Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-579

14 579. országos ülés 191 § május 7-én, pénteken. hogy ezen terhek elviselésére valóban képesek legyenek T. ház! Az igen t. képviselő ur ezen alkalmat is megragadta, hogy külföldi példákat hozzon fel és általánosságban jelentette ki, hegy mennyive] nagyobb a községi adóteher Budapesten, mint a külföldön. Nem akarok mcst erről hosszasan vitatkozni, egyszerűen egy véletlenül kezemben levő statisztikai kimutatást olvasok fel, amely arról készült, hogy mi a községi adóteher fejenként Budapesten, Bécsben, Berlinben, az emiitett Charlottenburgban, Frankfurtban, Münchenben és igy tovább. Budapest községi adóterhéből fejenként egy lakóra esik 36 K, Bécsben 40 K, — csak a kerekszámokat mondom — Berlinben 57 K, Charlottenburgban 63 K, Frankfurt am Mainban 74 K, Münchenben 51 K és Drezdában 39 K. Tehát e legolcsóbban egyelőre Budapesten méltóztatik kijönni ezen a téren. Polónyi Géza : Az hetytelen számítás ! Vázsonyi Vilmos : Kérem, ez statisztika, nem én állítottam össze, kiszámított, hiteles, hivatalos statisztika. Átadom nagyon szívesen. Már most a t. képviselő ur azt állította továbbá, hogy Bécsben nincs házbérkrajezár. Ezen a czimen, hogy házbérkrajezár nem áll fenn, 1911-ben hivatalos statisztikai adatok szerint ugyanakkor, amikor nekünk veit házbérkrajcíárbevételünk Budapesten 4,869.000, Mietzinsteuer ezimén, ami a mi házbérkrajezárunknak felel meg, Bécs községi adóban 27 millió korcnát volt szives beszedni. (Derültség jobbfelől.) Már mcst Budaprst lakosainak száma akkor 890.000 volt, Bécsé 2 millió, tehát mondhatom, sokkal nagyobb arányban terhelik ezen kontrollálható számok szerint a Mietzinsteuerek Bécs lakosságát, mint a házbérkrajezár Budapest lakosságát. Polónyi Géza: Tévedés! Vázsonyi Vilmos: A t. képviselő ur ehhez még szives volt hozzátenni, hogy ott még a tsrtományi adók is hozzájárulnak, amelyek a községi adók mellett mint Landessteuerzuschlag szerepelnek. A t. képviselő ur nekem azt a kijelentést imputálja, hogy én azt mondom, fennáll a házbérkrajezár-rendszer. Bocsánatot kérek, én azt mondtam, hogy a házbérkrajezár. a lakásadó, Charlottenburgban áll fenn, illetőleg ott van egy ehhez hasonló — nem a Wertzuwachs-Steuer, amit a t. képviselő ur mondott. Poroszországban a Communal-Abgabengesetz megalkotásával az állam az összes ingatlan-adók jövedelméről lemondott a községek javára. Ennek következtében tehát Charlottenburg igenis szedi Berlinnel és a többi városokkal egyetemben az ingatlan-adót és ha kíváncsi a t. képviselő ur, hogy mennyit szed, megmondom, hogy 6,727.000 koronát, — átszámítva márkáról — s ehhez járul a Wertzuwachssteuer, amely egészen más dolog, amit teljes mértékben helyeslek, amint helyeslem teljes mértékben a betterment intézményét is. Ma azonban azt hiszem, t. ház, ezeknek a problémáknak tárgyalására az atmoszféra mégis egy kissé forró és kevéssé alkalmas. (Igaz ! TJgy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur adatai közül tehát még csupán csak arra reflektálok, ahol a vízdíjnak dolgában azt igyekezett bizonyítani, hogy Budapesten e tekintetben is milyen rosszul állunk, hogy mennyire maltretirozzák itt ebben a tekintetben az embereket és hogy a vízdíjat illetőleg Budapesten nagyobb a teher, mint egyebütt. Erre vonatkozólag ismét ki kell jelentenem, hogy a t. képviselő ur tévedésben van. (Derültség és felkiáltások jobbfelől: Már megint ? Mindig !) Tévedésben van azért, mert a képviselőházat nem tájékoztatta a mi vizdijszabályzatunkról, amelynek általános rendelkezéseinél fogva mi az átalányrendszer alapján állunk, kivéve a kültelkeket és kivéve azokat a helyeket, ahol a vízfogyasztás nagymértékű. Vízórák állíttatnak be mindenütt, ahol a víz pazarlását tapasztalták, tehát büntetésből, azon a helyen, ahol nem bántak a vizzel takarékosan. Ez a malőr egyik-másik háztulajdonossal is. Egy hang (a középen): Ezzel szekírozzák a háztulajdonosokat ! Polónyi Géza: Azokat, akiket üldöznek ! Vázsonyi Vilmos: Ez nem a háztulajdonosok szekirozása, inkább a vízpazarlás büntetése akar lenni. A külföldön, pl. a német városokban a vízórák felállítása általában legnagyobbrészt kötelező, mert az a modern felfogás, hogy mindenki fizesse meg azt a vizet, amit elhasznál. (Helyeslés jobbfelől.) A víz elpocsékolására nem adnak senkinek sem privilégiumot. Egy hang a (a középen): Tessék a rendszeren változtatni! Vázsonyi Vilmos." Ez tehát nem szekirozás, hanem a helyes községi politikának és a közéletnek alapelve. A t. képviselő ur azonban itt is nagy mértékben téved, mert a kezeimben levő kimutatás szerint Bécsben a vízórák szerint való díjazásnál egy köbméter vízvezetéki víz ára 16'2 fillér, míg Budapesten csak 16 fillér. De ezenkívül szívesen átadhatom a Frankfurtra, Münchenre és egyéb városokra vonatkozó adatokat, amelyekből kitetszik, hogy ezekben a városokban mindenütt drágább a viz, megközelítőleg sem annyi az ára, mint nálunk. Például Frankfurtban az idény egy részében 30 fillér, másik részében 18 fillér, tehát mindig jelentékenyen magasabb, mint Budapesten. Ott, ahol vízpazarlás fordult elő, ott természetesen beállítják a vízórát. . . Polónyi Géza: S lesz belőle vizóraj:>azarlás! (Elénk derültség.) Vázsonyi Vilmos: Kérem, én azt hiszem, hogy mi értjük egymást mind a ketten, hegy miről van szó. Polónyi Géza: Nagyon! (Derültség.) Vázsonyi Vilmos: Éh azonban legalább a magam részérő] igazán nem. akarok mcst viziől és egyebekről beszélni, mert nem akarok a mind