Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

559. országos ülés ÍM4 Julius 22-én, szerdán. 63 szomorúbb képét tárja a külföld elé . . . (TJqy van! Ugy van! a baloldalon. Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Mezőssy Béla: _ . . megtegye a komoly kezdeményező lépéseket oly irányban, hogy a külpolitikának bármilyen viharai ne egy szétszakadozott, széttört, hanem egy egységes Magyarországot találjanak magukkal szemben. (Zajos éljenzés és taps a baloldalon.) És hogy ez nincs igy, ministerelnök ur, és bármi következzék is, nem lesz igy, nyíltan szemébe mondom, ennek elsősorban az ön személye az oka. (Zajos éljenzés

r és taps a baloldalon. Felkiáltások balfelöl: Éljen Mezőssy! Zajos éljenzés és taps a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Éljen Tisza! Megújuló éljenzés a jobb- és baloldalon.) T. ház! Engem a többségnek ez a vastapsa hidegen hagy, megszoktam, hogy a mindenkori aktiv ministerelnököt megilleti. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Sümegi Vilmos : Lukácsot is tapsolták épen igy! Eitner Zsigmond : Sokan tapsolták ott Andrássy Gyulát is ! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek! Mezőssy Béla : A ministerelnök urnak lehetnek bármilyen kiváló tulajdonságai, lehetnek államkanczellári hajlamai és allűrjei, azt az egy mérsékletet, hogy ilyen nehéz helyzetben a saját személyénél is többre kell becsülni az ország érdekét, soha nem érezte. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Förster Aurél: Vastaps! Molnár Viktor: Menjenek Amerikába tányérozni! (Zaj.) Mezőssy Béla: És most, t. képviselőház, áttérek interpellácziómnak tulajdonképeni anyagára. T. ház! Azt a nagy tragédiát, amely a maga borzalmasságában egyet kétségtelenül eredményezett, hogy feltárta azokat a rettenetes aknákat és földalatti erőket, amelynek czélja a monarchia biztonságának megrenditése. Ezt a rettenetes tragédiát minden olyan kormány, amely érzi a maga hivatását és kötelességét, kihasználta volna az állam tekintélyének megerősitésére és megalapozására. Idestova egy hónap telt el, t. képviselőház, ezóta a rettenetes merénylet óta és hol vagyunk ? Vizsgálatok, folytonos tanácskozások vannak napirenden, nagy hírlapi campagne, amelynek nyomán s szenvedélyek máris oly magasra torlódtak innét és túlnan is, amiket aztán kétséges, hogy a kellő pillanatban lehetséges lesz-e megfékezni. Én respektálom a t. ministerelnök urnak azt a jogát, hogy nincs abban a helyzetben, hogy .azokra a kérdésekre, amelyeket a múlt alkalommal itt gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam intézett hozzá, most megadhassa a választ. De, bocsánatot kérek, bevégzett tényeknek hatalmas erejük van és én meg vagyok róla győződve, hogy ha a kormány — nem annyira a magyar kormány, mint inkább a közös kormány ós különösen a külügyminister ur — nem járult volna hozzá ennek a vizsgálatnak ilyen hosszú időre való elhúzásához (Mozgás jobbfelől.), akkor a rettenetes tragédiának első pillanataiban, az egész művelt világ nyomásának súlya alatt, Szerbia részéről is sokkal nagyobb előzékenységgel találkoztunk volna, mint most, t. képviselőház, amikor a szerb kormánynak is számolnia kell a nép széles rétegeinek hangulatával és amikor valóban nem tudjuk, hogy hova fognak fejlődni az események. T. képviselőház! Erős meggyőződésem, hogy amilyen bűnös könnyelműséget követett el külügyi kormányzatunk a rettenetes merénylet megelőzésében, épen olyan hanyag és késlekedő volt a merénylet megtorlásában. A t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy a megboldogult főherczeg nem állott gyámság alatt ós nem volt módjában visszatartani őt attól a végzetes úttól. Engedelmet kérek, ezért a felelősség elsősorban a külügyminister urat terheli, üt, ott túlnan, a császári ház ministerónek nevezik. Es a császári ház ministere nagyon rosszul ismerte saját tartományának viszonyait, ha engedte a megboldogult főherczeget arra a lávatalajra jutni, amely lávatalajon egy rettenetes katasztrófának áldozata lett. De nem kevésbbé hibás és egyenesen botrányos, felfogásom szerint, az egész boszniai kormányzat. (Igaz! Ugy van! bal felöl) A ministerelnök ur azt mondta, hogy nincs semmi rendszerváltozásra, vagy nagyobb személyi változásokra szükség. Megkönnyíti interpelláczióm megtételét az a körülmény, hogy a mai napon báró Rajacsich József t. képviselőtársam egy hosszú választ adott Szmrecsányi György képviselőtársamnak múlt héten elhangzott interpellácziójára. A mi az ebben az interpelláczióhan előadott tényeket illeti, természetes, én azokkal nem azonosíthatom magamat és az egyes tényekre vonatkozólag majd Szmrecsányi György t. képviselőtársam fogja megadni a választ. Hanem ami ebben a Rajacsich-féle válaszban feltűnő és ami az egész válaszon veres fonálként húzódik végig, t. i. a szerb propagandának mikénti megítélése, arra, mivel épen interpelláczióm keretébe vág ez a kérdés, méltóztassanak megengedni, hogy báró Rajacsich képviselőtársamnak én is megadhassam a választ. A képviselő ur ugy beszélt, mintha Bilinski közös pénzügyminister ur érdekében védőbeszédet kívánt volna mondani. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ha ö tisztán és kizárólag arra szorítkozik, hogy Szmrecsányi György képviselőtársamnak horvátországi vonatkozású egyes állításait rektifikálja vagy azokat kellő értékükre redukálja, (Helyeslés a baloldalon.) azt készséggel honorálom és értem. A t. képviselő ur ré-