Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-590
280 590. országos ülés 1915 deczember 1-én, szerdán. java. nemzeti czimere felett a »Házam« ministere rendelkezni, ellenjegyezni jogosítva nincs ? Mi az a »Házam« ministere ? Én mély tisztelettel hajlok meg az előtt a tény előtt, hogy a felséges uralkodóház nevez ilyeneket ministerekül; de ennek a magyar alkotmány szempontjából való jogosultságát keresve, tisztelettel kérdem, mikor állapitott meg a magyar törvényhozás »Házam« ministerét« és mikor állapította meg annak alkotmányjogi felelősségét % (Helyeslés a halóidalon.) És akkor erre azt a feleletet kapom, — s azt hiszem., nem tévedek, ha végig kutatom egész történelmünket, alkotmányos életünket egész múltját, — hogy én ilyen stallumot, ilyen alkotmányos közeget, vagy orgánumot magyar törvények szerint nem ismerek. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Dehát mégis honnan származik a házam ministere ? A házam ministere a Hausgesetz által alkotott olyan instituczió, amelyről ugyanabban a Hausgesetzben, amely ezen intézményt létesiti, meg van mondva : alkotmányos utón ez a házam ministere pedig felelősségre nem vonható. Mindjárt fölolvasom. Az a törekvés, hogy a Hausgesetz. az u. n. házi statútumok Magyarország alkotmányos életében, ahol lehet, hallgatagon vagy nyíltan elismertessenek, nem uj dolog. Gr. Károlyi József: Láttuk a trónöröklés rendjénél ! Polónyi Géza: Ezzel a törekvéssel már régen találkozunk és épen azért, mert találkozunk vele, elvárhattuk volna és el is várom.a t. ministerelnök úrtól, hogy kissé több óvatosság ebben a kérdésben talán nem ártott volna a nemzet jogainak megóvása szempontjából. (Ugy van! a, szélsőbaloldalon.) Mert nincs Magyarország közjogászai között egyetlen egy sem., aki valaha állította volna, vagy állítaná, hogy ez a Hausgesetz Magyarországon elismert törvény volna. Sőt a boldogult emlékű trónörökös házasságának lefolytatott vitája alkalmával egyetlenegy emlékünk megmaradt a magyar országgyűlés és a magyar alkotmányos élet számára : hogy akkor kivétel nélkül az országnak minden számottevő tényezője, közöttük olyan kimagasló alakok, mint Széll Kálmán és Szilágyi Dezső egyhangúlag állapították meg, hogjr nemcsak Gziráky János az ő közjogában mondja azt, hogy »pragmatiea sanetio in eodicem domesticum ingressa non est«, vagyis nincs beiktatva a Hausgesetz Magyarország alkotmányába, .. hanem általában véve egybehangzólag vallotta mindenki azt a meggyőződést, hogy az a Hausgesetz Magyarországon törvény nem volt, soha törvénynek el nem fogadtatott és el nem fogadható, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy ezzel a »házam ministerének« kérdésével egyszersmindenkorra tisztában legyünk, egyszer már idéztem ezt a tételt és leszek bátor a t. képviselőháznak megszivlelés végett újból elmondani a Hausgesetz-nek azt a rendelkezését, amely ezt a ministeri stallumot megállapítja és amely — erre fektetem a súlyt — annak felelőtlenségét is kimondja. Ez a passzus pedig így szól (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »Das Ministerium des kaiserlichen Hauses<< — ez a czime a Hausgesetz vonatkozó szakaszának — ist die oberste Behörde für die Behandlung aller Angelegenheiten, welche sich auf die staatsrechtliche Stellung des kaiserlichen Hauses und die statutarischen Verhältnisse seiner'. Mitglieder beziehen.« Tehát »des Kaiserhauses« és ennek nincs a királyi házhoz semmi köze. (Olvassa.) »Die Bedeutung, welche die Wahrnehmung der Rechtsverhaeltnisse des kaiserlichen Hauses für den internationalen Verkehr beansprucht, rechtfertigt die Tatsache, dass zur Besorgung dieser Angelegenheiten der gemeinsame Minister des Aeussern berufen ist. Derselbe führt aber in seiner Eigenschaft als Minister des kaiserlichen Hauses Agenden, die nicht als unmittelbare Staatsangelegenheiten betrachtet werden kőimen. Es unterliegt daher für diese Geschäftsführung auch nicht einer konstitutionell geregelten Verantwortung«. Itt tehát, ahol a »Minister meines Hauses«nek hatásköre van megállapítva és ahol meg van állapítva az is, hogy ő felelősség alá nem tartozik, még ezen Hausgesetz sem tartalmaz sehol sem olyan intézkedést, amely a »Minister meines Hauses«-nek az ország czimere felett való rendelkezésre bármi tekintetben is jogkört biztosítana. A kérdés tehát az, hogy a királyi kéziratnak ez a része megfelel-e alkotmányunknak ? Én magamnak hamar és könnyen adom meg a feleletet. Míg a t. ministerelnök ur nem tud valamely jogforrást idézni, amely a »Minister meines Hauses«-nek azt a hatáskörét, hogy az ország ezimere felett rendelkezzék, biztosítja és míg ránézve a ministeri felelősséget igazolni nem tudja, addig én ezt másnak, mint alkotmányellenes dolognak tekinteni nem tudom. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Most már csak az a kérdés, hogy a külügym.inisterhez ezen niidőségében intézett ez a kézirat alkotmányunk szerint közjogi helyzetünknek megfelel-e vagy sem 1 Ha ezt vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a külügyminister hatáskörét az 1867 : XII. t,-czikk 8. §-a írja körül. Ez pedig a külügyminister számára sehol olyan intézkedést nem tartalmaz, amely őt az ország czimerének, mint tisztán és világosan belügynek kérdésébe bármiféle ingerencziára feljogosítaná. Nem szabad ugyanis elfelejteni azt, hogy a külügyek, a követségek és konzulátusok terén a végrehajtás során egy ilyen kérdés tartozhatik a külügyminister ur hatáskörébe, de magának annak a kérdésnek eldöntése, hegy milyen legyen az a ezimer és hogy hol és hogyan alkalmaztassék, ez már nem külügyi kérdés, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ez Magyarország államiságából folyó és önállóságunkat érintő olyan kérdés, amelynek tekintetében semmiféle külügyek számára törvényhozásunk külön intézkedési jogkört nem ismer és el nem fogadhat. (Helyeslés balfelől.) Maga az 1867. évi XII. törvényezikk 14. §-a
