Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-559
r S59. országos ülés 1914 Julius 22-én, szerdán. 73 ben, ha tényleg, — adja Isten, hogy ne következzék be — ha tényleg komolyabb külügyi bonyodalmak küszöbére jutunk, akkor teszek komoly kísérletet abban az irányban, hogy a magyar partok közötti viszonyt a régi normális keretek közé vigyem. (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) Sághy Gyula: Épen most készítették elő. (Zaj. Elnök csenget.) Huszár Károly (sárvári): Annak az előmunkálatai folynak. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: A t képviselő ur ennek az előtte is kívánatos eredménynek akadályát elsősorban az én személyemben látja. (Mozgás.) En pedig felvilágosithatom a képviselő urat arról, hogy bármennyire óhajtanám a megegyezést, a jelen pillanatban azon az áron, hogy erről a helyről elmenjek, amíg a jogosult faktorok bizalmát bironi, nem fogom a megegyezést keresni. (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. ) Elnök (csenget.): Csendet kérek! Gr. Tisza István ministerelnök: Beszéljünk, t. ház, erről a kérdésről egész nyíltan, minden góne nélkül. (Mozgás.) Hiszen az ellen a vád ellen, hogy én hivatalos állásra és arra, amit azok, akik nem voltak még benne, hatalomnak neveznek, mondom, az ellen a vád ellen, hogy hatalomra vágynám, igazán nevetséges volna védekeznem, (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mert utóvégre én nem kívánom, hogy kijelentsék, de ha magukban kissé elfogulatlanul végiggondolnak, az én, a nyilvánosság előtt lefolyt három évtizedes közpályámon, talán meg fogják engedni, hogy ha engem közpályámon a hivatal, a hatalom, utáni vágy csak legkevésbbé irányított volna, (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) talán a mostaninál valamivel több időt töltöttem volna el hivatalos állásban, mint azt a másfél évet, amelyet a lehető legkétségbeejtöbb viszonyok közötti vállalkozással eltöltöttem. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Sághy Gyula: Láttuk Széll Kálmán idejében Gr. Tisza István ministerelnök : Igazán, közpályámon, annak kezdetétől fogva, nem tehetek róla, a sors hozta ugy magával, egyik odiózus és ellenségeket ébresztő és csináló kérdést védtem a másik után. Egyik roskadozó kormányt segítettem a másik után és ellenfeleim nagyon kevéssé leplezett kárörömmel, jó barátaim bizonyos aggódó részvéttel nézték és Don Quijote gyanánt szidtak amiatt, hogy az u. n. érvényesülés szempontja mennyire nem létezik számomra. (Ugy van! a jobboldalon. Zaj a bál- és a szélsőbaloldalon.) Mondom, t. ház, igazán azt hiszem: lehet sok hibám, (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) bizonyára van is nagyon sok hibám, bőséges már az is, amit én KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVI. KÖTET. tudok, pedig a t. képviselő urak sokkal többet tudnak; (Derültség.) de annak a vádnak, hogy a hivatalhoz való kapaszkodás csak egy jottányi befolyást gyakoroljon is eljárásomra, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) annak a vádnak igazán felette érzem magamat. (Helyeslés jobbfelöl.) Hanem, t. ház, azért a mai pillanatban, ha csak azok, akiknek bizalma itt tart, meg nem vonják tőlem bizalmukat, nem fogom e helyet elhagyni; nem fogom egyszerűen azért, mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy ezen a helyen ma szolgálatot tudok tenni, (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélsöbaloldaími. Elnök csenget.) azt a csekély súlyt és presztízst, amit 30 esztendei becsületes munkával szereztem, ma egy nehéz pillanatban a magyar nemzet nagy érdekeinek javára latba tudom vetni. Ezt meg akarom tenni és amíg ez az _érzés van bennem, helyemen fogok maradni. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Ezek után kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mezőssy Béla: T. ház! Valóban nem értettem meg . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben megérkezni és csendben távozni. Mezőssy Béla: Valóban nem értettem meg, hogy interpellácziómnak melyik része, a hang vagy a tartalom volt-e olyan, mely a ministerelnök urat annyira kihozta a sodrából. (Derültség jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Mezőssy Béla: A ministerelnök urnak kedvencz szónoki formulája az, hogy aki haragszik, annak nincs igaza (Felkiáltások jobbfelöl: De nem haragszik!) és én hivatkozom arra, hogy a ministerelnök ur felszólalásának kezdetén az idegességnek és a haragnak olyan nyilvánvaló tüneteit mutatta, (Ellenmondások jobbfelöl. Igaz! TJgy van! balfelöl.) melyeket egy magyar ministerelnöknek (Zaj. Elnök csenget.), aki épen a parlamenti Ízlésről érezte magát hivatva nekem leczkét adni, bizonyára vissza kellett volna tartania. Most már azonban a beszéde végén értem haragjának az okát. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem haragszik!) Kihoztam a ministerelnököt szokott nyugalmából azért, mert én azt hittem, hogy az a kísérlete, melyre én őt felhívtam, csakugyan komoly, hogy amikor a békés kibontakozásnak kétségtelenül az ő személye is az egyik akadálya, ezt az akadályt hárítsa el a ministerelnök ur. (Zaj jobbfelöl; felkiáltások: Nem akadály!) lu
