Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

-559. országos ülés Í914 július 22-én, szerdán. 67 nyossággal, mint bármily nagy kegy, amit nekik az osztrák császár kinál. De tudok egy példát a közelebbi időből, az abszolutizmus korszakából is. Scbmerlingnek minden igyekezete nem volt képes rávenni a magyarországi szerbséget arra, hogy az u. n. megerősített Reichsratba beküldje a maga képviselőjét és Schmerling efeletti dühében — ennek nagyon mélyreható következményei lettek — történt azután a románságnak és a szerbségnek külön püspökséggé való elválasztása, ekkor választották meg a románok részéről Sagunát román püspöknek — ők nagyon is előzékenyek voltak a verstärkter Eeichsrat-tal szemben — és ekkor választották meg épen a magyarsághoz való hűségük miatt az első szerb jűispököt, Masirevicset. Most, ebben a kritikus perczben, amikor •senki sem tudja, hogy mit hoz a jövő, esztelenség lenne, bármely politikai párthoz tartozik is valaki, olyasmit mondani, ami azokat a szerb alattvalókat, akik az osztrák-magyar monarchia sérthetetlenségének hűséges követői, ez érzelmekben megingathatná vagy befolyásolhatná. Azonban értsük meg, hogy mi az a lojalitás. Mi lojalitás alatt azt értjük — és ez a minimális dolog, amit kell, hogy megköveteljen az ország minden állampolgárától, bármilyen nyelvet beszéljen is — hogy az ő lelki szemeik előtt ne mosódjanak el a politikai határvonalak, legyenek azok meghúzva akár Belgrád felé, akár Laibach felé, akár Bosznia felé; és ez az, amit én nélkülöztem t. képviselőtársam egész beszédében. 0, habár burkoltan is, habár leplezve is, de állandóan szerb nemzetről, szerb nemzeti aspirácziókról, szerb nemzeti törekvésekről beszólt. Bocsánatot kérek, ezen a téren nincs megalkuvás, mert ez a szerb propagandának csak ügyesebb, udvariasabb, de sokkal veszélyesebb formája. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ha a ministerelnök ur és t. képviselőtársam is azt mondja, hogy rendszerváltozásra Boszniában semmi szükség sincs, ez engem igazán valósággal zavarba hoz. Hiszen ha másutt a világon elsülyed egy hajó, egy hétre rá megbukik a minister. (Mozgás jobbról.) Ha Vilmos császárnak rossz szerződést köt az egyik ministere, elküldi két hét alatt. Minálunk megölik a trónörököst (TJgy van! a baloldalon) valóságos hatósági aszszisztenczia mellett (TJgy van! balfelöl.) s akkor oda lyukadunk ki, hogy senkinek a felelős tényezők közül még a hajaszála sem görbül meg. (TJgy van! TJgy van! Taps és felkiáltások balfelöl: Abszurdum! Elnök csenget.) Erre én nem tudok példát sehol. Micsoda megnyugtató érzés lehet az, ha azt látom, hogy Bilinski ur Ischlben üdül olyan táborkarral, amilyennel napóleon meghódította legalább is Egyptomot? Mit akar Bilinski minister? Mik az ő nagyszabású tervei? Ezt ón természetesen biztosan nem tudhatom. (Felkiáltások balfelöl: Maradni akar! Ez az egy dolog kétségtelen. Azonban olyan újságokból merítem informácziómat, amely újságoknak az osztrák kormányhoz való közelsége köztudomású. Ezekben az újságokban, amelyek rendszerint nem szoktak tévedni, azt olvastam, hogy mélyreható reformok fognak történni Bilinski minister urnak a közös ministertanácsban elfogadott propozicziói alapján. Mik ezek a mélyreható reformok? Először is ellenőrizni fogják szigorúbban az iskolát. 40 esztendei paczifikáczió kellett ahhoz, hogy eljussunk oda, hogy ellenőrizni fogjuk az iskolát. (Derültség balfelM.) Ez az első mélyreható reform. A másik az, hogy szaporítani fogják a rendőrséget. (Derültség és felkiáltások balfelöl: Odaadjuk a palotaöröket!) Két olyan dolog van, amit még olvastam; nem tudom, van-e benne igazság vagy csak az újságírói fantázia szüleménye; — szeretném, ha csak az utóbbi lenne — t. i. hogy megbízható elemeket kell telepíteni a határokra és itt számítanak különösen a magyar és német kiszolgált altisztekre. Remélem, hogy ez ellen a kalandos terv ellen, ha ugyan ennek még csak a lehetősége is felmerül, a ministerelnök ur alkotmányos befolyásának teljes súlyával tiltakozni fog. Ha telepíteni kell Magyarországon, van nekünk elég veszélyeztetett pontunk, ahol minden magyar karra égetően szükség van. (TJgy van ! TJgy van ! balfelöl.) Tervezik végül a határnak erősebb őrzését. Hát, ba ezért gyűltek össze annyian, hogy ilyen mélyreható és nagyszabású reformokat süssenek ki, akkor annak a közös ministeri konferencziának bölcseségét nem irigylem. T. képviselőház! Nekem az a véleményem, hogy a történtekért a felelősséget kis emberekre reáháritani nem szabad. (TJgy van! TJgy van! balfelöl.) Azzal nem tettek eleget az igazság sujtoló kezének, hogy halomszámra szedik össze az alsó társadalmi rétegekből való szegény áldozatokat, ellenben az értelmi szerzőkkel, azokkal a jól megtelt pókokkal szemben, akik biztos szögletekből szőtték a maguk hálóját, a megtorlásnak semmi lehetősége nincs. De nem lehet olyan kormányzat sem, nem emelheti a monarchia tekintélyét és súlyát, amely ilyen súlyos és válságos időkben olyan emberekkel akarja a reorganizáczió művét kevesztülvinni, akiknek egész múltja és politikája keservesen csődött mondott. (Ügy van! TJgy van! Taps balfelöl.) Én igen sokszor láttam a ministerelnök ur erólyének, határozottságának, férfiasságának dicsőítését a kormánypárti lapokban. Hát kérem, itt lenne egy kedvező alkalom, (Derültség balról.) ahol a monarchia érdekei és a mi érdekeink hoznák magukkal, hogy azt az alkotmányos befolyást, amelyet az 1867 : XII. t.-cz. és a boszniai kormányzatról szóló 1881: VI. t-.cz. is biztosit, teljes mértékben érvényesítse. De, engedelmet kérek, nem tudom, nem fogok-e kellemetlen húrt pengetni: hogy ezek az események 9*