Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-583
583. országos ülés Í915 május iit-én, pénteken. 153 hivatottnak ezen ügyek elintézésére, azután hogy rni történjék a külföldiekkel és végre, hogy az ártatlan családtagokkal mi lesz. (Halljuk! Halljuk !) Ami mindenekelőtt a jogtörténeti fejtegetéseket illeti, azt hiszem, t. ház, hogy Illés József t. képviselőtársam és barátom a maga egyetemi katedráján mindenesetre szívesen fog foglalkozni ezzel a kérdéssel és azokkal a fejtegetésekkel, a melyeket itt ugy Springer Ferencz, mint Vázsonyi Vilmos t. képviselő uraktól hallottunk, azonban azt hiszem, hogy túlmennék az előadó kötelességén, ha erről a helyről jogtörténeti fejtegetésekbe bocsátkoznám. Csak azt kivánom megjegyezni, hogy amennyiben az ősiség intézményét a maga egészében termők vizsgálat tárgyává és vennők bonczkés alá, az esetre minden bizonynyal más konzekvencziákra jutnánk, mint amelyekre tegnap Springer Ferencz t. képviselőtársunk jutott. Ami ped n 'g azt illeti, amit Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam ma fejtegetett, hogy II. Ulászló korában megváltoztatták a Mátyás k ; rály korában hozott törvényes rendelkezéseket,' azt Ír szem, a történeti visszapillantás és történeti fejtegetések nagyon könnyen annak igazolására vezetnének, hogy egy elgyengült korszak kivánt egy igen erős államhatalommal biró korszak törvényes intézkedésein változtatni. Egyben azonban biztosítani kívánom a t. képviselő urat, hogy amennyiben ez a törvényj avaslat törvényerőre emelkedik, akkor nem fogunk büntetni olyan egyes Q ket, akiket Nagy Lajos korában már büntetni nem kívántak. Ami a felhozott aggályoknak a bíráskodásra vonatkozó részét illeti, ezzel különösen Springer Ferencz t. képviselőtársam fejtégetéseiben találkozunk. Azt hiszem, megnyugtathatom őt azon kijelentéssel, hogy a részletes vita alkalmával bátor leszek oly szövegmódosítást indítványozni, amely szerint a magánjogi kártértést megállapító per kizárólag a budapesti kir. törvényszék hatáskörébe és illetékességéhez tartozzék. Ilyen perben a budapest' kir. törvényszék öt tagból alakított tanácsa határoz és a tanács két tagját a budapesti kir. büntető törvényszék bírái közül a budapesti kir. ítélőtábla elnöke jelöli ki. Az eljárásra nézve egyebekben a polgári perrendtartás szabályai irányadók. Ezzel a módosítással, amelyet, ismétlem, a részletes vita alkalmával elő fogok terjeszteni, azt hiszem, hogy a Springer Ferencz t. képviselőtársam által különösen a katonai bírósági eljárással szemben tegnap kifejezett aggályokat eloszlatni képesek leszünk. Ami a külföldiekre vonatkozó aggályokat illeti, (Halljuk ! Halljuk !) amelyeknek Sághy Gyula t. képviselőtársam adott kifejezést, megkívánom jegyezni, hogy felfogásom szerint a törvényjavaslat zárlati intézkedése a külföldiek hazai földön levő vagyonára is vonatkozik, vagyis a külföldieknek az a vagyona is, amely hazai földön létezik, zárlat alá kerülhet. Hogy azonban ezzel a vagyonnal mi fog történni későbben, azt ez a törvény ép ugy nem határozza meg, amint egyáltalában nem hatáKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVII. KÖTET. rozza meg azt sem, hogy az államra szállt vagyonnal általában mi lesz. Ezt a kérdést megfelelő időben s megfelelő módon kívánja majd az igazságügyi kormány vagy törvényhozásilag vagy pedig rendeleti utón szabályoztatni. A külföldiek tekintetében még csak azt emlitem meg, hogy azt igen helyesen jegyezte meg Sághy Gyula t. képviselőtársam, hogy aki felségsértést, vagy oly bűncselekményt követ el, amely büntetőtörvénykönyvünk II. része 1. fejezetében foglalt bűncselekmények valamelyikének összes kritériumait magában foglalja, azzal szemben teljes mértékben érvényesülni fognak az e törvényjavaslatban foglalt rendelkezések is. Ezek után áttérek arra a matériára, amelylyel itt leginkább foglalkoztak és amelynél különösen Ábrahám Dezső t. képviselőtársam fejtegetései igazolják azt, hogy nemcsak a mi részünkről, de az ellenzék részéről is többen a törvényjavaslat intenczióit igen helyesen értelmezik és ennélfogva elfogadhatónak találják. Nevezetesen, hogy nem vagyonelkobzásról van szó, hanem az állam kárigényét kívánja e törvényjavaslat biztosítani . Nagyon jól tudjuk, hogy a modern jogfejlődés odatendál, hogy a tényleges káron kívül, az u. n. damnum emergensen kívül nemcsak a lucrum cessans, de az u. n. immateriális kár is bizonyos mértékben, kisebb-nagyobb mértékben, megtérítésre találjon. Az immateriális kárnak ez a térhódítása a mi törvényeinkben már a sajtótörvénynek, ha jól emlékszem, 39. §-ában is helyet foglal, azonkívül a polgári törvénykönyv tervezetében, amelyet néhány nap előtt benyújtottak, szintén az immateriális kár-rendszer megvalósítva jelenik meg. De ha el is tekintünk attól, hogy a modern jogfejlődés az immateriális kár megtérítését mindinkább kívánja, mondom, még a jelenlegi létező jog alapján is, természetesnek találhatjuk azt, hogy egy oly bűncselekmény, amely oly evidensen nagy kárt okoz az államnak és az állampolgárok százezreinek, mint a hazaárulás, kell hogy kártérítési kötelmet létesítsen. És most tekintsük azon hozzátartozókat, kik eltartási igénynyel birnak a bűnözővel szemben. Hogy ha valaki kimegy, t. ház, a Szépművészeti Múzeumba és ott valamely Murillo-kép nem tetszik neki és e nemtetszésnek nyilvánítása czéljából kis kését belevágja a képbe, akkor, ha az illető nem a plutokráczia tagja, kétségtelen, hogy ezen meggondolatlan cselekménye következtében összes hozzátartozói kénytelenek lesznek a jövőben a szegénység súlyát elviselni. Miért ? Mert e meggondolatlan cselekmény oly kártérítésre kötelezi a vétkest, mely egész vagyonát megemészti. Ha ilyen meggondolatlan cselekmény, a mai jogállapot mellett ily konzekvencziákkaí járhat, akkor ne csodáljuk, ha oly rettenetes konzekvencziáju cselekmény, mint a hazaárulás, ugyanazt involválja, hogy ugyanis esetleg a hozzátartozók vagyontalanul maradnak. De a javaslat kifejezésre 20
