Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-559
559. országos ülés 1914 Julius 22-én, szerdán. m Mezőssy Béla: Meg kell keresnünk az érintkezési pontokat, mert ha a szláv elem azt fogja látni, hogy az ő háttérbe szorítását a magyar befolyásnak tulajdonithatja, akkor velünk szemben kétségtelenül sokkal agresszívebb lesz •— ezt a kifejezést használta — mint különben, itt volt a nagy botlás a politikában, nemcsak a ministerelnök ur részéről, hanem mindazok részéről, akik e szláv elemnek e percztől kezdve Ausztria életének vezetésében egy túlzott és nézetünk szerint egészen elhibázott befolyást biztosítottak. Mert, kérem, egyiknél így rajzolódik le a trializmus, a másiknál amúgy. Az egyik megáll annál a gondolatnál, hogy »trializmus a monarchia keretében^, de ezzel a gondolattal a tömegeket békóban tartani, állandóan fékezni képtelenség. És abból, hogy azután később ennek a politikának nyomán Kaizl-féle ministerek csináltak kultúra alakjában határozottan szláv politikát, azután Sustersics-féle tartományfőnökök folytattak délszláv politikát, ebből lett azután a monarchia létalapjainak egy olyan megingatása, amely bizonyára nem következett volna be, ha a t. ministerelnök ur és mindazok, akiknek döntő súlyuk van ezeknek a kérdéseknek az elbírálásában, hűek maradtak volna a 67-iki kiegyezés megalkotóinak azon egyedül helyes politikájához, hogy Ausztriában a németség és Magyarországon a magyarság vigye a vezérszerepet. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) És hogy ez a politika, t. képviselőház, Ausztriában olyan súlyos veszteségeket szenvedett, ezért a felelősséget legnagyobb részben Bilinski minister úrra hárítom ós ezért én az ő kormányzati ügyessége, kormányzati képessége iránt a legkisebb bizalommal sem viseltetem. És hogyha a ministerelnök ur komolyan fogja fel a maga alkotmányos befolyását, azt hiszem, azt olyan irányban kellene érvényesitenie, hogy ő, akit elsősorban terhel a felelősség, ennek a felelősségnek a következményeit vonja le. (TJgy van! a baloldalon.) Mert, bocsánatot kérek, egy 50 milliós monarchiát nem lehet ugy kormányozni, hogy a néjjnek, a közhangulatnak nem szabad, hogy igaza legyen. Mert mi a helyzet ma Magyarországon és Ausztriában? Egynéhány öreg ur, néhány kiérdemesült exczellenz, néhány tábornok összeáll »csak szorosan« szövetkezett társaságba, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) hermeticze elzárja a királyt . . . (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Fráter Loránd: Fogja meg a csengőt! (Nagy derültség a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Mezőssy Béla... és az eredmény az, hogy minálunk tulajdonképen senkisem kormányoz, hanem ilyen nagy kérdésekben napról napra megy a régi »Fort\vurschteln«. (Igaz / Ugy van ! a baloldalon.) T. képviselőház! Ez beválhatott a béke korszakában, de most, mikor a ministerelnök ur is ilyen sötétnek látja a politikai helyzetet, nekem az a felfogásom, hogy több higgadtságot, több nyugalmat, több tartózkodást a magyar ellenzékkel szemben, (Élénk helyeslés a baloldalon.) több erélyt, több határozottságot azokkal az öreg urakkal szemben és akkor a monarchia nem lesz olyan szánalmas helyzetben, mint a minőben ma van. (Elénk helyeslés éktaps a baloldalon.) Kérdem a ministerelnök urat, hogy hajlandó-e, alkotmányos befolyását oly irányban érvényesíteni, hogy a boszniai kormányzatban kötelességüket mulasztott tisztviselők, illetve az egész kormányzati rendszerért elsősorban Bilinski közös pénzügy minister ur állását odahagyja ? (Élénk helyeslés, taps és éljenzés a baloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan válaszolni. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalo n.) Tisza István gr. ministerelnök: T. ház! Ne vegye tőlem rossz néven az interpelláló t. képviselő ur, ha nem fogok mindazokkal a kérdésekkel foglalkozni, amelyeket igen sok témát megérintő mai beszédében felölelt. Igyekszem lehetőleg azokra a témákra szorítkozni, amelyek az aktuális, gyakorlati kérdés szempontjából fontossággal birnak. Ezért mellőzöm azokat a, engedje meg nekem, kissé rapszodikus és kissé önkényes történelmi aperszüket is, amelyekbe belebocsátkozott és amelyeknél én nem hiszem, hogy a tények mindenben pontosan alkalmazkodnának a képviselő ur előadásához. (Ugy van ! a jobboldalon.) A t. képviselő ur felújította azt az állítást, hogy báró Burián politikája ellentéte volt a Kállayénak. Erről egy héttel ezelőtt beszéltünk ; akkor is kifejeztem ellenkező véleményemet báró Burián folytatta Kállay politikáját; semmiféle ellentét nem volt. A politikában fordulat állott be akkor, amidőn alkotmányt kapott Bosznia az annexió kapcsán. Azt hiszem, akár Kállay, akár Burián, akárki más lett volna akkor az ügyek élén, az annexiónak és a törökországi alkotmányos életnek ezekkel a konzekvencziáival számolnia kellett volna. (Helyeslés a jobboldalon.) Azután állott be ujabb változás, ha nem is gyökeres fordulat, de változás az u. n. Landeschef kormányzati hatáskörének nagyobbitásában. Ez azonban már báró Burián távozása után következett be, tehát semmiféle kapcsolatba Burián Istvánnal nem hozható. De én újból is azt mondom, hogy ha a képviselő urak szerint Kállay politikája helyes volt, hisz utódai az ellenkező politikát követik, sőt mindent összedöntöttek, amit alkotott, hát hogy van az, hogy nemcsak hogy pl. épen a legutolsó időkben a kritikának még csak árnyékát sem alkalmazták Bilinski politikájával szemben, hanem hogy épen Burián politikáját az ő ministerségének legnagyobb részében az urak aktive támogatták ? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mert, bocsánatot kérek, akármennyire lefokozták légyen az urak akkor is Magyarország