Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-578
556 57 S. országos ülés 1915 dik, illetőleg most már hetedik szakaszt eredeti szövegében, minden változtatás nélkül szemben a pénzügyminister ur által ''avasoit pótlással kiegészített szöveggel elfogadni, igen vagy nem ? (Felkiáltások: Nem !) Miután az eredeti szöveg változatlanul nem fogadtatott el s mivel Sághy Gyula képviselő ur saját indítványát visszavonta, kijelentem, hogy a 6. most már 7. szakasz a pénzügyminister ur által javasolt pótlással fogadtatott el. Következik a 8. §. Szepesházy Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat 8—10. §§-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: A törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván és elfogadtatván, a házszabályok 225. §-ának 2. bekezdése értelmében határoznia kell a háznak a beadott határozati javaslatok sorsáról. Egymásután fogom feltenni a határozati javaslatokra a kérdést. (Helyeslés.) Kérdem elsősorban, elfogadja-e a ház a gróf Esterházy Móricz képviselő ur által beterjesztett határozati javaslatot, amely szerint utasittatni kívánja a kormányt, hogy a háborúban rokkanttá váltak és hozzátartozóik, valamint a háborúban elesettek özvegyei és árvái ellátásáról rendelkező törvényeket sürgősen vegye revízió alá, igen vagy nem ? (Felkiáltások : Igen!) Elfogadtatik. Kérdem másodsorban a házat, méltóztatik-e elfogadni Giesswein Sándor kéjDviselő urnak első határozati javaslatát amelyben a rokkantügyi tanács szervezéséről kivan gondoskodni, igen vagy nem ? (Félkiáltások: Nem !) A ház nem fogadja el a határozati javaslatot. Kérdem továbbá, elfogadja-e a ház Giesswein Sándor képviselő ur második határozati javaslatát, amelyben a munkauzsora iránti intézkedésekre kívánja utasítani a kormányt, igen vagy nem ? (Félkiáltások : Nem!) A határozati javaslat nem fogadtatott el. Kérdem a t. házat, elfogadja-e Giesswein Sándor képviselő ur harmadik határozati javaslatát, amelyben a mezőgazdasági rokkantak életfeltételeinek emelése végett a mezőgazdasági élet támogatására és irányítására kívánja utasítani a kormányt, igen vagy nem ? (Félkiáltások: Nem!} A ház tehát ezt a határozati javaslatot sem fogadta el. Végül kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni Mezőssy Béla képviselő ur beadott határozati javaslatát amelyben a kormányt utasittatni kívánja, hogy a közvetlen beszerzésekre legyen tekintettel a hadsereg szükségleteinek szállításánál, igen vagy nem ? (Felkiáltások: Igen !) A ház a határozati javaslatot elfogadta. Jelentem a t. háznak, hogy ezzel a törvényjavaslattal együtt az Országos Magyar május 6-án, csütörtökön. Gazdasági Egyesületnek beadott kérvénye is elintézést nyer. A részleteiben is letárgyalt javaslat harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a t. háznak indítványt tenni. T. ház! Mivel a rendes napirend tárgyalására megállapított idő már letelt, illetőleg azt már túlhaladtuk, a napirendet most tovább nem fogjuk tárgyalni. (Helyeslés.) Most még egy szomorú bejelentést vagyok bátor a t. háznak tenni. (Mozgás a ház minden oldalán. Halljuk! Halljuk!)' Én kötelességszerüleg egy a harczban állott képviselőtársunk, Désy Zoltán sorsa iránt táviratüag érdeklődtem Pflanzer Baltin lovassági tábornok urnái és tőle most a délutáni órákban kaptam egy kimerítő választ. (Nagy mozgás. Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak azt meghallgatni; kérem a jegyző urat, sziveskedjék azt felolvasni. Mihályi Péter jegyző (olvassa): A magyar országgyűlés képviselőháza elnökségének, Budapest. Hadiszállás 1915. évi május 2-án. A folyó évi április 23-án kelt sürgöny következtében Désy Zoltán m. kir. népfölkelő hadnagy sorsa felől az eddig végzett kutatások alapján tisztelettel a következőket közlöm: Désy Zoltán m. kir. 22. népfölkelő zászlóaljbeli hadnagynak a f. é. márczius 24-iki ütközet óta nyoma veszett. Ezen ütközetben a parancsnoksága alatt álló század az ellenség részéről megindult támadás alkalmával elkeseredett hősies ellenállásával tüntette ki magát, miközben Désy hadnagy maga, mint a személyes vitézség fénylő mintaképe katonáit harczra tüzelte. Beható kutatások ellenére sem sikerült eddig kétségtelenül megállapítani, vájjon Désy hadnagy ezen ütközetben, mely nagyon áttekinthetetlen, vízmosásokkal átszakított területen történt, hadifogságba esett-e, vagy hősi halálát lelte. Az ütközet színhelyétől délre eső falu lakosainak állítása szerint másnap az elesetteket a csatatéren eltemették. Ez alkalommal állítólag a mieink között egy olyan hadnagy holttestére is ráakadtak, akinek személyleirása a Désy hadnagyéval megegyezik. Ezen holttest egy szuronydöféssel és egy mellébe hatolt lövéssel volt megsebesítve. Az elesetteknek igazolványi jegyei állítólag a község elöljárójánál vannak, de eddig ismételt kísérleteink daczára sem sikerült őket az ellenségtől megszállott helyiségből kihoznunk. Az ütközetben résztvett 29-ik zászlóaljnak egyik népfelkelője, aki az említett helységből tiz napi orosz fogság után visszaszökött, névszerint Mikán Antal, a következő adatokat mondta jegyzőkönyvbe : »Pech István és Szevcsuk Pál községbeli lakosok azt mondták nekem, hogy a mi részünkről elesettek közül tizenhármat az ütközet helyén levő dombnál és ötöt a község temetőjébe temettek el. Ezenkívül eltemettek 55 oroszt. A temetőben eltemetett saját halottaink között volt egy középnagyságú, szikár, körülbelül 50—60 esztendős, őszhaju
