Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-579

579. országos ülés 1915 május 7-én, pénteken. 11 kiállások : Halljuk

I) Ha méltóztatnak meghallgatni, elmondom, hogyan lehet Budapesten ingyen lakni. (Az elnöki széket Simontsüs Elemér foglalja el.) Nehogy valaki azt higyje, hogy ez tréfa, ajánlom, méltóztassanak elolvasni a lakbérszabály 2., 9. és' 31. §-át és megállapítani a következő ténvállást: Először is Budapest fővárosa csinált egy lakbér-szabályt, amelyben magánjogokat konfiskált. Eddig a lakbérszabály azt mondotta, hogy ez a lakbérszabály áll arra az esetre, ha a felek másként nem szerződtek. Ez természetes dolog volt, mert hiszen a statutárius jog eddig a magánjogra soha sehol ki nem terjedt.' De Budapesten csináltak egy lakbérszabályzatot, amely szabályzat 31. §-ának fejére odaillesztették, hegy a szerződés az irányadó, azonban az egész szakasz nem szól másról, mint arról, hogyan nem szabad szsrződni. Meg vannak tiltva bizonyos szerződének. Már most miként lehet Budapesten félesztendeig ingyen lakni ? (Derültség. Halljuk ! Halljuk !) Ugy-e érdekes dolog. A t. képviselő urak tudják, hogy van egy végrehajtási törvényünk, amely rendkívüli mértékben kiterjesztette a le nem foglalható ingóságokra vonatkozó intézkedéseket. Következő konkrét példával illusztrálom a dolgot. A lakbérszabályok szerint a háztulajdonosnak joga van az első negyedben, ha a lakó ki nem fizeti a bért, a bérlemény használatát át nem engedni, vagyis joga van a lakót be nem ereszteni a házba. Ha azonban a lakó az első negyedre , kifizette a házbért, akkor kénytelen őt beereszteni anélkül, hogy valami kontrollja lehetne, van-e a lakónak a lefoglalható ingóságon kivül valamije vagy nem. Már most mi történik ? A kérdéses 31. §. értelmében t. i. ugy áll a dolog, hogy Budapesten az első évben egyáltalán nem lehet felmondani, kivéve, ha nem fizet az illető lakbért és steigerolni sem lehet. De ezzel nem akarom komplikálni a dolgot, a kérdésre fogok rátérni. Miként rendelkezik a második negyedről a lakbérszabályzat ? Azt mondja, hogy a második negyedben j)edig, — olyan lakóról van szó, aki az első negyedben behurczolkodott és kifizette a lakbért — csak a második hónap végén és akkor is csak a negyed végére szabad a lakást felmondani. Mi következik ebből ? Az a lakó, aki benn van, most nem fizeti a második negyedre a bért. Mit csinál vele ? A második hónapban van csak joga felmondani annak a negyednek végére, tehát ott lakik a negyed végéig. Most a negyed végén meginditja ellene a kilakoltatási pert és kisül, hogy a végrehajtási törvény szerint nincs neki lefoglalható vagyona. Egy negyedig tehát már ingyen lakott. Ha sikerül őt onnan abból a házból kidobni, elmegy egy másikba és ott újból repetálja ezt a dolgot. (Élénk derültség.) De esetleg megcsinálja ott is, hogy folytatólagosan nem fizet. Vázsonyi Vilmos: Egy negyedévi házbért kell fizetnie! Polónyi Géza: Egy negyedet fizet, de a második negyedet nem fizeti és miután ezt egy évben kétszer produkálhatja, kétségtelen, hogy félesztendeig ingyen fog iakni. (Elénk derültség.) Kérem ez igy van. Sajnálom, hogy nem lehet bemutatnom azt a nagy különbséget, amely a bécsi és budapesti viszonyok között fennáll, hogy igazolhattam volna mennyivel kisebbek az állami és a községi terhek is, kivéve azt, hogy ott a Landesumlagen-t külön kell fizetni és be van véve a házbérbe a katonai elszállásolási és a csatornailleték. Ezekről mondom, nem szólhatok, sajnálom, hogy ezeket elő nem terjeszthettem. Ámde a konkrét indítványom tekintetében tiszteletteljes kérelmem volna az igazságügyminister úrhoz. Az kétségtelen dolog, hagy vannak súlyos visszaélések is, még pedig épen a házbér terén Budapesten. Én már régen foglalkozom azzal a gondolattal, miként lehetne ezeken a bajokon segíteni. Segíteni lehetne, ha a t. képviselő urak is kontribuálnának ahhoz, hogy megcsinálnánk egy adóreformot, amely a normál-házbér elvén épül fel. T. i. meg lenne csinálva egy riormál-házbéradórendszer, amely megengedne egy bizonyos meghatározott, 5 vagy 6%-os tisztességes polgári hasznot, azonfelül azonban progresszív adó alá venné a házbérjövedelmet, természetesen nem a házbérkrajezáros jövdelmet. Akkor azután felmerül a következő kérdés : Nekünk van egy büntető törvényünk, amely rendelkezik a hiteluzsoráról, de nem rendelkezik a korszellem által megkövetelt -két olyan uzsorának üldözéséről, amelyre pedig égető szükség lenne. Az egyik a munkabérrel űzött uzsora, erről azonban nem szándékozom szólni. De mi gátolna bennünket abban, ha óvakodni akarunk a házbérrel űzött visszaélések ellen, mi akadályozná meg a törvényhozást akár most is abban, hogy a szőnyegen levő javaslatokkal kapcsolatosan a házbérrel űzött, különösen pedig a hadbavonultakkal ne- , tán űzött uzsorával szemben megfelelő kautólákról gondoskodjék. Én nem állok elő szövegezéssel, de a t. igazságügyminister ur meg fegja találni gondolatomnak alapját, amely oda czéloz, hogy, amint követelem és kívánom, hegy az adózási rendszerben megfelelő reforitfck lépjenek életbe, ezekkel kapcsolatosan a legnagyobb szívességgel és készséggel veszem, ha az állam a legszigorúbb intézkedésekkel elejét veszi annak, hogy uzsora és uzsorás visszaélések űzethessenek a házbérkérdéssel. Azonban — nagyon sajnálom, hogy ezt ki kell mondanom — elsősorban az állam az, amely oly követelésekkel lép fel ezen a téren, hogy azoknak orvoslását sürgősen kellene követelni, mert anélkül, hogy az állami adórendszer itt megváltoznék, lehetetlen, hogy a helyzet jobbra forduljon. Súlyt fektetek arra, hogy a t. minister ur