Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-583

583. országos ülés 1915 május ík-én, péntekéit. 157 hasonló rendelkezés történjék Horvát-Szlavonországok területén is % Csak erre akartam a t. minister ur figyelmét felhívni és nagyon megnyugtatna, ha erre megfelelő választ kaphatnék. Elnök: Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kivan nyilatkozni. Balogh Jenő igazságügyminister: Mélyen t. képviselőház ! Egészen röviden leszek bátor az előterjesztett módositványokra nézve nyilatkozni. Sajnálatomra nem áll mindenekelőtt módomban hozzájárulni Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur azon módosítvanyáhaz, hogy az.l. §-ban e szavak után : »vagy e végből ellenséges csapathoz csatlakozott* ez vétessék fel : »vagy e végből önként ellenséges területre távozótt<<. Ez a különben nagyon lényegtelennek látszó módosítás, amely egészen helyes czélt szolgál, félreértésre szolgáltathatna alkalmat. Ez a szöveg ugyanis : »aki ellenséges csapathoz csatlakozik, vagy e végből önként ellenséges területre távozott* ugy érthető, hogy az ellenséges területre távozás abból a czélból történjék, hogy az illető ellenséges csapathoz csatlakozzék. Tehát az összefüggése ezeknek a szavaknak a közvetlenül előtte álló szavakkal félreértésre vezethetne és habár a képviselő ur intencziójában teljesen osztozom, ezen félreértés elkerülése végett kérem a t. házat, méltóztassék a módösitványt mellőzni. Hozzájárulok ellenben Ábrahám Dezső t. képviselő urnak azon módositványához, hogy az 1. § 2. bekezdésébe ez a pár szó beszurassék : »addig is, mig törvényhozási utón szabályozható nem lesz«, Mert hiszen, amennyiben erre a háború után tényleg szükség lesz és ha lesz ilyen zár alá vétel, mert hiszen ma még azt sem tudjuk, hogy egyáltalában szükség lesz-e zár alá vételre — az esetben úgyis szándéka a kormánynak külön javaslattal a ház elé járulni. Sághy Gyula t. képviselő urnak azon javaslatára nézve, hogy a 2. § 2. bekezdésében az »igényét« szó után ez iktattassék be : »annak mérve tekintetében«, van szerencsém a következőket kijelenteni. A javaslatnak az az álláspontja, hogy a polgári bíróság, amely majd meghatározza, hogy »az államra átszállás«, esete, tehát az universalis successio ex lege bekövetkezett-e, kell hogy bizonyos esetekben összehasonlítsa és megvizsgálja a magyar büntetőtörvényekben körülirt felségsértés és hűtlenség tényálladéki ismérveit is, nevezetesen azt, hogy az 1878 : V. t.-cz. második része I. és III. fejezetében felsorolt egyes konstitutív elemek az illetővel szemben a polgári biró által konstatálva lesznek-e, igen vagy nem. Különösen előáll a polgári bíróságnak ez a kötelessége az esetben, ha katonai büntetőbíróság járt el. Ennek következtében a polgári bíróság nem csupán az igény mérvének tekintetében fog határozni, hanem arra nézve is, hogy van-e egyáltalában ilyen igény. Mert amenynyiben azt fogja megállapítani, hogy pl. a katonai büntetőtörvénykönyvben megállapított hűtlenség forog fenn, amely lényegileg az osztrák büntetőtörvénykönyvben foglalt »Hochverrat« bűncselekménye, amely sokkal tágabb, össze sem hasonlítható a magyar hűtlenség fogalmával, akkor megtörténhetik, hogy a katonai egyén elitéltetett a katonai büntetőtörvénykönyv alapján, de nem fog vele szemben a magyar büntetőtörvénykönyvben megállapított hűtlenség bűntette fenforogni, tehát akkor az állam igénye sem lesz megállapítható. Szóval, nemcsak az igény mérvére, hanem magára az igényre nézve is kell határoznia a polgári bíróságnak. Ennélfogva Sághy Gyula t. képviselőtársam indítványát csak azzal a toldással fogadhatom el, ha az általa javasolt szavakhoz : »annak mérve tekintetében* még hozzátesszük azt, hogy : »is«. Sághy Gyula : Hozzájárulok ! Balogh Jenő igazságügyminister: Gróf Batthyány Tivadar t. képviselő ur kérdésére van szerencsém a kormány nevében tisztelettel kijelenteni, hogy már akkor, midőn ezen törvényjavaslat előkészítésére az első intézkedéseket megtette, egyidejűleg hivatalos utón érintkezésbe léptem Horvát-Szlavon-Dalrnátországok bánjával és arról szereztem hivatalos értesítést, hogy HorvátSzlavón-Dalmátországok bánja hasonló tartalmú törvényjavaslatot szándékozik előterjeszteni. Végül Vázsonyi Vilmos mélyen t. képviselő urnak azon érdemleges indítványára nézve, hogy kíséreljük meg a javaslat 2. §-ában egy uj bekezdéssel a házastársnak és a törvényes leszármazottnak az igényét itt biztosítani, a következőket van szerencsém kijelenteni. Én azt hiszem, hogy habár külső szempontból és első tekintetre ugy látszik, mintha a t. túloldal és a kormány között valami mélyreható ellentét lenne a javaslatnak ezen részére nézve, az ügy érdemében mégis teljesen egyetértünk. Nagyon sajnálom, hogy e tekintetben a felmerült aggodalmakat, habár szerencsém volt a mélyen t. ellenzék néhány tagjával ez ügyben tárgyalni, eloszlatnom nem sikerült. En a kormány nevében ismétlem, hogy mindent el fogok követni arra, hogy az ártatlan házastársat, különösen azt, aki az ország területén marad és a haza iránti hűséget nem szegi meg azzal, hogy külföldre szökik, valamint az illető apának ártatlan leszármazóit hátrány ne érje. Azonban a kormány nincs abban a helyzetben, hogy ugy a közszerzeményre nézve, mint a házastársi vagyonközösségre nézve, valamint az ártatlan leszármazók törvényes jogaira nézve minden felmerülhető jogi kérdést egy paragrafusban megoldjunk. Mert az, ami a régi törvényekben fel van sorolva s amire az igen t. túloldal szónokai, Springer Ferencz és Vázsonyi Vilmos t. képviselő urak tüzetesen hivatkoztak, részben összefüggésben áll az adományrendszerrel, részben az ősiségi rendszerrel, szóval, egy letűnt kor egész jogrendszerével. Akkor természetesen az ősiségi rendszer mellett várományi jog illette a leszárrnazót az apa vagyonából is. Ma mindez nincs meg. Ma azt meghatároznunk,