Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

76 559. országos ülés 191b július 22-én, szerdán. nak azt a magyarázatát, amelyet hozzáfűzni jónak látott, hogy t. i. azok az érdekelt, szóbanforgó bankok csupán csak a nemzeti munkapárt iránt való nagy szerelemből adták volna a milliókat, még azok a lüzonyos erzsébettéri verebek sem hiszik el. (Elénk helyeslés és taps bal felöl.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministerelnök urnak Mezőssy Béla képviselő nr interpellácziójára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen.) A ház a választ tudomásul veszi. Rudnyánszky György jegyző: Gróf Esterházy Móricz! A jobboldal egy része kivonul. Félkiálltások balfelöl: Megindult a népvándorlás! Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, ne méltóztassék oly zajjal elhagyni a termet. (Halljuk! Halljuk! bal- és jobbfelöl.) Gr. Esterházy Móricz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Igazán nem arrogálom sem magamnak sem ennek a felszólalásnak azt a fontosságot, vagy esetleg azt az eredményt, hogy a t. ministerelnök urnak azon szavai, amelyeket az interpellácziók előtt a ház ellenzéki oldalához intézett bármiképen énrám is vonatkozhatnának. De ennek ellenére mondhatom őszintén, hogy a legszívesebben elhalasztanám interpellácziómat ma este, még pedig két okból. Mert ha a mai súlyos helyzetben, nem mondom időszerűnek — erről nem is akarok beszélni — de egyáltalában lehetségesnek tartják, hogy egyrészt a többségi elv ilyen kíméletlenül. .. Sághy Gyula: Brutálisan! Gr. Esterházy Móricz... nyilvánuljon és érvényesüljön a kisebbséggel szemben, (Igaz! Ugy van! balfelöl. Felkiáltások jobbfelöl: Helyesen! Kötelességünk!) — amelynek lehetnek hibái, lehetünk idegesek, de végre mégis csak a mai helyzetben magyar emberek — másrészt, amikor épen a ministerelnöki székből halljuk, mégis vannak itt egypáran, akik mögött bizonyos parlamenti múlt és bizonyos önzetlenség van, hogy rekordot érünk cl, — talán nem ezekkel a szavakkal mondta — hogy közreműködtünk Magyarország lefokozásában és ha ilyen súlyos külpolitikai helyzet közepett ezt a ministerelnöki székből halljuk, ez minden személyes rekrimináczió nélkül sem olyan tény, amely bárkit bármily irányban biztatna, hogy itt felszólaljon. (Élénk helyeslés balfelöl.) Hogy minél rövidebb lehessek, voltakópen két interpellácziómat egy felszólalás keretében óhajtom röviden indokolni. Mielőtt azonban ezen rövid indokolásra áttérnék, kijelenteni kívánom, hogy amig az 1912. évi XII. t.-czikk fennáll ós ennek alapján a parlamenti őrség szolgálatot teljesít, addig én a magam részéről nem tartanám helyesnek ezen őrség egyes tagjait támadni, de viszont kötelességet vélek teljesíteni akkor, mikor ennek az intézménynek és ennek a szabályzatnak tarthatatlan voltára rámutatok. A másik, amit meg kívánok jegyezni, a következő. Én azon két kérdés tekintetében, amelyet a t. honvédelmi minister úrhoz leszek bátor intézni, kerülni kívánok — és a mai események még inkább megerősítettek ebben az elhatározásomban — bármily politikai vagy elvont teoretikus, alkotmányjogi szempontot; főképen katonai szempontból kívánom az intézményt bírálni először is azért, mert hiszen a honvédelmi minister urat elsősorban csakis az intézmény katonai vonatkozásaiért tehetem felelőssé, másodszor pedig maga a honvédelmi minister ur volt az, aki a főrendiház egy ülésén, gondolom február 26-án volt, objektív kritikát kért ezen intézmény tekintetében. Csak arra vagyok bátor az igen t. honvédelmi minister urat kérni, hogy amennyibon esetleg idővel válaszával megtisztelne, akkor velem szemben sem politikai szempontokkal, hanem tisztán és kizárólag katonai szempontokkal indokolja ezen intézmény szükségességét. . Első kérdésem a következő: kívánatosnak tartja-e az igen t. honvédelmi minister ur, hogy a képviselőházi őrség katonai jelleggel továbbra is fentartassék. Egy hang jobbfelöl: Igen! Gr. Esterházy Móricz: Köszönettel fogom venni szives válaszát, amikor majd a honvédelmi ministeri székben méltóztatik ülni. (Derültség.) Szerintem kívánatos az, hogy ezen jellege mielőbb megszűnjék. Külföldi példákra nem akarok hivatkozni. Tudtommal sehol a világon a jDarlamenti őrség ugy szervezve, mint nálunk, nincs. A franczia rendszerre hivatkozni egyéni nézetem szerint még analógia szempontjából is helytelen, mert abból a tényből, amelyet mindannyian tudunk, hogy pl. Francziaország fővárosa Paris, ami kétségtelenül Francziaországnak egyik legkellemesebb tulajdonsága, ugyanennyi analógiát lehetne levonni a parlamenti őrség tekintetében, mint magából a franczia karhatalmi rendszerből. De tovább megyek. A specziális magyar viszonyok tekintetében nem szeretek külföldi példákra hivatkozni, annyira mások a magyar viszonyok, mint a külföldiek. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Eltekintve ettől, a múlt évben felmerült ügyek egész lánczolata, magának az őrségnek feladata, rendeltetése és szervezetének — amire később leszek bátor rámutatni — teljesen tarthatatlan és törvénybe is ütköző volta kívánatossá teszik, hogy épen katonaságra ne bízzuk az őrség feladatát. Igaz, hogy az igen t. honvédelmi minister ur, gondolom, szintén a főrendiházban a vóderőtörvényre hivatkozott e tekintetben. Én gondosan átolvastam az 1889-iki és az 1912-iki védtörvényt, de sehol egyetlen szakaszt nem találtam arra nézve sem a védtörvényben, sem a honvédségi törvényben, hogy akár maga az