Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

559. országos ülés 19ií Julius 22-én, szerdán 79 De t. ház, nemcsak a szervezeti szabályzat. hanem a szolgálati ügyrendnek 10. §-a is ellenkezik nézetem szerint a honvédségi törvénynyel. A honvédségi törvény 16. §-ának utolsó bekezdése ugyanis ugy szól, hogy a honvédség tisztjei stb., legénysége, ugyanazon illetményekben részesülnek, amelyekben a közös hadseregbeliek. A 17. §. pedig azt mondja, hogy a honvédség összes költségei béke idején a honvédelmi minister tárczáját terhelik. A méneskarra vonatkozó kivétel itt ismét törvényben van szabályozva. Ezzel szemben a szolgálati ügyrend—és nem is az ősrégi törvény — egészen mást állapit meg, mikor azt mondja, hogy a képviselőházi őrség tagjai a képviselőháztól húzzák illetményeiket ós j)edig először pénzben ennyit és enynyit; másodszor az őrség tisztjei az őrségbe történő beosztássukkor az első diszruházatot, ismétlőpisztolyt... Rakovszky István: Nemzeti ajándék! Gr. Esterházy Móricz: ... a képviselőház költségén természetben kajrják, egyéb egyenruházatuk és felszerelésük beszerzésére pedig egyszer s mindenkorra kapnak 600 K-át. A 10. §. 3. fiontja szerint a legénység magasabb illetékeket kap, mint a közös hadseregbeliek. Én most nem foglalkozom azzal, vájjon indokolva van-e ezen magasabb illeték, ez a természetben adott pisztoly, igen, vagy nem. Csak azt akarom konstatálni, hogy a törvény világos rendelkezése ellenére ez csakis ebben a szolgálati ügyrendben, annak 10. §-ában van megállapítva, ez tehát a törvényt szerintem egyenesen módosítja, anélkül, hogy erre külön törvényes meghatalmazás lenne, anélkül, hogy erről az országgyűlés által elfogadott törvény intézkednék . . . (Igaz! Ugy van! bálfelöl.) Rakovszky István: Sifri az mind ! Gr. Esterházi Móricz: ... mivel a szolgálati ügyrend tudtommal a gazdasági bizottság, a háznagy és az elnök saját hatáskörükben, — gondolom deczember és január hónapban, 1912ben és 1913-ban — szabályozták. De, t. ház, nemcsak azért hoztam ezt fel, mert a honvédelmi törvénynek 16. és 17. §-ába ütközik, vagy azzal egyezik, vagy nem egyezik. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Hiszen, sajnos, egy formai hibával több vagy kevesebb, ma talán már nagy differencziát nem csinál. (Igás! Ugy van! a bal- és a ssélsobaloldalon.) De azért emlitem ezt fel, t. ház, mert ezen 10. §-ban, illetőleg ennek a szakasznak 2. pontjában, egy igen helyes elvet, habár csak szerény keretekben, látok megvalósítva és ez a helyes elv, ez a helyes rendelkezés az, hogy az ismétlőpisztolyokat a képviselőház költségén természetben kapják; (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) ezt a fegyvert, ezt a pisztolyt nem a katonaságtól hozzák, nem attól vonják el. Ha ott látom azt a fegyvert, arra kevésbbé frappiroz az a lehetőség és az a gondolat, hogy ez a fegyver, amely itt a palota őrzésénél, hála Istennek, eddig felesleges volt ós remélem, soha sor reá kerülni nem fog, hogy az esetleg más körülmények között, más javak őrzésénél és védelménél talán hiányozhatnék valakinek. Nem, ezt a fegyvert nem a katonaság, ezt a gazdasági bizottság, az elnök és a háznagy szabályozta ügyrend értelmében a képviselőház vette, a képviselőház fizette és adta természetben. Nem tudom, hogy ebben is nem-e a parlament szuverenitását akarták érvényre juttatni. Sághy Gyula: Ezzel emelték az országot! Gr. Esterházy Móricz: Méltóztassék ezt az elvet folytatni és az őrség tekintetében végig. Ha kell ide karhatalom és ha kell ezen karhatalomhoz pisztoly és golyó, akkor ne csupán a fegyvert, hanem a fegyverhez való töltényt és a fegyverforgató őrséget se vonják el a katonaságtól. Ezek után egészen röviden még azon külföldi példákra akarok alludálni, (Halljuk! Halljuk ! balfelül.) amelyeket a t. ministerelnök ur épen a képviselőházi őrséggel kapcsolatosan hozott fel. Azokra a régebbi külföldi példákra, amelyeket az 1912. évi magyar karhatalmi esetekkel kapcsolatosan méltóztatott felhozni, most nem térek ki, mert nagyon is elnyújtanám vele felszólalásomat; (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) csak kettőt vagyok bátor felolvasni. A »Magyar Pigyelő«-nek szeptember 16-iki számában tavaly azt méltóztatott irni, hogy (olvassa): »Szükség esetén fizikai kényszerrel is eljárjon a ház rendjét, csendjét és szabad cselekvését veszélyeztető tagjaival szemben. Rákerült erre a sor Európának legelső parlamentjeiben. Eizikai kényszert alkalmazott saját tagjaival szemben az angol, a német, a porosz, a franczia parlament; hatósági közerőt vett erre igénybe. És jegyezzük meg jól: mentől fejlettebb parlamentarizmusa és alkotmányos felfogása volt az illető nemzetnek, ez a tény annál kisebb hullámokat vert« stb. Az idén a főrendiház február 26-án tartott ülésén ezt méltóztatott mondani (olvassa): »Majdnena minden parlamentben, amely fenn akarja a rendet, saját méltóságát, munkaképességét, souverenitását tartani, ismételten kellett közerőt alkalmazni. Alkalmaztak a német íteichsratban ... — azt hiszem ez sajtóhiba — (Ugy van! jobb felöl.) . . . alkalmazták a porosz Landtagban, alkalmazták a franczia parlamentben és alkalmazták az angol parlamentben.* Már most, t. képviselőház, a német birodalmi példával ugy fog állani a dolog, ahogyan a t. ministerelnök ur ma is nagyon helyesen mondotta, hogy negatívumot bizonyítani igen bajos. En t. i. meglehetősen kutattam e dologban és eddig egyetlen egy példát sem tudtam találni arra vonatkozólag, hogy a német birodalmi tanácsban a berlini Keichstagban közerőt, karhatalmat alkalmaztak volna. Az angol és a porosz parlamentre vonatkozólag, azt hiszem felesleges itt minden további diszkusszió a tényt