Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-583
583. országos ütés 1916 május li-én, pénteken. 145 t. képviselőtársam konzekvencziáit vonítani le és a magam szempontjából sem fogadnám el ezt a javaslatot. Ha azonban a javaslat érdemi részébe merül bele az ember, ami, azt hiszem, lényeges kelléke a javaslat elbírálásának, — én azt ugy fogom fel, hogy itt a vagyonelkobzásról, mint intézményről törvényes intézkedés nem tétetik. Ez nem egyéb mint magánjogi kártérítési kötelezettsége a bűnöző, a bűnös magatartású embernek. Ha, t. ház, a törvényjavaslat által kontemplált szöveg maradna meg a további tárgyalás alapjául, igazán nehezen határozhatnám el magamat arra, hogy a javaslat mellett állást foglaljak. De abban a szerencsében részesültem, hogy egy másik szöveg intézkedését is megismerhettem, amelyet az igen tisztelt előadó ur lesz majd hivatva benyújtani. .Az a másik szöveg már megnyugtatást ad nekem és azt hiszem, talán a pártnak is arra nézve, hogy a jaA T aslat káros intézkedései a lehetőség szerint elimináltattak és ezért a javaslatot a mi részünkről is elfogadhatjuk. Az eredeti szöveg megfordító ttja annak a másik szövegnek, amelyet a t. ház, azt hiszem, majd hivatva lesz elfogadni. Az eredeti szövegben ugyanis az anyagi jogi intézkedések vannak az I. §-ban megkonstruálva, a 2. §. pedig a proczesszuális intézkedéseket foglalja magában, mig a benyújtandó javaslat szövege megfordított sorrendet állapit meg. őszintén megvallom, hogy én, ha jogi szempontból ítélem meg ezt a szövegváltoztatást, illetve szakaszelhelyezést, ennek nagj' súlyt nem tulaj donitok, mert hiszen épen azért fogadom el a javaslatot, hogy maga a módosított szöveg, amint azt láttam és megbíráltam, jobbára inkább esak alaki jogot testesít meg, inkább csak proczesszuális jogot tartalmaz, az anyagi jogintézkedéseket pedig egy későbbi rendelkezés tárgyául tartja fenn. T. ház ! Az előadó ur álláspontja szerint helyesebb volna ezeket a későbbi rendelkezéseket — értem itt a bekövetkezett zárlat utáni tulaj donképeni vagyoni kártérítésit, a magánjogi intézkedéseket — nem ministeri rendelettel, hanem törvényhozási intézkedésekkel életbeléptetni. Nagyon is honorálom az előadó urnak ezt az álláspontját, sőt magam is azon az állásponton vagyok, hogy oly nagyfontosságú ügyekben, midőn egyének magánjogi felelősségéről van szó, midőn nemcsak ténybeli anyagi, hanem eszmei kártérítés is fordulhat elő, az alkotmányjogi biztosítékok szempontjából is sokkal helyesebb, ha nem ministeri rendeletek intézkednek, hanem e rendelkezések külön törvényhozási aktus tárgyai lesznek. Konczedálom ugyan, hogy a t. ház talán nem fogja ezt az aktust minél hamarább elvégezhetni és azt sem kifogásolom, ha átmenetileg talán ministeri rendeletekkel oldatik meg a kérdés ; azonban alkotmányjogi szempontból feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az igazságügyminister ur és a képviselőház ragadja meg a legelső alkalmat arra, hogy ezeket a voltaképen magánjogi intézkedéseket törvényhozási utón törvénynyel szabályozza. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVII. KÖTET. Igaza van Springer Ferencz t. képviselő urnak, hogy maga ez a javaslat több nyílt kérdést hagy fenn, azt pl. hogy mi lesz a magánjogi kártérítés áldozatául esett vagyonrészekkel, ha a zárlat már bekövetkezett. Erre nézve a törvényjavaslat nem intézkedik. Azt hiszem, ez is a későbbi rendszabályok tárgya lesz majd, amely rendszabályok — legalább fel akarom tételezni — tényleg a humanizmus, tényleg az örökösödési jognak kikerülhetetlen igényét feltétlenül figyelembe fogják venni. Honorálom azonban az indokolás egyes intézkedéseit és épen ezért tudok arra az álláspontra helyezkedni hogy egész nyugodtan fogadjam el a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául. Honorálom az indokolásnak azt az intézkedését, amelyben azt mondja hogy ez nem azonos a régebbi büntetőjogi rendszer elkobzásí intézményével. Ha önök is erre az álláspontra helyezkednek, akkor közöttünk semmiféle ellentét sincs. Honorálom az igazságügyi bizottság indokolásának azt a részét is amelyben kijelenti — és ez magába a törvényjavaslatba is be van foglalva — hogy ezek az intézkedések csak háború esetére szólnak. Honorálom — és azért nyugtat meg engem ez az álláspontom — a törvényjavaslatnak azt az intézkedését is, hogy bizonyos rendelkezéseket bírói eljárás tárgyává tesz, mert szerintem alkotmányjogi és egyéb szempontból is sokkal megnyugtatóbb, ha független bíró határoz és intézkedik bizonyos kérdésekben, mint hogyha esetleg a kormányhatalomtól függő egyéb közeg intézkednék. Konstatálom azt is, hogy engem megnyugtat . a törvényj avaslatnak az a módosított szövege, amely külön bírói eljárás tárgyává teszi azt a kérdést, hogy a zárlat alá vett vagyonnal mi történjék : hogy miképen biztosíttassanak a szükségörökösök vagyonjogi igényei, így pl. a házastársnak a házassági vagyonjogból származó igényei. Elhiszem és valószínűnek is tartom, hogy vannak esetek, amelyek ezen törvényjavaslat szomorú következményeit talán aktuálissá tehetnék, ilyen eset pl. az, amelyet Springer Ferencz t. képviselőtársam emiitett, hogy egy apát felakasztanak és később kitüntetik a háborúban érdemeket szerzett hős fiát. Ezt lesz hivatva a későbbi intézkedés szabályozni, amely mindezen méltányosságot érdemlő körülményeket a kellő mértékben honorálni lesz hivatva. Hogy a régi Itália régi költőjének szavaival éljek : a magyar nemzet mindig hű volt, megtartotta szerződéseit, teljesítette vállalt kötelességeit, sine lege, sponte sua fidem rectumque eolebat, törvény és szerződések nélkül saját jószántából mindig a hűséget és igazságot gyakorolta. A magyar nemzet hűségében ki a nemzet jogait szem előtt tartotta, sohasem csalódott és nem csalódhatott. (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) A magyar nemzet törvényeiben látjuk, hogy a magyar alkotmány is intézkedik a vagyonelkobzásra, a hűtlenség eseteire vonatkozólag ; ezt lát!9
