Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

66 559. országos ülés 19U Julius 22-én, szerdán. Omladinában valami magas kulturműveltségre tettek volna szert. De nem ugy áll a helyzet. Valószínűleg előfordultak e sajnálatos események azért, mert az. a tanári kar vissza akarta tartani a vezetése alatt álló fiatalságot oly féktelen irányoktól, amelyek Boszniát alapjában megrendítik. Mert bocsánatot kérek, oly Omladinából és oly kultúrából, amely 18 éves fiatal diákokból bombavető királygyilkosokat nevel, (Igaz! ügy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) ily kultúrából tisztességes ember nem kér. (Ugy van ! tapsok a szélsőbaloldalon.) És aztán az én t. képviselőtársam azt mondja : Hjah, ezek ártatlan dolgok. A fiatalság átrándul Belgrádba, költeményeket olvasnak, szavalnak és mindaz, ami történik, hírlapokban reprodukáltatik. Engedelmet kérek, a magyar nemzet sohasem türelmetlen a kultúrának igazi magasztos hajtásai iránt. Hiszen volt-e valaha csak egyetlen egy képviselő is, aki szemére vetette volna a szász képviselőtársainknak azt, hogy a nagy német kultúra emlőin nevelkednek ? Ugyebár senki. Mi nem azt kifogásoljuk, hogy költészetben, festészetben, művészetben a szerbséget áthatja a szolidaritás érzete, de igenis, kifogásoljuk és joggal kifogásoljuk, hogy ne használják a kultúra jelszavát köpönyegnek államellenes üzelmekre. (Igaz ! Ugy van ! taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) És hogy ez igy van, méltóztassék csak megnézni, hogy az ártatlan Omladina-kirándulások részére, amelyeket az ő ártatlan pártjuk különösen a nyári szünidőben szokott rendezni, a belgrádi kir. államvasutak olyan nagy utazási kedvezményeket adnak, — a rendes díjtételeknek háromnegyed részét engedik el — aminőt állami tisztviselőknek sem engedélyeznek a szerb államvasutak. És akik részt vettek ezeken a kulturünnepélyeken, azok után, amik a hírlapokban nem közöltetnek . . . (Mozgás és közbeszólások jobbfélől.) Bocsánatot kérek, ez lehet kellemetlen, de ártatlan színben én nem tudok feltüntetni olyan dolgokat, amelyeknek határozottan államellenes és veszélyes tendencziájuk van. (Helyes és a baloldalon.) De mikor nyilvánvaló előttünk — bár nem annyira nyilvánvaló, mint a ministerelnök ur előtt, kinek kell, hogy az adatoknak egész tárháza álljon rendelkezésére, — hogy ezeken a kulturünnepeken a dinasztia, a magyarság, a magyar állam és a monarchia elleni kifakadások, gyűlölködések és támadások képezik a főanyagot, ha ez igy van, amint letagadhatatlanul igy van : akkor nem szabad olyan beszédnek elhangzania hazafias szerb ember részéről (Zaj jobbfélől. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.), mert hiszen én Raj ácsi eh t. képviselőtársamat hazafias jó magyar embernek akarom tartani, mely ezeket a mozgalmakat lekicsinyelje, különösen akkor, mikor ezen kulturmozgalmaknak szomorú tüneteit most Boszniában olyan keserűen tapasztaljuk, (ügy van! a baloldalon.) A t. képviselő ur azt mondja hogy nincs Omladina. Én véletlenül lapozgattam az írásaim közt és nyomára jutottam annak, hogy már 1867ben volt Omladina Magyarországon és az akkori Andrássy-kormány az illető polgármestert, ki ennek az Omladinának élén állt, azonnal elmozdította. És hogy az nem volt valami kis ártatlan kultúregyesület, mutatja az, hogy azonnal szükségesnek látta az ottani mozgalmaknak megfékezésére külön királyi biztost kinevezni. Sőt tovább megyek. Tisza Kálmán 1877-ben, a török-szerb háború idején, mikor egy magyar képviselő ugyanazt tette, amit a múlt alkalommal büntetlenül megtehettek honi szerbjeink, t. i. gyűjtést indított a szerb háborúra, azt a magyar képviselőt államellenes izgatás és állam ellen szőtt merénylet czímén letartóztatta, a ház azt helyeslőleg tudomásul vette, sőt az ellenzéknek is csak egy része kifogásolta. Akkor így intézték el ezeket a kulturmozgalmakat, azért, mert nem egy divatbáb, hanem egy férfi ült a külügyministeri széken. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon. Zaj és ellenmondás jobbról.) Elnök : Felkérem a képviselő urat, hogy olyanok ellen, akk itt nem védekezhetnek, ne méltóztassék ilyen, a j>arlament' illemmel meg nem egyező és sértő kifejezést használni. (Zaj balje'ől.) Rakovszky István : Hát ügyetlen minister ! (Zaj jobbfélől.) Elnök: Csendet kérek! (Felkiáltások jobbról : Ne zavarják a szórtokot \) Mezőssy Béla: Kérem, engem nem méltóztatnak zavarni. (Halljuk ! Halljuk ! balfe'öl.) Akkor történt, hogy Orsovánál a szerb partokról egy magyar hajóra — szándékosan vagy véletlenül — több lövés történt. Három nap alatt Andrássy Gyula gróf külügyminister kivitte, hogy a szerb kormány az illető üteg parancsnokát azonnal elmozdította, kivitte pedig olyan szerény eszközökkel, hogy a monitoraink 48 óra alatt Zimonyban voltak. Éntőlem távol áll a szándék, hogy a mostani kritikus pillanatban bármi olyat is mondjak, ami a szerbség és a magyarság közötti ellentét tüzét lobbanthatná lángra, sőt kijelentem, hogy vannak történelmi emlékeink, amelyek végtelenül becsesek és kell, hogy épen ilyen kritikus időkben felemlittessenek,- hogy a magyar szerbség és a magyarság nehéz perczekben még dinasztiával szemben is megértette egymást. Csak két példára hivatkozom. 1799-ben történt, amikor a bécsi kamarillának útmutatása nyomán báró Schmidegg Albert lement a szerb karlóczai nemesi gyűlésre és azt a propozícziót tette a magyarországi délvidéki és horvátországi szerbeknek, hogy szakadjanak el Magyarországtól és alakuljanak át külön tartománynyá, — ez a hires divide et impera elvének egyik annyiszor megismételt történelmi epizódja — a szerb nemességnek egyhangú határozata az volt, hogy az osztrák császár semmit sem adhat olyat a szerbségnek, ami a magyar alkotmány ellen van és inkább kell nekik a magyar alkotmány a magyar alkotmá-