Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

68 -559. országos ülés Í91í Julius 22-én, szerdán. bekövetkezhettek, azért én bizonyos mértékig, ha nem is közvetlenül, de a ministerelnök urat határozottan felelőssé teszem. Megmondom, hogy miért. Akkor, amikor Bilinski közös pénzügyminister ur átvette Bosznia kormányzatát, ő bizonyos mértékű bizalmatlansággal találkozott. Reánk, magyarokra, fájdalmas volt az ő kinevezése, legalább reám fájdalmas volt, hogy kinevezték, mert azon elv szerint, hogy a közös ministeri székekben két magyar ember nem lehet, kinevezték Berchtoldot magyar embernek. (Derültség balfelől.) A ministerelnök ur, igaz, akkor nem volt ministerelnök, de pártjában olyan vezető szerepet vitt, hogy tulajdonképen az akkori ministerelnök is csak az ő strómanjaként szerepelt. (Derültség jobbról. Igaz! Ugy van! balfelül.) Huszár Károly (sárvári): Arnyékministerelnök volt! Förster Aurél: Az ispánja volt! (Zaj.) Mezőssy Béla: Bilinskit ugy fogták fel és fogadták Boszniában, hogy neki mélyreható ós messzemenő politikai tervei vannak. Azt mondották, hogy ő elkészíti a trializmus alapgondolatát. Igaz, ő ez ellen tiltakozott, de tiltakozása meglehetősen szerény volt és sok mindent bele lehetett magyarázni. Hát, t. képviselőház, én tudom, hogy az a trializmus, amelyet Bilinski t. pénzügyminister ur képzelt és az a trializmus, amelyet az ő háta mögött nagyon is előkelő és befolyásos, körök portáltak, egészen más valami, mint amit a Jugoszlávia államában, nagyszerb Dusán birodalmában, a szerb rajongók képzeltek. De ép itt volt a nagy hiba, a nagy politikai tévedés, amikor azt hitték, hogy ha lehetséges a monarchia testéből kiszakítani egy uj délszláv államot, akkor az a délszláv állam meg fog maradni a Habsburg-dinasztia jogara alatt. Ez tévedés, ez lehetetlenség, mert oly erősek azok a czentrifugális erők és oly hatalmasak azok a vonzó tényezők, amelyek ilyen államot magukhoz ragadnak, hogy az első komoly politikai bonyodalom estéjén vájjon ki fogja adni az erkölcsi garancziát arra nézve, hogy ha választás lesz a közt, hogy odamenjenek-e ahova őket faji érzés, összetartozandóság, történelmi emlék és minden egyéb fűzi, vagy hűek legyenek-e az állam kötelékéhez, ily kritikus perczekben, hogyan fog eldőlni ez a kérdés? De én közvetlenül is bizonyos mértékben a ministerelnök urat teszem felelőssé, hogy az események idáig fejlődtek. A ministerelnök urnak igen erős keze van akkor, hogyha a nemzeti akarat letöréséről van szó. (Ugy van! Ugy van! Taps a baloldalon. ElnöJc csenget.) T. képviselőház! Nem tudom emlékeznek-e reá, hogy akkor, amikor Ausztriában először mutatkoztak oly tünetek, amelyek a német hegemónia pótlása helyett a szláv elem előtérbe tolásának kérdését tették lehetővé — akkor én ebben a házban mint egészen fiatal képviselő, akinek, akkor még volt idealizmusom és hittem sok mindenben, amiben ma már abszolúte nem hiszek. Elnök". Kérem Förster képviselő urat, ne szóljon közbe. Mezőssy Béla: . . . akkor én ezzel az Ausztriával szemben felmerült irányzattal szemben felemeltem a magam igénytelen szavát és azt mondtam, hogy végzetes dolog az, ha Ausztriában a német hegemónia megtörésével vagy ennek elősegítésével a szláv elem előtérbe tolását lehetővé teszik. Akkor a ministerelnök ur tartott itt a házban egy beszédet, amelyben azt fejtegette, hogy ahhoz, hogy Ausztriában német hegemónia van-e vagy a szláv elem veszi-e át ott a vezérlő szerepet, nekünk semmi közünk. Gr. Tisza István ministerelnök: Nem igy mondtam! Mezőssy Béla: Idézni fogom szórólszóra. A ministerelnök ur azt mondta, hogy legfeljebb jóakaratú semlegességgel fogjuk kisérni azt, hogy a német elem meg tudja-e tartani a maga vezető szerepét, igen-e vagy sem, azonban, hogyha esetleg föderatív kísérletek során a szláv elem túlsúlyra ut, akkor keresni kell azzal is a megértést . . . Gr. Tisza István ministerelnök: Természetes! Mezőssy Béla: . . . mert ha nem keresnénk vele a megértést, akkor az a szláv elem a mi határainkon nem állna meg. Gr. Tisza István ministerelnök: Azt hiszem, nem igy mondtam! Mezőssy Béla: Egy hosszabb beszéd volt. Nem tudom szóról szóra idézni, de a lényegért garancziát vállalok. A ministerelnök ur azt mondta, hogy az a szláv elem keresni fogja velünk a megértést és hiba lenne . . . (Zaj jobbfelöl.) Ez lehet, hogy a t. képviselő uraknak újság, azonban, ez egy nyílt dolog. Hiszen a túloldal egy másik előkelő kapaczitása, Láng Lajos, ugyanilyen irányban brosürát is irt. Egy hang balfelől: A kvótáról! Mezőssy Béla; Nemcsak a kvótáról, erről a kérdésről is! (Elénk derültség jobb felöl. Elnök csenget.) T. képviselőház! Igyekszem hűen visszaadni a ministerelnök ur nyilatkozatát. A lényeg ebben a beszédben az volt, hogy nekünk jóakaratú semlegességgel kell kisérnünk azt, hogy a német elem megtartja-e Ausztriában a hegemóniát, igen-e vagy sem. Kitűnt abból, hogy a ministerelnök ur is szerette volna, hogy a német hegemónia túlsúlyban maradjon és a maga vezető szerepét Ausztriában megtartsa, azonban kijelentette azt, hogy ha a szláv elem jut túlsúlyba, akkor nekünk azzal is meg kell keresnünk a megélhetést. (Mozgás és zaj a jobboldalon és a középen.) Gr. Tisza István ministerelnök: Halljuk! Halljuk! ' Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak!