Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-590
590. országos ülés 1915 mányzandók. (Mozgás a szélsöbaloldalon. Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az a passzus, amelyet erre vonatkozólag a t. képviselő ur az 1867 ; XII. t.-czikkböl felolvasott, az sem bizonyít ez ellen a felfogás ellen, mert a bevezetés azt mondja, hogy a »birodalmi kapcsolathoz tartozó országokés tartományoknak az 1723 : I. és II. t.-czikk értelmében együttes és elválaszthatatlan birtoklása*. Polónyi Géza; . . . egyrészt . . . másrészt' Gr. Tisza István ministerelnbk: Az más tárgyra vonatkozik, azért van ott a szövegben, hogy »másrészt«. (Derültség a jobboldalon.) A másik része a dolognak Magyarország különállása, de az együttbirtoklás vonatkozik Magyarországra is. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Méltóztassék megengedni, (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Malijuk! Halljuk a jobboldalon.) azóta ez a nem szerencsés »birodalom« kifejezés a monarchiára vonatkozólag nagyon helyesen, kiment a használatból. Hiszen 1879-ben az akkori magyar kormány ezt hivatalos átiratban konstatálta is, a közös és az osztrák tényezőkkel szemben kifejtette azt, hogy a »birodalom« kifejezés nem helyes a monarchia két államára együttesen, mert ez a két állam tulajdonképen két birodalom, amely együtt alkotja a monarchiát. 1867-ben azonban a terminológia más volt. (Ugy van!) Hiszen ezt mindnyájan tudjuk, de ha valaki ez iránt kétségben lehetne, utalhatok az 1867: XII. t.-czikk 8. §-ára, amely a külügyekre nézve azt mondja, hogy »ennélfogva a birodalom diplomatikai és kereskedelmi képviseltetése . . . stb. a külföld irányában közös«. Világos tehát, hogy ez a törvény »birodalom« alatt értette Magyarországot és Ausztriát együttvéve. Polónyi Géza: Mást értett alatta! Gr. Tisza István ministerelnbk: Megvan szabva azonban az. indivisibiliter ac inseparabiliter kifejezések értelme abban, hogy mint adverbium használtatnak. IS T em az van mondva, hogy itt egy egységes, feloszthatatlan birodalom van, hanem az, hogy ezek az országok egységesen birtoklandók és j>edig egységesen és feloszthatatlanul birtoklandók, amint a 7. § mondja »jure et ordine jjraemisso«, tehát az előre bocsáiott jog és rend szerint, az előre bocsátott jog és rend pedig a női ágaknak az az örökösödése, amelyet a magyar törvény megállapít, tehát csak azon korlátok között, amelyek a női ág örökösödésére nézve abban az előrebocsátott jus et ordó-ban meg vannak állapítva. (Helyeslés a jobboldalon és a, középen.) Mindebből kétségtelenül következik tehát, hogy igenis, Magyarország és Ausztria mindaddig, amig az uralkodóháznak Magyarországra is örökösödési joggal biró ága ki nem hal, együtt birtoklandó; hiszen ebből vezette le Deák Ferencz a közös védelem kötelezettségét is. (Helyeslés a jobboldalon.) Másrészről azonban kétdeczember 1-én, szerdán. 298 ségtelen, hogy ez az együttbirtoklás ténye semmiféle magasabb állami szuverenitást meg nem állapit, hanem az állami szuverenitás Magyarországban és Ausztriában, abban a két államban nyugszik és érvényesül, amelyek együttvéve alkotják meg az osztrák-magyar monarchiát, aminthogy 0 felsége legmagasabb személyében is nem valamely birodalmi, fejedelmi szuverenitás, hanem a magyar királynak és az osztrák császárnak jogilag egymástól elkülönített fejedelmi jogköre egyesül. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Polónyi Géza: Ez helyes! Gr. Tisza István ministerelnbk: Nagyon szomorú volna, ha ebben nézeteltérés lehetne köztünk. (Helyeslés.) Abban tökéletesen igaza van t. képviselő urnak, hogy ez az elvitázhatatlan igazság nem hatotta még át a köztudatot és hogy ezzel szemben találkozunk igen gyakori ellenmondásokkal, a közjogi helyzetnek nézetem szerint is elferdítésével Ausztriában és találkozunk igen sok jóhiszemű tévedéssel a külföldön, igy a velünk oly szoros barátságban lévő Németbirodalomban is. S a t. képviselő ur felveti a kérdést, hogy ezzel szemben mi volna a teendő. Ami a ferdítéseket illeti, azokkal szemben nagyon bajos valamit tenni, mert hiszen amint a most szóban forgó rendezés megtörténte után is láttuk, nem lehet olyan szöveget találni, nem lehet egy kérdést olyan világosan odaállítani, hogy az, aki félre akarja érteni, vagy magyarázni, félre ne érthesse, vagy félre ne magyarázhassa. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl) A jóhiszemű közönség előtt, azt hiszem, ebben a tekintetben hatékonyabb eszköz nincs, mint maga a czimerkérdésnek ez a rendezése és mint azok az okiratok, amelyek a rendezéssel kapcsolatban megjelentek. (Ugy van! jobb felől.) Aki visszagondol arra, hogy milyen clair obseure volt bizonyos tekintetben nálunk a terminológiában, hogy különösen Ausztriában mennyire kerültek bizonyos oly kifejezéseket, amelyek ezt a tényt, hogy Magyarország és Ausztria két külön szuverén állam, amely együttvéve alkotja az osztrák-magyar monarchiát, teljes világosságban kidomborítják, az, azt hiszem, bizonyos megnyugvással fogadhatja azt a terminológiát, amelylyel a most szólsanforgó rendezés megtörtént, vagy amely használatban van azokban az okmányokban, amelyek e rendezéssel kapcsolatosak. Készakarva a német szöveget veszem, mert hiszen ebből a szempontból az a fontos, hogy a kérdés hogyan állíttatik oda az ausztriai és a külföldi közvélemény elé. (Halljuk! Halljuk!) Az osztrák ministerelnök ur azt a hirdetményét, amelylyel november 3-án közzéteszi az ezen czimerre vonatkozó határozmányokat, ezzel a czimmel látja el (olvassa): »Kundmachung des k. k. Ministerprüsidenten, betreffend das für den Gebrauch bei den gemeinsamen Eiiirich-
