Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-579

12 579. országos ülés 1915 még aziránt is felvilágosítson engem, vájjon ezek az adóelengedések, amelyek nem sokat érnek ugyan, vonatkoznak-e a községi adókra is, igen vagy nem. Én azt hiszem, hogy bővebb magyarázat nélkül a pénzügyminister nr igazat fog adni nekem abban, hogy igenis ezek az adóelengedések a községi adókra is vonatkoznak, sőt amenynyiben a jövedelmi adóra vonatkoznak még 1915-re is és ha az illető igazolni fogja, hogy 30%-kal kevesebb a jövedelem, ez a jövedelmi adóra is kiható lesz. Most még csak egyetlenegy pontról kivánok megemlékezni a moratóriumi rendeletekkel kapcsolatban és ez a segélyezés kérdése. A t. kormány lesz olyan szives módját ejteni annak, hogy a segélyezés kérdése körül felmerült bajok és visszaélések orvosoltassanak. Méltóztatnak tudni, heg}' itt vannak rendeletek, amelyek az arra szorulóknak és jogosultaknak bizonyos segélyeket adnak az állam részéről, amelyeket az autonómia utján, Budapesten a főváros utján, szolgáltatnak ki. Megtörtént azonban az, hogy a segélyeket felvették, a házbérre azonban egy krajezárt sem fizettek, pedig a moratórium-rendelet egyik pontja épen azt tartalmazta, licgy oly esetben, ahol valaki a kapott segélyt házbérre forditja, nincs helye a házbér behajtásának. Most utoljára bocsátottak ki egy rendeletet, amely azt mondja, hogy a hatóság tartsa vissza a segélyt addig, mig az illető segélyre szorult nem igazolja, hogy lakbérét kiegyenlítette. Ez az intenczió helyes volt, de kötelességem a t. kormánynak bejelenteni, hogy körülbelül 500 panasz esetében igazoltatott, hogy a budapesti autonóm közegek ezt a rendeletet végre nem hajtják. Hogy mi történik itt Budapesten a segélyezés körül, arra nézve elég lesz rámutatnom, hogy olyanok jutottak segélyhez, akik nemcsak soha nem voltak magyar állampolgárok, hanem kitiltott emberek Bécsből és itt segélyeztettek anélkül, hogy az arra igazán jogosultaknak valami segitségük lett volna. Szóval a háztulajdonosokat ilyenformán arra kényszeritették, hogy az ilyen segélyek be nem szogáltatása esetén perrel lépjenek fel az 1 illető ellen, hogy a segélyt magát lefoglalhassák. Tehát 40—50 korona segély miatt olyan pert kellett inditaniok, amelyben 60—70 korona költség merült fel, végül pedig kisült, hogy az illető a segélyt régen megkapta. Ez a helyzet tarthatatlan. Nézetem szerint a kormány megfelelő módon intézkedhetnék az iránt, hogy ezek a segélyek a legközelebbi rendeletben egyenesen a háztulajdonosok számára utalványoztassanak ki. Ennek semmi akadálya nincs ; ez megelőzi a folytonos perlekedést, a hatóságoknál való szünetlen alkalmatlankodást és mindenféle bizonyítványok kiállítását. Én tudom, hogy a t. igazságügyminister ur annyira jóakarattal van ebben a dologban, hogy még segédszemélyzetet is hajlandó a főváros rendelkezésére bocsátani, hogy itt rend legyen. Én tehát elvárom, hogy felszólalásomnak legalább az a haszna legyen, hogy ezek az állapotok, amelyek következtében május 7-én, pénteken. légiószámra szaporodtak a perek, szüntessenek meg és megfelelő intézkedés történjék, hogy a segélyek megfelelő czélra fordíttassanak. Mélyen sajnálom, hogy nem adatott meg nekem a mód arra hogy kifejthessem mindazokat az érveket, amelyeket el kellett volna mondanom, hogy a megfelelő konkluzumokat levonhassam, így ezeknek előadása után még csak azt ajánlom a t. pénzügyminister ur szives figyelmébe hogy akkor, mikor háborús időben a lakbéreket moratórium alá helyezi, ha valamely háztulajdonos hátralékba marad az adóval, már a harmadik napon előjegyzést és biztositási végrehajtást vezethetnek az illető háztulajdonos ellen aki vagy azért nem tud fizetni, mert hadbavonult vagy azért, mert hadbavonult lakói nem fizetik a házbért ; sőt az első intrádára az egész hátralék 2%-át kiszabják rá, mint ujabb büntetést. Ez az állapot nem vezet megnyugvásra azokon a vidékeken, ahol házbéradóról van szó, mert ez, ismétlem, nem tartozik kizárólag Budapestre, hanem az ország összes városaira, ahol házbéradó alá eső lakóház van. Én tehát kérem a t. kormányt, hogy megfelelő felvüágositással és intézkedéssel segitsen ezeken az állapotokon. Ismétlem, a legnagyobb súlyt arra fektetem, hogy ezek az annuitási kérdések rendeztessenek. Vagy fennáll a moratórium a lakbérekre és akkor fenn kell hogy álljon az annuitásokra is, vagy tessék azt mondani, mint Bécsben, hogy nincs moratórium a lakbérekre, tehát a záloglevelekre sincs. Nem tudom, a t. kormány mennyire fog megnyugtató választ adni. Ép azért óvatosságból addig, mig a felvilágosítást megkapom, kijelentem, hogy a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés bálfelöl.) Elnök: Ki következik szólásra ? Szepesházy Imre jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos." T. képviselőház! A javaslatot általánosságban elfogadom. Elfogadom annál is inkább, mert ki kell emelnem a sokat megtámadott főváros reputácziója érdekében, hogy a javaslat legfőbb intézkedése a főváros központi segitő-bizottsága felterjesztéseinek honorálása. Itt vannak kezemben ezek a felterjesztések. Meg akarom ragadni az alkalmat, hogy a pénzügyminister urnak megköszönjem, hogy felterjesztésünk értelmében fogalmazta meg azokat a pontokat, amelyek a házbéradónál és a kereseti adónál mérséklésekre és adóleengedésekre vonatkoznak. Az előttem szóló t. képviselő ur álláspontját abban az irányban teljesen osztom, hogy a háztulajdonosok számára bizonyos kedvezményeket óhajt a háborús állapot idejére. Polónyi Géza: A lakók számára ! Vázsonyi Vilmos: Hivatkozom a t. igazságügyminister úrra, hogy valahányszor a főváros megbizottai ,a moratóriumi tárgyalásoknál megjelentek, mindenkor parallel kedvezményeket kértek a bérlők számára és a háztulajdonosok számára, mert abban a felfogásban voltak, hogy ezekben a komoly időkben a bérlőknek, a lakók-