Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-583

150 583, országos ülés 1915 azok a nemesek, akik hadba nem vonulnak, hanem szégyenletesen megszöknek a seregtől, ka birtokosnemesek, birtokaikat veszítsék, ha birtokaik nincsenek, életüket veszítsék. Farkas Zoltán : Bár most is így volna ! Vázsonyi Vilmos: Azt hiszem, aki ma megszökik, ha megtalálják, fejbelövik. Ez az óhajtás meglehetősen teljesül. Farkas Zoltán: Nem mindig ! Vázsonyi Vilmos: Ha t: képviselőtársam erről kivan ujabb, erősebb törvényt hozatni, miután benne vagyunk a gyors törvényhozásban, semmi kifogásom ellene. Méltóztassék törvényjavaslat kezdeményezési jogával élni és a szökevényekre vonatkozólag indítványt tenni. így került bele a vagyonelkobzás intézménye ezekben az időkben a vegyesházbeli királyok alatt a Corpus Jurisba és teljes rendszerré kifejlesztve a Tripartitum szövegébe. Tulaj donképen mindazok az esetek, amelyek a Tripartitumban fel vannak sorolva, Mátyás törvényeibe vannak felvéve. Mátyás alatt a vagyonelkobzások és vagyonelvonások nagyon szaporák lettek. Ez a Corpus Juris átolvasásából derül ki, és bizonyos nagy urak garázdálkodásával függ össze, viszont a koronának azon szükségletével, hogy a donácziókkal híveit megajándékozza. Sajátszerű, hogy Mátyás idejéből idézni tudnám a törvények egész sokaságát. Az 1462. évi dekrétum 2. czikkelye azokról az esetekről szól, — amelyek a Tripartitumban fel vannak hozva — amelyekben a király a hűtlenek birtokait másoknak adományozza. Rögtön jön azután azonban a bajok konstatálása. Már az 1464 : II. dekrétum 5. czikkelye arról szól, hogy a »király ur« — amint a törvény mondja — a főpapok és bárók tanácsa nélkül ne marasztaljon el senkit se hűtlenségben. A 18. czikkelyben már ismét a rendek panaszkodnak, hogy egyszerű panaszra senkinek jószágait ne foglalja el a király. Az 1471 : III. dekrétum 10. czikkelye arról szól, hogy a király bárki kérésére senkinek a fekvő jószágait el ne foglalhassa. Az 1478 : IV. dekrétum 9. czikkelye : a király egyszerű panaszra senki fekvő jószágait ne foglalja el. Az 1486 : VI. dekrétum 46. czikkelye újra : hogy a király súlyos és felette nagy panaszra senki fekvő jószágait sem foglalhatja el a főpapok és bárók tanácsa nélkül.« íme, méltóztatik látni, t. ház, hogy ugyanazon fejedelem idejében, aki instituálja a hűtlenség esetében a vagyonelkobzást, nyomban következik a visszahatás, nyomban érzi ismét a politikai nemzet, hogy visszaélések következhetnek be a vagyonelkobzás szapora rendszerében és ez ellen keres korlátokat, törvényes biztosítékokat. II. Ulászló törvényhozása kezdődik azzal, hogy az 1492. évi I. dekrétum 2. czikkelyében kimondják, hogy azon fekvő jószágokat, melyeket Mátyás király és a királyné vagy mások elfoglaltak, vissza kell adni azoknak, akiket megillet. íme tehát, ezzel a háttérrel került bele a vagyonelkobzás a Corpus Jurisba és ezeknek a május 14-én, pénteken. veszedelme]t már az akkori politikai nemzet is, mint az általam, czitált törvényekből. kiderül, teljesen felismerte. T. ház! Annyira való ez, hogy a Corpus Juris tele van a rendek panaszaival és az akkori »esetelő« törvényhozás módja szerint egyegy külön eset kiemelésével, ahol a törvényhozás könyörög egyeseken elkövetett sérelmeknek orvoslásáért. Pl. II. Mátyásnak koronázás utáni 1608. évi 1. dekrétuma 23. czikkelyében a rendek Illésházy István elkobzott javainak visszaadását követelik, a 25. czikkelyben Joó János elkobzott javainak visszaadását követelik. Es igy idézhetném a Corpus Juris törvényeinek sokaságát, a hol az egyeseken elkövetett vagyonelkobzó igazságtalanság jóvátételét kivánja a törvényhozás. T. ház ! Már most visszatérek arra, hogy a Tripartitumba Mátyás király törvényei alapján mikép került bele a vagyonelkobzás intézménye és méltóztassék megengedni, hogy megvilágítsam kissé ezt a korszakot, az 1514. évet és az előtte levő és utána következő időket. Akkor meg fogjuk érteni, hogyan kerülhetett ez bele a Tripartitumba. T. ház ! A Trípartitumnak ez a része és az 1514. évi végzemények a Dózsa-féle parasztlázadásnak hatása alatt és az azáltal felkeltett szilaj politikai harag következtében keletkeztek. Aki elolvassa az 1514. évi végzeményeket, ott ennek a nagy haragnak csodálatos jeleit fogja találni. Egyeseket alig is lehet felolvasni, pedig megjegyzem, hogy ezeknek a meghozásában Werbőczynek igen jelentékeny része volt. Az egyik pl. szól arról, hogy a nemesek egy része csatlakozott a jobbágyokhoz és ezen nemesek elleni megtorlásul kerül bele a Tripartitumba a Mátyás alatt nagyon is ellenzett és amint látjuk, számos korlátozó intézkedéssel veszedelmesnek felismert intézmény: a vagyonelkobzás, mint azok bűnének megtorlására, akik a nemesség ellen támasztott jobbágylázadás alatt nemesi mivoltuk daczára a jobbágyokhoz csatlakoztak. A Dózsa-féle parasztlázadás részesei kitűnnek az 1514. évi végzeményekből. Csodálatos társaság : jobbágyok, birtoktalan papok, tanulók és egy-egy vármegyének nemessége. II. Ulászló 1514. évi dekrétumának 33. czikkében azt mondja, hogy (olvassa) : »a nemsekre nézve is nyomozzák ki a valót, akik az előbb emiitett váratlan felkelésben a parasztokhoz csatlakoztak, pártjukat fogták és velük részesek voltak ; és mindazokat, kiket vétkeseknek fognak találni, hasonlóképen a lajstromba írják és pecsétjeik alatt terjesszék fel a királyi Felséghez, hogy aztán őket, mint levelesitett embereket, e lajstrom rendéhez képest minden fekvő jószáguktól és birtokjoguktól megfosszák és az e részben történt vagy történendő királyi adomány erejénél fogva eme jószágoknak az elfoglalására további eljárás nem szükséges s azt kérni sem kell, hanem mindenki, aki ebeket a jószágokat igazságosan felkérte, azokat legott hat-almába kerítheti*. Utána következik egy törvényczikkely (olvassa) : i-Máramaros vármegyének a nemesei, kikről azt hl-