Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-590

590. országos ülés 1915 deczember 1-én, szerdán. 289 aufzufallen, nur hätte maii es dórt doch weniger mit Stuck géziért. Seit vorgestern ist der Gradatz Sitz eines deutscken Stabes uncl die scliwarz-gelbe, die sclrwarz-weiss-rothe und die roth-weiss-blaue Flagge flattern darüber. Warum die kroatische rotb-weiss-blaue ? Man liatte die magyarische wokl nicht zur Hand.« (Zaj a baloldalon.) T. képviselőház! Ez nem sporadikus dolog. Azért említem fel, mert kiválóan fontos arra, hogy közérdeklődés tárgya legyen itt, ahol nekünk a magyar államjogok • felett való őrködés a kötelességünk, (Ugy van!) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Nem tudom, t. képviselőház, hogy a kérdéses zászlón volt-e czimer s ha igen, milyen. Azt azonban tudom, hogy a horvát zászlót katonai téren csak akkor és csak ugy szabad alkalmazni, ha e háromszínű zászlón a magyar czimer van rajta. Ezt rendeli az 1868. évi XXX. t.-cz. Már most eltekintve mindettől: hogy jutunk mi ahhoz, hogy mikor gyermekeink vérükkel, az anyák könyükkel áztatják az idegenek földjét, amikor a hadsereg győzelmesen vonni fel egy oromra, amelyen hirdetnie kellene a nemzetnek dicsőségét, akkor a magyar hadsereg horvát zászló alatt kell hogy teljesítse kötelességét ? (Felkiáltások a baloldalon: Ugy van! Szégyen!) Nem akarom elhinni, hogy ez Mackensen vagy Kövess urnak a tudtával történt. Sőt ellenkezőleg, egyik czélzatom — egyenesen megmondom — az, hogy a t. ministerelnök urnak alkalmat adjak arra, — nem kívánom ezt ma — hogy bármikor is hivatalosan megczáfolja. De igenis, azt vallom s egyéni tapasztalat-' ból tudom, hogy vannak olyan elmaradt granicsárok, (Ugy van! a baloldalon.) akik azzal dicsekszenek, hogy, megalázzák a magyar nemzetet, mellőzzék zászlaját, üldözzék jelvényeit és oda tegyék a horvát zászlót. Tisztelettel viseltetem a horvát zászló iránt, semmi kifogásom az ellen, hogy ott, ahol törvény' szerint helye van, kitüzessék. De az ellen ünnepélyesen tiltakozom, hogy a horvát zászló a magyar államiságot vagy a nemzeti hadsereget képviselje. (Ugy van! bal felöl.) Hát, t. képviselőház, nem mondtam el mindent, de körülbelül elmondtam a lényegesebb részleteket, amelyek azt a meggyőződést keltik bennem, hogy ezek a rendelkezések nem felelnek meg a mi alkotmányunknak. Azonban, t. képviselőház, még egypár rövid megjegyzést kell heraldikai szempontból is tennem, bárha ezzel nem szándékozom behatóan foglalkozni. Tudnunk kell, hogy a nagy czimer megállapítása függőben tartatott s a közép- és kis czimer alkalmaztatik ... Ne felejtsem el a t. ministerelnök úrtól a kis czimerre KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVII. KÖTET. vonatkozólag újból is megkérdezni, hogy miután Horvátországgal nekünk minden ügyünk közös, amely Ausztriával közös, — a, közösügyekben pedig, amelyek Horvátországgal is közösek, a 68. évi XXX. t.-cz. világos rendelkezése szerint csak az egyesitett czimert lehet alkalmazni, ennélfogva ezt a kis czimert, ahol nyoma sincs az egyesitettnek, milyen közösügyekre fogják alkalmazni? Ezt nem tudom elképzelni. De ha ránézek erre a középczimerre, egy olyan heraldikai unikumot látok, amely nem hiszem, hogy a világtörténelemben már valaha előfordult volna, vagy még egyszer ismétlődjék. Tartózkodom a banalitásoktól, de ha ránézek erre a czimerre, amelynek heraldikai jelentősége az, hogy egyszerre beszél a világ minden nyelvén, akkor azt látom, hogy ez a közös czimer, ugy amint ez van, sohasem fogja a külföldön azt hirdetni, hogy van egy Magyarország, amely külön állam és amelynek külön alkotmánya van, hanem fogja hirdetni egy közös államnak szerencsétlenül megkonczipiált heraldikai . . . Holló Lajos: Monstrumát! Polónyi Géza: . . . amfibiumát, amelyből, elismerem, szinte kiri, hogy még ez a kicsi dolog is, hogy két országról van szó, mekkora viaskodás tárgya lehetett a ministerelnök ur részéről. Nyoma is maradt ennek, mert a párjavesztett angyalka ugy meg van riadva ettől a griff madártól, hogy igazán ő sem tudja, de én sem tudom: fiu-e vagy leány. (Derültség.) Pedig heraldikailag ez nem közömbös dolog; feltétele annak, hogy tudják, hogy ez fiu. Hanem hát félre a talán megengedett kis tréfával: Komolyabban véve a dolgot, mondja meg nekem a t. ministerelnök ur, — mert ez iránt kérdést nem intéztem — de csak akkor, ha jó kedve sugallja: mi az oka annak, hogy Dalmáczia, amely az 1868. évi XXX. törvény 66. §-a szerint területileg minden kétségen kivül állóan Magyarországhoz van csatolva, — már Horvátország utján, amennyiben horvát területnek van nyilvánítva — mindkét czimerben szerepel, benne van az osztrák kétfejű sas gyomrában és benne van a magyar czimerben is? Jutalmul azután avanzsiroztatták a dalmát czimert, mert 1895-ben, amikor Bánffy a czimert megállapította, a dalmát czimerben lévő három fej még leopárdfej volt, a mostani leirás szerint pedig már oroszlánfejjé vált. Hanem ez mellékes dolog, heraldikailag megengedett. De itt van Bosznia. Ez is egy levegőben lógó olyan kérdés, hogy tulajdonképen, ha heraldikailag strikte leszem, Boszniának csak a nagy czimerben volna szabad szerepelnie, mint igényezimernek. Bosznia annexiója ugyanis mai napig sincs elintézve a magyar törvényhozás által és igy heraldikailag olyan viszonyt reprodukálni, a mely nincs, nem helyes. De ugyanaz a bosnyák czimer benne van az osztrák czimerben is. Ez tehát jelenti azt, hogy nekünk kötelességünk elismerni, hogy legalább is vitás, kérdés, 37