Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-578
578. országos ülés 1915 május 6-án, csütörtökön. 555 zólag mai törvényeink szerint különbséget nem téve honvédség és közös hadsereg közt, azt mondják, hogy ezt a hadmentességi dijalapok terhére kell utalni. Már most a hadmentességi dijalapok tulajdonképen e háború következtében oly mértékben vétetnek igénybe, hogy kimerülteknek lesznek tekinthetők a háború után, sőt előbb is ki fognak merülni, ennélfogva itt mindenesetre egy kérdés lesz, amely szabályozandó. Nézetem szerint pedig a jogosság és méltányosság alapján ez a kérdés sem lesz másként szabályozható, mint hogy ezek a kiadások is, a jövő végleges rendezést illetőleg, közös kiadást kell hogy képezzenek. (Elénk helyeslés.) Mielőtt áttérnék Sághy Gyula t. képviselő ur határozati javaslatára, szabadjon röviden megemlítenem Polónyi Géza t. képviselő ur javaslatára vonatkozólag, hogy tulajdonképen az, amit a t. képviselő ur nagyon helyesen előadott és amiben a kormány nézetűvel is teljesen egyezik, az olyan kérdés, amelylyel mi, az egyes szakministerek, máris foglalkozunk, de amely kifejezésre is jut abban a 7. §-ban, amelyet a javaslatba a pénzügyi bizottság vétetett fel. Ez ugyanis felhatalmazza a kormányt, hogy az osztrák kormánynyal és a közös hadiigyministerrel egyetértőleg, megállapodásokat létesíthessen arra nézve, hogy a rokkantak megfelelő orvosi utókezelésben és gyakorlati oktatásban részesüljenek, mert épen az a czélunk, hogy a rokkantaknak lehetőleg a saját működési körükben való teljes keresetképességet biztosítsuk. Ez tehát olyan dolog, amelylyel már foglalkozunk és amelyre felhatalmazást is kérünk a törvényjavaslat 7. §-ában. (Helyeslés.) Áttérve Sághy Gyula t. képviselő ur indítványára, én, amint előzőleg is bátorkodtam jelezni, nagyban és egészben az indítvány czélzatával egyetértek. Ennélfogva magam is hajlandó vagyok a törvényjavaslat vonatkozó paragrafusának némi kibővítésével biztosítani azt, hogy a teljesen harczképtelen rokkantaknak, amennyiben azoknak az eddigi megélhetési viszonyai ezt indokolják, egy minimális segély, illetőleg jövedelem biztosittassék. De én azt hiszem, hogy ezt a minimumot nem a segélyben, hanem a jövedelemben kellene megállapítani, (Helyeslés) ez az egyik eltérés a t. képviselő ur javaslata és a közt a javaslat közt, amelyet én leszek bátor előterjeszteni. A másik eltérés az, (Halljuk! Halljuk!) hogy az én javaslatom szerint ez ahhoz volna kötendő, hogy az illető eddigi életmódja, megfelelő megélhetése teszi, mennyiben teszi a segély mérvét indokolttá, mert azt nem tartanám indokoltnak, hogy ugyanabba a hibába essünk, amibe bizonyos fokig beleestünk a segélyezésnél, hogy t. i. egyesek — és épen talán a legkevésbbé arra érdemes elemek — kedvezőbb anyagi helyzetbe jutnak a segélyezés folytán, mint amilyen helyzetben voltak rendes megélhetési viszonyaik közt. (Helyeslés.) Ezzel a két módosítással, t. ház, nagyon szívesen vagyok hajlandó ennek a szakasznak kiegészítését javasolni, annál is inkább, mert az által, hogy megméltóztattak szavazni az előbbi 6. §-t, ha nem is valami nagyon nagy, de mégis bizonyos több bevétel fog jutni az államkincstár számára a szeszárban való részesedés alapján. (Élénk helyeslés!) Ezért bátorkodom a következő módosítást javasolni Sághy Gyula t. képviselő ur módosításával szemben (Olvassa) : »A szakasz utolsó bekezdése elé a következő uj bekezdés illesztendő be : A ministerium felhatalmaztatik, hogy a felmerülő beigazolt szükséghez képest és amennyiben ez a rokkant eddigi életmódjának megfelelő megélhetésének biztosítása érdekében szükséges, a jelen szakasz előző pontjaiban meghatározott mértéken túlmenő államsegélyt is engedélyezhessen a teljesen munkaképtelen rokkantnak olyképen, hogy a rokkant összjövedelme 600 K-t elérjen«. (Elénk helyeslés.) Tisztelettel kérem, hogy a szakaszt ezzel a módosítással méltóztassanak elfogadni. (Helyeslés.) Sághy Gyula: Csak a hadbavonult rokkantakra nézve! Teleszky János pénzügyminister: Bocsánatot kérek, de a t. képviselő ur szövegében sincs az benn,, hogy »a hadbavonult rokkantak« (Ugy van!) En azt hiszem, hogy itt meglehetős nehéz lesz különbséget tenni. Nem tudom, hogy az az ember, akit pl. a hadszintérre szállítanak és egy vasúti szerencsétlenség következtében válik rokkanttá, nem érdemli-e meg ép ugy az állam támogatását, mint az, , aki egy srapnell folytán lesz munkaképtelenné? (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztassék elhinni, rendkívül nehéz megtenni a disstinkcziót, különösen olyan értelemben, hogy az egyik ki legyen rekesztve, a másik pedig okvetlenül részesüljön benne. Miután itt egy bizonyos fokig felhatalmazás van adva, lehet a felhatalmazással ugy élni, hogy ott, ahol a viszonyok ezt nem indokolják, ott a kormány természetesen ezen jogával élni nem fog. Ezen magyarázat után kérem, méltóztassék a módosítást elfogadni. (Helyeslés.) Sághy Gyula: Indítványom visszavonását akarom pár szóval megindokolni. Elnök: Azt nem lehet kérem. Méltóztassék vagy visszavonni indítványát vagy fentartani. Sághy Gyula: Csak annyit akarok mondani, hogy tekintettel arra, hogy a minister ur mostani előterjesztése szerint az én főintenczióm, t. i., hogy a munkaképtelenek megkapják a 600 koronát, el lesz érve, h.ditványomat visszavonom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sinc^í feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, ugy a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. ház:.', nséltóztatik-e a hato70*
