Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-559
78 -55.9. országos ülés Í9i?i Julius 22-én, szerdán. rendelkezésekre törvényes alap nincs, egyáltalán érvénytelen. Legyen szabad a következő szakaszokat felolvasnom lehető rövidséggel. Az 1912 :XXXI. t.-cz. 14. §. igy szól (olvassa): »A honvédség kizárólag a honvéd parancsnokságok és hatóságok rendelkezése alatt áll.« Ezzel szemben a palotaőrségi törvény 2. §-ának második bekezdése azt mondja (olvassa): »A képviselőházi őrség a képviselőház elnökének rendelkezése alatt áll.« Tehát ugyanazok a szavak. Gr. Tisza István ministerelnök: Későbbi törvény, amely kivételt statuál! Gr. Esterházy Móricz: Rögtön leszek bátor erre is felelni. Az országgyűlés feloszlatásától az ujabb országgyűlés megnyíltáig a képviselőházi őrségről az előbbi bekezdés értelmében a háznagy önállóan rendelkezik. Először is megjegyzem, hogy én, őszintén mondva, nem nagyon diíikultálom az ellenmondást törvény és törvény között, már csak azért sem, mert hiszen én is elismerem, hogy ez a törvény pongyolán, hirtelen és szükségből készült. Azonban bátor vagyok épen azzal szemben, amit a ministerelnök ur imént közbeszólólag megjegyzett, felhozni, hogy ha általában véve áll az a szabály, hogy egy későbbi törvény az előbbi törvényt, amennyiben ellenkezik a tartalma, automatikusan, külön szakasz felvétele nélkül is hatályon kivül helyezi, akkor igazán nem értem azt, hogy pl. a véderőtör vénybe a 87. §-t és honvédségi törvénybe a 21. §-t vették fel, amelyekkel hatályon kivül helyezik az 1889-iki törvényt ós az 1890-iki honvédségi törvényt. Ha tehát a véderőtörvénynél annyira fontos volt ez, hogy külön szakaszt vettek be, pedig senkisem gondolhatott arra, hogy a régi véderő- és honvédségi törvények életben maradnak, akkor szerintem a törvényes kellékeknek megfelelő eljárás lett volna, hogy ide az őrségi törvénybe is megfelelő hatálytalanító szakaszokat vegyenek fel, annyival is inkább, mert e törvény alapján készült szabályzatnak a szakaszai nagyon sok törvényt érintenek. Tovább megyek. Valami különös súlyt nem fektetek erre és csak azért hoztam fel, hogy van ellentét törvény és törvény között hatálytalanító szakasz nélkül, mert ellentét van a törvény és a szolgálati szabályzat szakaszai között, pedig a szolgálati szabályzatot, amely honvédelmi ministeri és elnöki átiratok alapján jött létre, semmiesetre törvényerővel bírónak el nem ismerhetem, annak daczára, hogy az őrségi törvény felhatalmazást ad e szabályzat kibocsátására. Szerintem erre felhatalmazást nem adhat, illetőleg a szövegben sehol nincs az, hogy létező törvényes rendelkezésekkel ellenkező vagy ezeket bármikép módosító rendelkezéseket foglalhassanak a szervezeti szabályzatba. Erre vonatkozólog vagyok bátor a következő szakaszokat lehető röviden felolvasni. A honvédségi törvény 1. §-a azt mondja, hogy »a honvédség a fegyveres erő egyik része, háború idején a közös haderő támogatására és a beivédelemre, béke idejében pedig a belső rend és biztosság fentartására van hivatva«. »A honvédséghez tartozik a méneskar is, amely, a katonailag szervezett állami magyar és horvát-szlavónországos lótenyésztőintézetekben a szolgálat ellátására van hivatva*. Arra hozom ezt fel, hogy beigazoljam, hogy érdemesnek tartották a méneskarra vonatkozó kivételt törvénybe iktatni és nem intézték el földmivelésügyi és honvédelmi ministeri rendelettel. A szervezeti szabályzat 3. §-a azt mondja (olvassa) ; »A képviselőházi őrség rendeltetése az, hogy az 1912 : LXVII. t.-cz. 1. §-ában megjelölt intézkedéseket foganatosítsa, amennyiben ezekhez a képviselőház elnökének a karhatalom alkalmazására van szüksége. A képviselőházi őrség csak a törvényben megjelölt czélokra alkalmazható és ettől a működéstől senki által semmi más czélra ideiglenesen sem vonható el.« Az utolsó bekezdésre vonatkozólag rendelkezés az őrségi törvényben legjobb tudásom szerint, — amennyire olvasni tudok — nem foglaltatik. A honvédségi törvény 13. §-a azt mondja, hogy a honvédség minden ügye a honvédelmi minister hatáskörébe tartozik. A felterjesztéseket 0 felségéhez ugyanő teszi meg. A méneskarra nézve a kivételt megint a törvény és nem valami szabályzat vagy rendelet eszközli. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Mozgósitás, hadi állományra való kiegészítés esetében és háború idején a honvédség, illetőleg^ igénybevett része, katonai tekintetben az 0 felsége által kijelölt katonai parancsnokoknak van alárendelvén Ezzel szemben a szervezeti szabályzat 9. §-a — és ez szerintem a leginkább tarthatatlan — azt mondja (olvassa): »Mozgósitás esetén és háború tartamára a képviselőházi őrség rendeltetésének megfelelően tovább együtt marad «. A szervezeti szabályzat 6. §-ában ugyanoly elvek szerint történik az előléptetés, mint a honvédségnél. Azonban a beosztásra vonatkozólag különbség tétetik, amennyiben a beosztást az elnökkel egyetértően elintézendőnek jelenti ki a szabályzat. Nézetem szerint azonban a honvédelmi ministernek és az elnöknek ez az egyetértése nagyon problematikus jelentőségű azért, mert a szervezeti szabályzat 6. §-ának utolsó bekezdése szerint (olvassa): »A beosztás azonban haladéktalanul megszűnik akkor is, ha a képviselőház elnöke a honvédelmi ministert az illető tiszt kicserélése iránt megkeresi; ezen megkeresés minden indoklás nélkül történik«. Itten tehát az az eset adhatja elő magát, hogy egy katonai szempontból polgári egyén,- minden további indokolás nélkül transzferálhat egy tényleges katonatisztet. Szerintem ez katonai szempontból abszolúte nem kívánatos. (Igaz! Ugy van! a bal- és a széls'óbáloldálon.)
