Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-579

579. országos ütés 1916 május 7-én, pénteken. 13 üak meg kell adni a védelmet, viszont a háztulajdonost sem lehet olyan helyzetnek kitenni, amelynek elviselésére egymagában képtelen. Az annuitások, valamint az adó kérdésében tehát a főváros összes felterjesztései azon az állásponton voltak, hogy ahol a házbér teljesen nem folyik be, a háború tartamára az annuitás megfelelő részére és az adó megfelelő részére vonatkozólag adassék meg a halasztás. A t. képviselő ur felfogásával szemben azonban ki kell emelnem bizonyos differencziákat. Első sorban azt. hogy a városi ingatlannak kétségtelenül nagy terhe nem az ingatlan tulajdonosoknak, hanem a lakóknak a terhe, mert ez egy áthárított adó, ugy hogy tulaj donképen a házbéradó nem egyéb, mint lakásadó. A háztulajdonos a maga jövedelmezőségének kiszámításánál az adót már tekintetbe veszi és ezt az adót egyszerűen a lakókra áthárítja. Polónyi Géza : Ép azért helytelen az adózási rendszer! Vázsonyi Vilmos : Kétségtelen, igaza van a t. képviselő urnak abban, hogy Magyarországot és Ausztriát kivéve ilyen magas házbéradó, vagy házadó egyáltalán nem áll fenn sehol sem. A mi adózási rendszerünk egy osztrák maradvány, tehát ez a magas házbéradó, amely Budapesten 16%-os a nyers házbérhozadéknak, nem egyéb, mint az osztrákházbéradó kópiája. Kisegíthetem még a képviselő urat adatokkal. Tény az, hogy külföldön, ahol fennáll egy állami adó, pl. Németországban, Elzászlotharingiában, mint házbéradó, ez a hozadéknak csak 3'5%-a ; oly épületekre, ahol alkalmazottak laknak, csak 1*9%, Bajorországban, ahol mint földadó és lakásadó áll fenn, ez a kettő együtt sem több, mint 8'25%, Szászországban összesen 4%, Würtembergben 2%. Tehát 16%-os házbéradókról ezekben az országokban nem hallunk, de hogy a képet kiegészítsük, arról sem hallunk, hogy ott 15 esztendős vagy rendkívüli 30 esztendős házadómentességek álljanak fenn, mert legfeljebb egykét vagy három esztendős adómentességet ismer a külföldi rendszer. Azt hiszem, a mai idő nem alkalmas arra, hogy a házbéradók kérdését letárgyaljuk, azért csak bizonyos korrektivumokkal akarok szolgálni az igen t. képviselő urnak adataival szemben és ki akarom emelni, hogy igazat adok neki abban teljesen, hogy a látszólag az ingatlan terhét képező házbéradó és az ingatlant terhelő egyéb terhek igen magasak Magyarországon, de ehhez hozzá akarom tenni, hogy ez a lakásadó a városi lakosságnak adója, tehát nem egyéb, mint a még meg nem lévő jövedelmi adónak egy torzalakja, amely a jövedelmet egy olyan alakban fogja meg, ahol csak nagyon távolról lehet következtetni a vagyoni erőre és a jövedelem erejére, t. i. a lakásbér nagysága szerint. A lakásbér-uzsora azonban igenis nagy mértékben dühöngött Budapesten, ugy hogy ép ez volt az oka ezen sokat kifogásolt intézkedések megtételének, amelyek a fővárost arra bírták, hogy az építkezésekbe való tényleges beavatkozással nyúljon bele a házbérviszonyok alakulásába. Hogy mennyire dühöngött a lakás-uzsora Budapesten, erre nézve szolgáljon megdöbbentő bizonyítékul egy adat : 1907-ről 1908-ra a főváros felemelte az addigi 25% pótlékot 33%-ra. Ez a 8 %-os községi adóemelés. Ebben az esztendőben 10 millió koronát tett ki a főváros összes házbéradója, a 8%-os házbéradó-emelés tehát kerek 800.000 K tehernek felel meg a háztulajdon számára. Mit méltóztatnak gondolni, t. ház, hogy ezen 800.000 K-s teheremelkedésre mivel felelt a budapesti háztulajdon ? Azzal, hegy 1907-ben építkezési pangás idején Budapesten a nyers házbérjövedelem 111 millió korona volt és ez 1908-ban felemelkedett 125,754.000 K-ra, tehát csekély 14 millió korona stájgerolással felelt a budapesti háztulajdon. Ezt a csekély pluszt volt szíves zsebrevágni azért, mert az adó terhe 800.000 K-val emelkedett. Hát abban a városban, ahol ilyen jelenségek vannak, igenis állitható, hegy nagy mértékben dühöngött a házbéruzsora. És ha én ezeket az adatokat továbbfüzném, amivel a házat nem akarom untatni, akkor még furcsább dolgok kerülnének ki. Mert ha egy 10 éves cziklust veszek alapul, nem is egészen 10 éveset, 1905-től 1914-ig, 1905-ben a nyers házbérjövedelem Budapesten 106 millió koroua volt, 1914-ben 206 millió korona. Hát ez, t. ház, nem az uj építkezéseknek a következménye, csak igen csekély részben ; nagy részben, 90%-ban a folytonosan és szakadatlanul bekövetkező házbéremeléseknek az eredménye. Polónyi Géza : Adóemeléseknek! Vázsonyi Vilmos: Nem kérem, ezek egyszerű házbéremelések; Budapesten a házbéradójövedelem szakadatlanul emelkedik, ugy hogy, amint már voltam bátor felemlíteni, 1907-ben még csak 10 millió koronát tett ki, 1914-ben pedig már 19' millió koronát felülhalad és Budapest már az ország összes házadójának több mint 32%-át fizeti. Az állam egyszerűen, mint Blinder Passagier, ezeknél a folytonosan tartó házbéremeléseknél a folyton emelkedő nyers házbérhozadék után megkapja a maga 16%-át, tehát tulajdonképen a várossal egyetemben részesévé, orgazdájává válik a házbéruzsorának. Nem előidézője a házbéruzsorának, hanem igenis orgazdája azzal, hogy nem intézkedik és nem hoz be olyan adónemet, amely a házbér jövedelemnek ilyen rettenetes fokozását lehetetlenné teszi. Ma azonban ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, azt hiszem, teljesen meddő és a budapesti háztulajdonnak ezen rossz konduit-listája, ezen nagyon is rovott előélete után mégis hozzájárulok ahhoz, hogy most, a háború idején, igenis, a háztulajdon számára is adassanak könnyebbségek nehogy az intézkedések egyoldalúak legyenek, nehogy a lakók számára megengedett kedvezményeket kizárólagosan a háztulajdon legyen kénytelen viselni, hanem tegyük lehetővé számára,