Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

72 559. országos ülés 1914- Julius 22-én, szerdán. azóta valószínűleg sohasem olvastam el azt, amióta akkor elmondtam, de minthogy megvan az a nagyon rossz szokásom, hogy nem igen szoktam az álláspontomat változtatni .... (Elénk derültség, helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj és felkiáltások a baloldalon : A rezoluczió ! A bihari pontot!) Elnök (csenget.) : Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök : ... alig hiszem, hogy az, amit akkor mondottam, különbözzék attól, amit egy pár szóval most fogok mondani. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A dualizmusnak, a paritásnak gondolatát a legegyszerűbben ugy lehetne keresztülvinni, ha egy czentralizált, erős nemzeti alapon álló Magyarország egy erős, czentralizált nemzeti alapon álló Ausztriával állana szemben. Természetesen a probléma igy volna a legegyszerűbb, a gépezet funkezionálása igy volna a legtökéletesebb. Mindjárt 1867 után meg is történt a kísérlet abban az irányban, hogy Ausztriában a németség megtartja alkotmányos formák között is a hegemóniát. Magyar részről talán háromszor ültették magyar segítséggel nyeregbe a németséget. Ez igazán nem akar ma szemrehányás lenni senkivel szemben. Nagyon sajnálnám és nagyon fájlalnám,ha Ausztriában bárki is ugy fogná fel a dolgot, de utóvégre is bizonyos történelmi eseményeket bonczkés alá kell venni azért, hogy okuljunk belőlük. Fájdalom, a.z uralmon levő németség ezt az uralmát nem tudta megtartani. Nem tudta megtartani, eltekintve itt egyéb politikai jobb vagy roszabb fordulatoktól, mindenekelőtt ezért, mert nem rendelkezett azzal a számbeli sulylyal, amely számbeli súly az ő vagyoni és intellektuális nagy ereje mellett is szükséges lett volna arra, hogy állandóan gyakorolhassa ezt a hegemóniát. Nem a magyarok tetszésétől vagy nem tetszésétől függ a kérdés, hiszen az ily kérdéseket az államban dolgozó és egymással versenyző etnikus erőknek dinamikája határozza meg. Ott több-kevesebb befolyást lehet gyakorolni; de az események természetes utján, a létező erőviszonyoknak saját fajsúlyúkhoz képest való érvényesülését meggátolni nem lehet senkinek. Bn kérdem: az volna a magyarság hivatása, hogy ilyen viszonyok között is, akkor, amikor természetes utón magát nem tudja fentartani a hegemóniában az ausztriai németség, akkor is a magyarság jöjjön nem tudom, micsoda mesterkélt és erőszakos intézkedésekkel, hogy a németségnek egy saját belső erejével arányban nem álló látszólagos túlsúlyt biztosítson Ausztriában ? Azt hiszem, hogy ez beleütköznék a magyar nemzet jól felfogott érdekeibe is; de azt hiszem, beleütköznék azokba a közjogi alapfogalmakba is, amelyeket respektálnunk kell nekünk, ha azt akarjuk, hogy velünk szemben is respektáltassanak. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés jobbfelől Egy hang (balfelöl) : De nekik is! Gr. Tisza István ministerelnök: De éjjen azért mondom most is, amit akkor is mondtam, — most sem, csinálok belőle titkot — hogy nagyon szerettem volna, minden magyar ember nagyon szerette volna, ha sikerül az osztrák alkotmányosságot a német hegemónia vezetése alatt megtartani. De ha nem sikerült; ha Ausztriában más erők is felszínre vergődnek; ha Ausztriában számolni kell más népfajok természetes súlyával és természetes súlyukra alapított szükségszerű érvényesülésével: a magyar nemzetnek ezzel is meg kell találnia a maga számítását. (Helyeslés jobbfelöl.) A dualizmusnak, a paritásnak csak egyik legegyszerűbb és legczélszerübb formája az, hogy két, erősen nemzeti alapon czentralizált állam álljon egymással szemben. Nagyon jó lett volna, ha ez lehetséges lett volna. De ha nem lehet-, séges, fenn kell tartanunk a dualizmust és a paritást minden körülmények között, minden viszonyok között. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) És fentarthatjuk, ha magunk az 1867-iki kiegyezés sziklaszilárd talaját el nem hagyjuk, azt ki nem rúgjuk a lábaink alól ... Polónyi Géza: Már régen elhagytuk! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István ministerelnök: . . . még akkor is, ha a monarchia másik államában komplikálódnak a viszonyok, ha ott bizonyos pontig más csoportulásokkal, más nemzeti és nemzetiségi áramlatok érvényesülésével is kell számolnunk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) En tehát igenis ma is állítom azt, hogy nincs is jogunk hozzá, de nem is érdekünk, hogy hozzászegezzük magunkat az ausztriai német hegemóniához akkor, amikor ma már a helyzetet helyesen ismerő ausztriai németek között sem lesz senki sem, aki legmerészebb álmában is a régi értelemben vett német hegemóniáról álmodna. Ezekután még egy másik személyes kérdést kell elintéznem. (Ralijuk! Halljuk I jobbfelöl,) A t. képviselő ur az interpellácziókat megelőzőleg tett rövid felszólításomra adott válaszában azt mondotta, hogy amennyiben sötétebbé, komolyabbá válnék a külügyi helyzet, a belügyi feszültségnek megszüntetésére kellene kezdeményező lépéseket tenni. A t. képviselő ur azt mondta: nem gondolom-e, hogy hivatásom volna ebben a tekintetben tenni komoly lépést. Nem volt szándékomban erről a kérdésről ma beszélni, mert hiszen a külügyi helyzet ma nem olyan, hogy az ember a komoly fordulat bekövetkeztét biztosnak vagy csak valószínűnek is tekinthetné. Ma még teljesen bizonytalan a külügyi helyzet: épen annyira oldható az meg békés eszközökkel, mint amennyire nyitva áll a másik lehetőség, a komolyabb bonyodalmak lehetősége. De igenis, ha már erről beszélünk, igenis én feltettem volt magamban, és kész is vagyok megvalósítani szándékomat, hogy abban az eset-