársat, hanem vérrokont találtunk, aki a vérrokonság által a többi turáni rokonokkal létesít százados kapcsot. Ráth Endre: Idehaza találná meg a magyar a magyart! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Hegedüs Lóránt előadó: A bolgár történetírók azt tanítják, hogy a bolgárok nem szlávok, hanem velünk rokon turáni faj, amely a Duna alá leszorulván, felvette az ortodox hitet és ezáltal külsőleg szláv lett, de belsőleg, törekvésükben. koponyaalkatukban, érzéseikben a mi rokonaink. Ugyanezt tanítják a magyar történetírók, mást nem is taníthatnak, mert ez az igazság. Abban a pillanatban, amikor a háborúban a két nemzet kezet fogott, ez nemcsak azt jelenti, amihez erről a halyről nincsen közöm, hogy ennek katonai jelentősége van, nemcsak azt jelenti, amihez már volna némi közöm, hogy közgazdaságilag KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVII. KÖTET. deczetnber 1-én, kedden. 313 Bulgáriával meg Törökorezággal való kiegészülésünk épen a hadviselés alatt jelentőséggel í>ir, hanem jelenti azt, amihez minden magyarnak van köze. hogy a magyarság a vérrokoni kapcsolat által tudja politikai folytatását megtalálni és művelni. Az a nagy fantom, hogy a Balkán szláv probléma megszűnt. A Balkánon őrt állanak horvát testvéreink ; a szerbektől és zcrnagorczoktól eltekintve a többi balkáni népek nem szlávok, hanem vagy latin, vagy hellén fajok, vagy velünk rokon turáni fajok ivadékai. Ez az összeköttetés történelmünkre a legnagyobb fontosságú, mert mutatja, hogy mi vagyunk az a kapocs, amely Közép-Európát ezekkel a fajokkal összekötni tudja. En nem tudom, bizonyára ugy vannak vele mindnyájan, de egész tanulásunk alatt mindig bizonyos kisebbítő érzést éreztünk, hegy mig a németeknek annyi rokonuk van, mig minden kis szláv népnek megvan a rokonsága, addig mi egészen elszigetelve voltunk. Most ez a százados elszigeteltség meg van törve azáltal, hegy keleten is megnyilatkozik a magyarság nagy missziója. Ez az a másik világosság, amelyet látnék és azt hiszem, hogy jövőnk e két irányban be is feg teljesedni. A t. háztól bocsánatot kérek, hogy ilyen sokáig fárasztottam. (Halljuk/ Halljuk/ a jobboldalon.) Szabadjon annak a mély meggyőződésnek adnom kifejezést, hogy ezt a nagy pozicziót, amelyet a jövő mutat nekünk, nagy megpróbáltatásaink utján bizonyára el is fogjuk érni és meg fogjuk tartani. Hőseink a harezokban a vitézségnek uj, eddig ismeretlen típusát mutatták meg nagyszerű viselkedésükkel, itthon jjedig a polgári társadalom megfeszített munkával pótolja őket; mindennap lárma, frázis nélkül, de szent kategorikus imperatívuszra teljesiti kötelességét. Hőseink harczaival, polgáraink munkájával ki fogjuk érdemelni, mert ki kell érdemelnünk a nagy békét és a jobb jövőt. Kérem a t. házat, őszinte tisztelettel, hogy e javallatot fogadja el. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök : Ki következik ? Kostyál Miklós jegyző: Gróf Károlyi Mihály. Gr. Károlyi Mihály: T. ház ! A felhatalmazási javaslatot, minthogy azt bizalmi kérdésnek tekintem, nem fogadom el. De mielőtt a bizalmi kérdésre rátérnék, mielőtt indokolnám azt, hogy miért nem viseltetem bizalommal a kormány iránt, legyen szabad nekem röviden egypár más, hogy ugy fejezzem ki magam, technikai indokot is előterjeszteni, amelyek ugyancsak arra késztetnek, hogy az előttünk fekvő felhatalmazási törvényjavaslatot ne fogadjam el. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Maga az a tény, hogy a kormány felhatalmazást kér és nem rendes költségvetéssel áll elő, helytelen. Hiszen volt ideje a kormánynak bőségesen költségvetési törvényjavaslat elkészítésére. De nemcsak ezért kifogásolom a kormány eljárását, hanem azért is, mert ugy látom és ugy hiszem, hogy a költségvetés tételei épen a háború követ40