Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-590

deczember 1-én, szerdán. 282 590. országos ülés 1915 kez czímzett vendéglővel. Van Bécsben egy ven­déglő : »Matschakerhof«. Minden vendég, ald Bécs­ben megfordult, elgondolkozott azon, hogy ugyan mi lehet ez a Matschaker ? Mindenki belátta, hogy nem tudja, de restellte megkérdezni. Végül akadt egy bátor vendég, aki bement a tulajdonos­hoz és megkérdezte, hogy hát micsoda az a Matscha­ker. A vendéglős azt felelte : »Kedves barátom, amikor az elődöm ezt a házat építette, egy éjszaka lement a pinczébe és ott egyszerre, nagy meglepe­tésére, előtte állt egy nagy Matschaker«. Persze a vendég azt kérdezte erre, hogy »hát kérem, mi az a Matschaker«. Erre azt mondta a vendéglős : »Hja, ha én azt tudnám«. (Derültség.) (Az elnöki székei Simontsits Elemér foglalja el.) így vagyunk, t. képviselőház, a pragmatika szankczióval. Érdekes, hogyan kerül bele az a prag­matika szankczió szó a mi törvényhozásunkba. Először azonban legyünk azzal tisztában, hogy mit jelent. Mert valami jelentősége, ha nem is gram­matikai vagy szintaktikai értelemben, de histó­riailag van. Sok lexikont néztem végig és sehol se talál­tam helyes definicziót, mig végül reáakadtam egy igen jeles egyházjogi munkára, Kirchen-Lexíkon a czime, Heinrich Joseph Wetzertől. amely meg­mondja, hogy mi a pragmatika szankczió. Azt mondja (olvassa) : »Pragmatische Sanction. Un­ter pragmatischer Sanction im allgemeinen ver­stehen die Rechtsgelehrten ein von dena Landes­herrn auf Bitté, Bericht, Erinnerung richter­licher oder anderer Personen unter Zuziehung von Räthen, Rechtskundigen etc. erlassenes Edict,« Ezen forrás szerint tehát a pragmatika szankczió egy egyoldafulag kibocsátott ediktum. Foglalkozhatunk ezzel a definiczióval azért, mert többé-kevésbbé majdnem szó szerint elfogadja ezt, Kossuth Lajos és elfogadja a mi egyik legnagyobb osztrák ellenségünk, Túrba is, akik szerint a pragmatika szankczió tulajdonképen nem más, mint a bizánczi császárság idejéből maradt egy ediktum­forma, amelynek lényege az, hogy az uralkodó, mondjuk, a bizánczi császár, kibocsát egy edik­tumot egyoldalulag — és hozzáteszik — tel­hetőleg örök érvénynyel. Felmerül majd a kérdés, vájjon ez a pragma­tika szankczió a mi törvényhozásunkban és a mi alkotmányunkban létezik-e, elfogadtatott-e és egy­általában megfelel-e a mi magyar alkotmányunk­nak az, hogy egy bármiféle alakban kibocsátott császári ediktum Magyarországon valaha is tör­vényerővel tiszteltetett volna meg, igen vagy nem ? Mielőtt azonban ennek a kérdésnek behatóbb feszegetésével foglalkoznám, kegyeskedjenek meg­engedni, hogy igazoljam mai interpellácziómat, főleg azért, mert ennek a kérdésnek a hamis és helytelen iiiterpretácziója czéljából Ausztriában egy egész iskola alakult avégből, hogy a magyar alkotmányosságot és a magyar nemzet állami önállóságát ezzel a feszitővassal sarkaikból ki­emeljék. Ez az iskola — sokakat tudnék felsorolni, de csak a fontosabbakat említem — áll Jäger doktor­ból, a nyugalmazott észjárású Landesgerichts­präsident úrból, azután Túrba tanár úrból, áll Tetznerből, akinek a >>Kaiser« czimü munkája valóságos paroxizmusa ennek az iskolának s akit, salzburgi Fremdenlista szerint, nem is Tetzner­nek, hanem Tetzelesnek hivnak, (Derültség.) áll továbbá Lexa úrból, Bernatzik úrból, stb. Csak a legutóbbi idők eseményeit fogom rövi­den igazolni, hogy indokoljam, mennyire szük­séges lesz, hogy a magyar törvényhozás legalább ebben a kérdésben egy szívvel, egy lélekkel — remélem a t. ministerelnök ur ehhez kontribuálni fog — hozzájáruljon ahhoz, hogy ennek a gálád iskolának, amely Lustkandlnál sokkal rosszabb és veszedelmesebb, hogy ennek a gálád iskolá­nak, amely örökkön-örökké a Reichseinheit állás­pontján áll, egyszer végre-valahára a szarvait letörjük és mondja meg a nemzet egyhangúlag, hogy ezeket gonosz, rosszakaratú rágalmaknak tekinti és nem tudományos munkáknak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Erre való tekintettel kegyeskedjék megengedni, t. ház, hogy néhány igen rövid szemelvénynyel szolgáljak ezen iskola tételeinek megvilágítása czéljából. (Halljuk I a bal­és a széJsőbaloldalon.) A >>Vármegye« czimü lap, amely Magyarország közigazgatási tisztviselőinek lapja, hivja fel az ország figyelmét erre a Jäger-féle iskolára, amely Ausztriában azért veszélyes, mert vicze-verza Ausztriában az osztrák közigazgatási tisztviselők­nek az österreichische Zeitschrift für Verwaltung czimü folyóirat a szellemi tápláléka, az osztrák közigazgatási hivatalok ebből az orgánumból merí­tik közjogi tudományukat. Ez a Jäger tanár ur mit mond többek közt ? Ez az egyetlen idézet, amely valamivel hosszabb, a többi igen rövid. Elmondom, mert igen fontos, hogy a t. ház egyszer ismerje meg az egész ten­dencziát, amely ebben megnyilatkozik. Azt mondja (Olvassa) : »Nach dieser Verfassung bilden allé Länder der Habsburgischen Monarchie, alsó auch die »Länder der ungarischen Krone«, (welche nur abgekürzt mit Ungarn bezeichnet werden) mit den übrigen Ländern des Reichsgebietes einen unteilbaren und unzertrennlichen Verband (aliena 2. und 3. Oktober-Diplom).« Vigyázzunk, kérem, a feloszthatatlanságnak és elválaszthatatlanságnak Ausztriában azt az értel­met tulajdonítják, amely az októberi diploma 2. és 3. pontjában volt, és amely 1861-ben, méltóztatik tudni, egészen az országgyűlés feloszlatásának kon­fliktusáig vezetett ! Ezután igy folytatja (Olvassa) : »Schon aus dieser klaren, sehr leicht und klar zu lesenden und auch schon in der Pragmatischen Sanction vom 19. April 1713 ausgesehprochenen Grundbestim­mung der Reichsverfassung, erhellet, dass in dem unteilbaren und unzertrennlichen Staats'verbande

Next

/
Thumbnails
Contents