Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-579

o79. országos ülés 25 Én abba a furcsa helyzetbe jutottam, hogy nem voltam abban a helyzetben, hogy kifejthes­sem álláspontomat, mert különben elmondtam volna már előzetesen, hogy természetesen a ház­tulajdonos megkísérel mindent, hogy átháríthassa a terheket és kétségtelen, hogy az ily adórendszer mellett a lakbér folyton és folyton emelkedik. Magától értetődik ez, amennyiben a háztulajdo­nosnak az áthárítás sikerül. Már most a vízdíjra nézve azt tetszett mon­dani, hogy nem jól állítottam fel a dolgot. Ha van valami ellen jogos panasz, az épen az, hogy a város nem az átalányrendszer alapján áll. Azon állott és bár állana tovább is. De igenis behozták a kémkedési rendszert, hogy a kiszemelt háztulaj­donosokkal szemben — nem magam leszek, aki aktákkal állhatna elő — odaállították a kémeket éjjel-nappal, amikor a lakók, akiket az ember nem ellenőrizhet, helytelenül használják a vizet, pl. sokat fogyasztanak a fürdőkádban stb. ; és akkor meglepik az embert, hogy az illető házban csurog a fürdőkád, elfolyik a viz és ennek a kon­zekvencziája, hogy beállítják az órát. Egy hang (a jobboldalon) : Igaz ! Polónyi Géza: Ezek az órák pedig, méltóz­tassék elhinni, teljesen megbizhatlanok, legfel­jebb annyiban megbízhatók, hogy tízszer annyit fizetnek értük, mint amennyit megérnek. Ez­irányban biztos a dolog. Egy hang (a középen): Jó dolog! Polónyi Géza: Engedelmet kérek, a várcsra nézve nem jó. Azoknak jó, akik a províziót kap­ják, de másnak nem. A t. képviselő ur azt mondja, hegy hely­telen adatokkal állottam elő Bécset illetőleg. Igen szívesen megteszem neki azt, hegy a Bécsből kapjtt hivatalcs kivetéseket rendelkezésére bo­csátom és ebből meg fog győződni, hogy a tévedés egyszerűen abból származott, hegy a t. képviselő ur a 8I-iki adatokkal állott elő és elfelejtette, vagy nem mondták meg neki, hegy Bécsben, Ausztriában, 81-ben egy nagy házbérreformot vittek keresztül. A t. képviselő ur vagy azokkal az adatokkal dolgozott, amelyek megelőzték a házbéradóreformot 81-ben. . . (Mozgás a közé­pen.) Itt van kérem a törvény, mindennel szol­gálhatok. Vázsonyi Vilmos: 1911-ben! Polónyi Géza: 1911-ben. Mást mondtam? Vázsonyi Vilmos: Azt mondta, 81-ben. Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, l!)ll-ben. A t. képviselő ur adatai vonatkoznak 191 l-re, pedig abban az esztendőben jött létre Ausztriá­ban az 1911-iki házbéradó reform. Vázsonyi Vilmos : Az más ! Polónyi Géza : Az én adataim pedig vonatkoz­nak az uj törvény alapján történt kivetésekre, amelyeket szíves 'megfigyelés végett rendelkezé­sére bocsáthatók, amiből méltóztatik meggyőződni, hogy az állami adó is kisebb Bécsben, mint nálunk. Ami pedig a vízvezetéket illeti, ott nincsen más tétel, ott nem használják az órákat. Itt vannak a KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVII. KÖTET. 5 május 7-én, pénteken. 1? hivatalos adatok, hogy nálunk egy háznál 20.000 K-ás bér mellett 1.000 K-ra megy a vizdij, ami atzt jelenti, hogy a város vizkereskedést üz a lakókkal; Bécsben ugyanilyen házbér mellett — itt van a hivatalos adat — fizet a tulajdonos 202 K 33 fillért és 130K-át, összesen 332 K 33 fillért. És miután mindnyájan egyetértünk abban, hegy nem lehet fentartani azt a rendszert, hogy Buda­pesten háromszor akkora költséget viseljenek a lakók, amiket rájuk hárít a háztulajdonos, azt hiszem, hogy jól tettem és helyesen, hogy ezeket az adatokat azzal ajánlom a t. háznak és az országnak figyelmébe, hogy ezen változtatni kell és egészsíges rendszerrel kel! hdyettesiteni. Már most, t. ház, ami magát a pénzügy­minister urnak a segélyre vonatkozó dolgát illeti, nem akarom ezt sem tovább firtatni. Nagyon érdekes adatok állnak rendelkezésemre, hogy kik kapnak segélyt, de nem vesződöm ezzel, csak konstatálom azt, hogy a bankok részéről elmon­dott az a jó szándék, hogy a bankok valami szí­vesen adnának megfelelő halasztásokat, tévedésen alapul, mert az én értesüléseim, amelyeket hiva­talosan szereztem be, azt mutatják, hogy töme­gesen vannak zárlat alá vett házak, mcst, a háború idejéből és kartel keletkezett a jelzálogbankok közt oly czélból, hogy az árverés alá kerülő házakat összevásárolják. (Ellenmondás a jobboldalon.) Tes­sék az aktákat megnézni. Eltekintve attól, ha méltóztatik megnézni, milyen drágán adják most a kölcsönt, magam részéről sohasem fogom helyes­nek tartani, hegy a pénzintézetek oly viszonyok közt, amikor így jár a szegény hadbavonult ház­tulajdonos, akinek családja éhen maradt, mert a házat elliczitáljsk a feje fölött, mondom, nem tartom helyesnek, hegy a bankok ne legyenek kénytelenek gondoskodni arról, hegy a zálog­levelek fedezetét más utcn eszközöljék. Ami a szakaszt magát illeti, mcst már egészen tisztán áll előttünk a delcg. Mcst tehát arról van szó, hegy a kormány nyújt micsoda előnyt % A második szakcszban azt, hogy ha a háztulaj­donos elengedi a házbért, akkor a háztulajdonos megkapja a megfelelő adóleirásban a rekompen­zácziót. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Már most nyilvánvaló, amint voltam bátor jelezni, hogy ez az adóelengedés c?ak oly esetben lehetséges, amikor valakinek oly háza van, ame­lyen teher nincs ; ilyen pedig összesen csak 20% van. Másrészt az is világos, hogy a lakbérek tekintetében a háztulajdonos, ha a behajthatatlan házbér tekintetében fel akarná függeszteni a végre­hajtást, hogy jóremények reményében később be fogja hajtani, ily esetben semmiféle adóleirást nem kap, ha csak nem indit pert, ami arra vezet megint, hogy az esetleg 100—80 korona lakbérre felmerül a 100 korona vagy 60 korona ujabb per­költség és az eredmény az, hogy több a követelés, a fedezet pedig semmi, vagy annál is kevesebb. 3

Next

/
Thumbnails
Contents