Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-590

290 590. országos ülés 1915 > vagy oly kétlakiság forog fenn, hogy van ogy ország, amelyet Boszniának hívnak, s amely egyszerre két államhoz tartozik, holott egyikhez sem tíLrtozik, Itt van Erdély kérdése. Az bizonyos, hogy én kalaplevéve állok meg Erdély múltja és czimere előtt; ha azonban a középczimerről van szó, és . . . Holló Lajos: Nagy czimer! Polónyi Géza: A nagy czimerben, mint emlékczimer lehet, legalább ez az én individuális álláspontom; de a tényleges helyzetet feltüntető középezimerben Horvátország, Dalmáczia, Szlavónia és Bosznia közt mit keres Erdély? Erdély már régen nem kapcsolt rész. Erdély az 1848 : VII- t.-czikk szerint Magyarországgal teljesen egységes állam. Holló Lajos: Oláh igények! Polónyi Géza: Miért tűrjük tehát, hogy a Fürstentum Siebenbürgen most is kisértsen, mint olyan tényező, amely nincs beolvasztva egységesen az ország testébe, hanem csak kapcsolt része ennek az országnak? Lehetne kifogást tenni az aranygyapjasrend ellen is, mert mindnyájan tudjuk, hogy az tisztán spanyol eredetű és a magyar czimerben abszolúte semmi keresnivalója nincs; de a tiszteletnél fogva, amelylyel az uralkodó család és joga iránt viseltetem, mint törvényhozó nem akarok kifogást tenni, ha az uralkodócsalád saját czimerében súlyt fektet az aranygyapjasrendre. Nem bánom, alkalmazza, de kérem, spanyol rendet a magyar czimerben mellőzzenek. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem folytathatom ezeket a részleteket, mert talán nagyon messzire is kellene elmennem. Az bizonyos, hogy lehetett volna a czímert államjogunknak, helyzetünknek, közjogi viszonyunknak megfelelően megoldani; nemcsak lehetett volna, de kell is. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Megoldás pedig nem kínálkozik más alapon, mint az 1848 : XXI. t.-czikk alapján, amely élő törvény erejével kívánja, hogy ha külügyről van szó, a paritásnak is megfelelően mind a két államnak czimere egymás mellé helyeztessék és mindkét államnak külön nemzeti, illetőleg elfogadott zászlaja állíttassák fel, s akkor mindenki tisztelettel tudni fogja, hogy itt két államról van sző és nincs szó beolvasztott állami egységről. De a t. ministerelnök ur lesz szives most, ha összegezve nézi ezeket, meggondolni, hogy mily gondolatokat ébreszt egy Túrba et Consortesben az a tény, amely azt hirdeti nekünk, hogy a, Magyarország államiságát jelképező czimer és zászló megállapítása nem a nemzeti törvényhozás joga, hanem egy királyi kézirathoz tartozik, hogy a király rendeli meg, hogy mily zászlaja legyen az államnak, a hadseregnek, amely az övé. Ha figyelembe veszi a t. ministerelnök ur, hogy ez a mostani rendezkedés a közös hatóságok által használandó zászló leczember 1-én, szerdán. tekintetében semmiféle intézkedést nem tartalmaz, ennek folytán több mint világos, hogy e czimerck mellett majd az eddigi kétfejű sasos fekete-sárga zászlók fognak alkalmaztatni, vagy legalább is alkalmaztathatni, akkor nemcsak én, hanem mindenki kérdezni fogja: hol van hát az a magyar állam, miben nyilatkozik meg annak az államisága ? Mindenütt a sic volo, sic jubeo nyilatkozik meg, hogy teljesíthet kötelességeket az ország, de jogait nem akarják elismerni sehol. (Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Elhiszem, hogy vannak e pillanatnak és a mai napnak e kérdésnél fontosabb kérdései, (Mozgás a jobboldalon.) maga az emberirtás, a vér és könnyek ontása, maga a nemzetünket éhínséggel fenyegető drágaság, maga a gazdasági kiegyezés nagy kérdése és a rendszeresen űzött propaganda, amely a középeurópai vámuniót és középeurópai államalakulást állítja elénk, mindezek kétségtelenül napi érdekesség szempontjából sürgősebbek. De, amint voltam bátor említeni, nekünk törvényhozóknak nemcsak a napnak égető kérdéseivel, hanem a jövendő nagy titkával is kell foglalkoznunk és akiknek kötelességünk a nemzet jogai felett való őrködés, akkor teljesítjük helyesen a kötelességünket, ha ilyen kértlésekkel is foglalkozunk. Ez volt az én szándékom és azért intéztem interpellácziómat a ministerelnök úrhoz, akitől tisztelettel választ kérek és várok. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. A ministerelnök ur kíván szólni! (Halljuk! Halljuk !) Gr. Tisza István ministerelnök: (Halljuk! Halljuk!) Midőn nyomban a t. képviselő ur után felszólalok, hogy lehető rövidséggel, de mégis kimerítő választ adjak az interpellácziőban felölelt kérdésekre, ugy gondolom, helyesen járok el, ha mielőtt magának a kérdésnek lényegébe, az azzal kapcsolatos elvi kérdésekbe mélyednék, egy pár részletkérdéssel végezek, amelyeket a képviselő ur beszédében szintén felhozott. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelenül a legfontosabb ezek közt az, amely a czimerre vonatkozólag a Horvát-Szlavonés Dalmátországokat megillető jogokra vonatkozik. Magától értetődik, hogy ebben a tekintetben a kormány is az 1868: XXX. törvónyezikk álláspontján áll. Azt a kijelentést, amely e törvényezikk 62. szakaszában foglaltatik és amely szerint a magyar korona országai közös ügyeinek jelvénj^e Magyarország és Horvát-SzlavonDalmátországok egyesitett czimere, a maga részéről is természetesen kötelezőnek ismeri és változatlanul fentartani kívánja. Épen azért, miután technikai okokból, amelyek részletezésébe belemenni most talán nem kívánhatok, a kis czimernek oly megalkotása, amely mellett Horvát-Szlavón-Dalmát-