Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

559. országos ülés Í914 Julius 22-én, szerdán. 77 egész honvédség, akár annak egy része állandóan és kizárólag békében és háborúban egyformán a belső rendnek és belső biztonságnak fentartására volna hivatva. Ellenkezőleg azt találtam mindakettőben, egy-két szónak a különbségével, az 1889-iki törvényben ugy, mint az 1912-ikiben, hogy subsidialiter — a régiben benne van ez a szó »kivótelesen«, az újban, hogy »is« — fentartható. De az, hogy kivétel nélkül békében is, háborúban is — a háborúra vonatkozólag egyáltalában nincs sem a régiben, sem az újban egy szó sem a benső biztonság fentartására — erre szolgáljon, ez nincs benne. Nem tartom tehát helyesnek a t- honvédelmi minister urnak azon érvelését, hogy ez kvázi a véderőtörvényből vagy a honvédségi törvényből bármikép folyik. De fordítsuk meg a dolgot. Itt van, például vitéz csendőrség, amely Albániában szolgálatot teljesít. A legkomolyabb bel- és külföldi lapok dicsérik ezen csendőrség vitézkedését, katonai tudását, katonai ténykedését, de sehol nincs szó róla, mint csendőrségről. De vegyünk egy rendőri őrtestületet, amelyet szerveznek, nem a képviselőházi őrséget értem, de általában. Mondjuk, ennek feladatává tennék azt, hogy egyedül és kizárólag és állandóan külső ellenség ellen védje az országot, mint a ahogy itt a katonaság feladatává teszik, hogy békéken és háborúban egyedül és kizárólag a belső rendet tartsa fenn. Mindenki az én nézetem szerint ennek a rendőri őrtestületnek a feladatát katonainak minősítené. De maga a törvény is mit mond? A törvény katonailag szervezett őrtestületről beszél; mi meg a különböző szabályzatok és szervezeti és egyéb ügyrendek következtében szerencsésen eljutottunk a katonailag szervezett őrtestülettől és őrségileg szervezett katonasághoz. És ez szerintem az, ami hibás. (Ugy van! a haloldalon.) Hogy egyáltalában szükség van-e őrségre, ez, megengedem, parlamentáris, alkotmányjogi kérdés. De hogy Magyarországon és a monarchiában ezt a szolgálatot a tényleges csapattestek állományához tartozó katonák teljesítsék részben, részben jtedig csendőrök, akik polgári egyének állandó rendelkezése alatt állanak ugyan, de nem nekik felelősek, ez, szerintem, teljesen elhibázott és tarthatatlan dolog. (Igás! Ügy van! a baloldalon.) Hiszen kérem semmiféle garancziánk nincs arra és szabályt sem ismerek arra nézve, hogy például a háznak tagjai és igy a háznagy vagy az elnökség tagja ne lehessen olyasvalaki is, aki soha életében katona nem volt, és aki, mondjuk, nagyon alapvető fogalmakról és szabályokról teljesen más nézeten van, mint a neki alárendelt, de nem neki felelős katonaság, illetve közeg. Hiszen külföldön — ha már külföldről beszélünk — nagyon kevés parlament van, ahol, szocziáldemokrata tag ne volna az elnökségben. En nem hiszem, hogy katonai szempontból — hiszen csak erről beszélek, — nagyon kívánatos lenne az, hogy egy szocziáldemokrata rendelkezzék tényleges csapatállományhoz tartozó katonák felől. (Ugy van! balfelöl.) De tovább megyek: semmiféle garancziát sem törvényben sem szabályban nézve nem találunk, hogy az az összhang, amely ma a végrehajtó hatalom, vagyis a kabinet és a ház t. elnöksége között fennáll, hogy ez a jövőre nézve is minden körülmények között biztosíttatott. Rakovszky István: Tolt rá eset, hogy nem igy volt. Gr. Esterházy Móricz: Megtörtént a múltban, nem is olyan régen, volt két eset is, hogy kisebbségi kormány ült a kormánypadon és többségi elnökség az elnöki székben volt. Rakovszky István: Kivezettetik a ministereket ! Gr. Esterházy Móricz: Megengedem, komikus színben tűnik fel, ha konkrét példákkal illusztrálom a tételemet. Ezt tehát mellőzöm. Összefoglalva az egészet, ha vagy az egész ház, és minden tagja bizottságostul, elnököstül, mindenestül ugyanazon szabályok alatt állana, mint az őrség, teszem a házszabály, mentelmi jog egy uj tripartitum volna, amely összefoglalja a katonai fegyelmi, becsületügyi és bűnvádi eljárás szabályait, ha ez az uj tripartitum tényleg megvolna, vagy pedig az őrség felelős is volna ennek a háznak és az elnöknek, amely őt igénybe veszi, sokkal egyszerűbb volna a helyzet. De igy, minthogy katonai az őrség, ennélfogva másnak, nézetem szerint, mint katonáknak felelős nem lehet. Ha tehát katonaság bírálja felül az őrség ténykedéseit szükségképen olyan helyzet áll elő, amely nézetem szerint elsősorban katonai szempontból tarthatatlan, mert hogy itt polgári egyén rendelkezése alatt álló tényleges katonát és katonai immunitását ide a parlamenti harczok szinterére behozzunk, az lehet, ismétlem politikai érdek, de semmiesetre sem katonai. (Helyeslés a baloldalon.) A második kérdés remélhetőleg teljesen tárgytalan, az elsőtől független és arra az esetre hivatkozik, ha mégis a honvédelmi minister ur szükségesnek látná, hogy a katonai jelleg továbbra is fenmaradjon, hogy ebben az esetben nem tartja-e szükségesnek egyszersmind azt is, hogy ez a katonai őrség, ez a katonailag szervezett örtestület akkor, amikor a ház együtt nincsen, a szó szoros értelmében vett katonai szolgálatot teljesítsen, azaz csapat-, illetőleg csendőri szolgálatot végezzen. Bővebben nem akarok ezzel foglalkozni, mert a honvédelmi minister urnak ezirányu állásfoglalását még nem ismerem; remélem, hogy egyáltalán tárgytalan a kérdés. Áttérek már most arra a kérdésre, amelyet a ministerelnök úrhoz intézek és amelyre már bevezető szavaimban is alludáltam, hogy szerintem a szolgálati szabályzat és az ügyrend több intézkedése egyesen a törvénynyel ellenkezik és szerény felfogásom szerint, minthogy specziálís