Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-579

579. országos ülés 1915 májas 7-én, pénteken. gedmény pénzügyileg határozott előnyökkel járna az államháztartásra nézve. A második kikötés az, hogy a gazdasági vasút átrakási illetékeket szedhessen a felektől. Ez a törvényen alapul, ez ellen tehát kifogás nem emelhető. A harmadik engedmény volna, hogy a háramlási időtartam 70 évről 90 évre terjesztessék ki. Ennek a kívánságnak a teljesítése volt a legnehezebb, mert amint méltóztatnak tudni, a 12.000 kilométert kitevő h. é. vasutjaink építése körülbelül egy milliárdba került és ennek az összegnek legnagyobb részét a külföld adta. A külföld pénzének ezt a bizalmát nemcsak törvényeink helyessége idézte elő, hanem fokozta az a tudat, hogy a fennálló szerződéseket és engedélyokiratokat a múltban a kereskedelmi kormányzat soha nem engedte megtámadtatni és folyton őrködött afelett, hogy annak határozatai végrehajtassanak. Ez a szigorúan megtartott rendszeres eljárás nemcsak bizalmat ébresztett a külföldben, de annyira fokozta a bizalmat, hogy a h. é. vasutak építéséhez ma is szívesen járul hozzá a külföldi tőke. Nagyon kényes kérdés tehát, hegy az engedélyokiratok és alapszerződések módosítás alá vétessenek. Tekintettel azonban arra, hegy itt kisebb jelentőségű gazdasági vasútról volna szó és így nem hihető, hogy ennek az engedélyokiratnak módosítása rossz irányban befolyásolná a bizalmat, tekintettel továbbá arra, hegy pénzügyileg tényleg nagyon előnyös az, hogy magánkézben maradjon az üzem kezelése, végül tek ntettel arra, hogy ezáltal az a, már régebben alábbhagyott szokás, hogy a magánvállalkozás vegye kezébe a vasutak üzemét, újra felevenittétik, ugy a közlekedésügyi, valamint a pénzügyi bizottság nevében tisztelettel javaslom, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, elfogadja-e a t. ház a borzsavölgyi gazdasági vasút engedélyezéséről szóló 1907. évi XLIL t.-cz. kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Felkiáltások: Igen !) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Szepesházy Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és szakaszait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Ezzel a törvényjavaslat általánosságban és részleteiben is letárgyaltatván, harmadszori olvasása iránt legközelebbi napirendi javaslatom során hszek bátor indítványt tenni. Következik a napirend 6. pontja : a szondhódsági h. é. vasút engedékyezésének megtörténte tárgyában a kereskedelemügyi minister ur jelentése, (írom. 1094, 1185). Az előadó urat illeti a szó. Dobieczky Sándor előadó: T. képviselőház! Az 1914 : XXXI. t.-cz. 3. §-ában utasítást nyert a kereskedelmi m. kir. minister a szond-hódsági h. é. vasút engedélyokiratának kiadására. Minthogy ez a javaslat már a törvény megalkotásakor a ház előtt feküdt, tisztelettel javasolja a közlekedésügyi, valamint a pénzügyi bizottság : méltóztassék a kereskedelemügyi minister ur jelentését tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Ha szólni senki sem kíván, akkor a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a t. ház a kereskedelmi minister urnak épen most ismertetett jelentését, igen vagy nem 1 (Felkiáltások : Igen !) A ház a jelentést tudomásul veszi és így az hasonló czélból áttétetik a főrendiházhoz, Következik a napirend 7. pontja ; a m. kir. központi statisztikai hivatal 1915. évi munkaterve tárgyában a kereskedelemügyi minister ur jelentése. (írem. 1154, 1184) Az előadó urat illeti a szó. Söpkéz Sándor előadó: T. képviselőház! A kereskedelmi minister az 1897 : XXXVII. t.-cz. 3. §-ában kapott utasítás értelmében bemutatja a központi statisztikai hivatal munkatervét. Ez a munkaterv nagy részben megegyezik az 1914. évi munkatervvel. Eltérés, illetőleg változás mutatkozik : először a gyári üzemi és munkásstatisztikánál, ahol az időnkint ismétlődő adatgyűjtés legutóbb 1910-ben, a legmagasabb konjunktúra idejében történt s az ez év októberére tervezett adatgyűjtés valószínűleg ezen a gyárüzemek konjunktúrájának egyik legmélyebb pontját, fogja majd megörökíteni. A genfi szaktanácskozáson kifejezett óhajtáshoz képest ezek az adatok módosultak. Másodszor eltérés van a gyárak, ipartelepek, bányák és kohók munkálataira és munkáslétszámára vonatkozó statisztikánál, amelyek a könynyebbség okáért a jövőben, illetőleg ebben a munkatervben, a gyáripari termelési statisztikával és a gyári törzskönyv adatgyűjtésével együttesen fognak felvétetni. Harmadszor a szerzett tapasztalatok a kereskedelmi és iparkamarák statisztikájának némi módosítását tették szükségessé és végül negyedszer, hogy az ipartestületek gazdálkodásáról és vagyoni helyzetéről tisztább képet lehessen alkotni, bővült ily irányú adatokkal az ipartestületek rendszeres évi statisztikája. Ezeknek a változásoknak rövid felemlítése után legyen szabad elismeréssel megemlékeznem a statisztikai hivatal legfőbb kiadványáról, a statisztikai évkönyvről, amelynek az 1913. évre vonatkozó kötete épen a napokban hagyta el a sajtót. Ez a kötet, habár tartalmában lényegesen gazdagabb az elődeinél — legyen szabad e tekintetben csak a ma annyira fontos és aktuális uj fejezetre, a fogyasztásra utalnom, amely