Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-583

144 /j&l országos ülés IViS május ik-én, pénteken. szik letörni. (Igaz ! Ugy van 1 Halljuk ! Halljuk ! halidől.) Springer Ferencz t. képviselőtársam beszélt a humanizmusról, beszélt a kultúráról, a kultúra követelményeiről, magasabb morálról, amely nemzetközi. Ebben a tekintetben teljesen egyetértek vele. Azonban a nemzetközi eszméknél van még egy magasabb eszme, amelyet a XIX. század uralkodó eszméjének lehet mondani s amely azóta is folyton-folyvást tart és talán még csak erősödött s ez a nemzeti eszme. Ez'a nemzeti eszme kell hogy szemünk előtt lebegjen minden törvényhozási alkotásunknál. S ha ez a nemzeti eszme bizonyos tekintetben még az általános nagy emberi eszmékkel ellentétben állana is, akkor is elsősorban ennek kell érvényesülnie. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Hiszen látjuk, hogy pl. magának a szocziáldemokrata tannak oly magasztos eszméi mennyire csütörtököt mondottak ebben a világháborúban, ott, ahol egy nemzetnek kell érvényesülnie, egy nemzeti nagyságnak kell kiépülve lennie. A függetlenségi pártra szokták mondani, hogy ez elsősorban naczionalista párt. Ezt az elnevezést akczeptálom, ez ellen az elnevezés ellen kifogásunk nem is lehet. Azonban, habár a függetlenségi párt a magyar nemzeti állameszme kiépítésén kivül még a nagy emberi eszméket is zászlójára tűzte, ezen nagy emberi eszmék mellett elsősorban mindig a magyar nemzeti állam kiépitésérc volt tekintettel, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) s mivel én azt látom, hogy ez a törvényjavaslat ezekkel az intencziókkal nem áll ellentétben, ezért a törvényjavaslatot általánosságban a magam részéről elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Büntetőtörvénykönyvünk a hazaárulás fogalmát, mint ilyent nem kodifikálja ; maga ez a szó »hazaárulás« a büntetőtörvénykönyvben nem fordul elő. Foglalkozik a büntetőtörvénykönyv első fejezete a felségsértéssel, harmadik fejezete pedig a hűtlenség fogalmával és ezeknek kritériumait és fogalmát irja körül a törvény. Ugy a régiek, mint az ujabb, modern törvényhozók is mintegy szem előtt tartották Kálmán királynak azt a régi elvét, hogy olyan dolgokról, amelyek nincsenek, ne tétessék kereset. De strigis verő quae non sünt, nulla questio fiat. Ugylátszik, ez a törekvés, ez a fogalom, ez az eszme lebegett törvényhozóink előtt is, mikor azt gondolták, hogy a hazaárulókról, a kik nincsenek, ne tétessék említés. T. képviselőház ! Igazán alig lehet magasztosabb állapot és magasztosabb eszme egy nemzet társadalmi életében, mintha magát a hazaárulás fogalmát nem ismeri és még büntetőjogilag is kizárja eszmeköréből. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Azonban látjuk, amint a törvényjavaslat indokolása is felemlíti, hogy az élet anyagi követelményei, a nyelvazonosság s ezzel talán bizonyos tekintetben az érzelmi azonosság is, mégis produkálja, a magyar állampolgárok közül — hála Istennek mennél kevesebb — példáit azoknak az embereknek, akiknek megbüntetését ez a törvényjavaslat czélozza. A régibb törvényhozók közül Solonról mondották, hogy az apagyilkosokra nem hozott törvényt s mikor kérdezték, miért tette ezt, ugy felelt, hogy igenis, nem hoztunk rá törvényt mert nem hiszszük és ne.m is tételezhetjük fel, hogy a görögök közül valaki ilyen aljasságra vetemedhetnék. Az volna az ideális állapot, ha magáról ennek a törvénynek megalkotásáról sem kellett volna intézkedni. A modern élet azonban, sajnos, eseteket produkál, amelyekre feltétlenül provideálni kell. A magyar állam soha sem mutatkozott annyira egységesnek, mint ezekben a világtörténeti időkben, ezekben a világtörténelmi jelentőségű megpróbáltatásokban, s elmondhatom én magam is, aki részt vettem e dolgokban, hogy specziell a magyar nemzet polgárai talán kivétel nélkül együtt vívtak velünk a magyar nemzeti állam megmentése, egyetemének fentartása érdekében. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) És azt hiszem., sem minket, sem a túloldalt, sem pedig az igazságügyminister urat nem vezette egy olyan hátsó gondolat, mely különbséget akart volna tenni magyar állampolgár és nem magyar állampolgár között. (Ugy van! balfelől.) Azonban, amint kifejteni szerencsém volt, én ezt a törvényjavaslatot csak bizonyos kautélákkal vagyok hajlandó megszavazni, (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) bizonyos feltevése mellett azoknak az előzményeknek, amelyeket én a javaslatban, azt hiszem, meg fogok találni, legalább a javaslat indokolásában és magyarázatában mindenesetre. Nevezetesen a javaslatot csak abban a feltevésben tudnám megszavazni és elfogadni a párt nevében is, ha magát a vagyonelkobzás intézményét nem kodifikálnók mint külön büntetőjogi következményt, hanem ráállnánk arra a bázisra, amely ugy a büntetőtörvénykönyvben, mint egyéb büntetőjogi intézkedésekben, magában a magánjogban is megvan, hogy t. i. minden bűnös magatartás,, amennyiben kárt idézett elő, legyen az akáf materiális, akár inmateriális, kell hogy magán jogilag, anyagi-jogilag is viselje a maga konzekvencziáit. Engem, t. ház, csakis e tudat, e meggyőződés hoz abba a helyzetbe, hogy a törvényjavaslatot magamévá tehessem és elfogadhassam. Óvakodnám attól és tiltakoznám az ellen, ugy a magam, mint pártom nevében, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban az a gondolat merüljön fel, hogy a vagyonelkobzásnak már régi századokban letűnt eszméjét megvalósítsuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igaz, hogy Springer Ferencz t. barátom a javaslat indokolását és intézkedését is ugy illusztrálta, hogy az nem egyéb, mint a szavakkal való játék; ő ebben a javaslatban a régi vagyonelkobzás intézményét is lefektetve látja. Ha állna ez a felfogás, t. ház, akkor én is Springer Ferencz