Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-578

S54 •578. országos ülés 1915 májas 6-án, csütörtökön. Ám mondják meg nekem, hogy Magyarországon — ellentétben Németországgal vagyakat Ausztriával is — hány intézetben foglalkoznak a mehanikus ortopédiával, ahol ezeket a nagy vívmányokat gyakorlatilag érvényesíteni lehetne. Az ujjamon tudnám felsorolni, hány orvos foglalkozik Magyarországon azzal, hogy szegény embertársainak munkaképességét visszaadja. Szép dolog a nemeslelküség, de nem a segély az első kötelesség, hanem az, hogy gondoskodjunk műintézetekró'l és megfelelő orvosokról, akik az ortopédiának ezen újkori nagy vívmányai alapján vissza tudják adni^ szerencsétlen embertársaink munkaképességét. Épen azért elvárom a t. kormánytól, hogy amiképen az ellenzék hazafias felbuzdulásával és nemeslelküséggel szavazza meg, amit kivannak, aképen a kormár.y is tájékoztassa a képviselőházat, hogy milyen összeget szán rokkantintézetek felállítására és a megfelelő orvosi szervezet czéljára. Ezt a tiszteletteljes kérelmet intézem tehát a t. többséghez és a t. kormányhoz, mert annak a magasztos czélnak kell előttünk lebegni, hogy szegény barczban megrokkantjaink ne legyenek a segélyezésnek kitéve, hanem munkaképességük mielőbb visszatérjen. Ez volt felszólalásom czélja. Kérem méltóztassék azt jóindulatulag megfontolás tárgyává tenni. (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Teleszky János pénziigyminister: T. képviselőház ! A magam részéről teljys mértékben osztom azokat a szempontokat, amelyeket Sághy Gyula t. képviselő ur a rokkantak ellátása és minél tökéletesebb kitanitása tekintetében előadni méltóztatott. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak elhinni, hogy a kormányt e tekintetben ugyanazok a szempontok vezetik, amelyek egyáltalában minden magyar embert vezethetnek : hogy azoknak az embereknek, akik vérüket és életüket áldozták a hazáért és akik ebben a küzdelemben munkaképességükben korlátoztattak, vagy. akiknek munkaképessége megszűnt, avagy akik elvesztek a harcziéren, azok hátramaradottjainak lehető jó megélhetést biztosítson. E tekintetben hiba volna számadatokkal összehasonlítani viszonyainkat a német birodalom viszonyaival, mert hiszen békében is egészen mások a kereseti és megélhetési viszonyok, mint nálunk. Ezért természetes, hogy fix számösszegek az összehasonlításra soliassm adhatnak megbízható bázist. Azt hiszem azonban, hogy pénzügyi erőnk legvégső megfeszítésével is törekednünk kell arra, hogy lehetőleg az átlagos rokkantat olyan helyzetbe juttassuk, mint amilyenben volt akkor, amikor két kezének munkájával kereshette meg kenyerét. E tekintetben ugy a felmerülő szükségletek, mint a rendelkezésre álló anyagi eszközök ma még egyáltalán át nem tekinthetők s ez a rendelkezés, ^mit a kormány most javasol — amint az indokolásban is ki van fejtve — tisztán átmeneti intézkedés oly czélból, hogy már ma megtegyük a momentán szükségesnek látszó intézkedéseket. (Helyeslés.) További intézkedések az idők folyamán lesznek megteendők, amikor tisztábban látjuk a helyzetet és tisztábban látjuk azt, hogy mit tehetünk és mekkorák azok az összegek, amelyek ezen czélra rendelkezésre bocsáthatók. (Helyeslés.) Egyike a t. felszólaló uraknak felemiitette a havidijasok kérdését is. Mi e tekintetben is igyekszünk lehetőleg segíteni és miután ez a katonai ellátási törvény keretéhe való — amely törvény régi, elavult s amelynek megfelelő modern alapokra fektetése mindenesetre a békés állapotok egyik első feladata kell hogy legyen — mi igyekszünk ugy segíteni a dolgon, hogy az erre illetékes osztrák kormánynyal és a közös hadügy rninisteriummal egyetértőleg előterjesztést szándékozom tenni 0 felségének, hogy a havidíjasok részére, akik a háborúban váltak rokkantakká és arra rászorulnak, ideiglenesen, a rendes törvényes nyugdíjon felül, kegydijat engedélyezzen azon az alapon, hogy a VII. rangosztályig, tehát az alezredesig bezárólag — mivel ezekben a rangosztályokban fordulnak elő leginkább ezek az esetek és itt a legkisebbek a nyugdijak — egy -600 K-s kegydij engedélyeztessék, ugy azonban, hogy e kegydij és a nyugdíj együtt 2000 K-t elérjen, minélfogva egy 2000 koronás minimális nyugdíj lesz biztosítva mindazoknak, akik a harcztéren válnak rokkantakká. (Elénk helyeslés.) Méltóztatnak tehát látni, hogy igyekszünk az egész téren megoldani a kérdést. Végleges megoldása ennek a kérdésnek azonban csak az uj katonai ellátási törvény keretében lesz, mert hiszen, amint méltóztatnak tudni, ugy ez az intézkedés, amely a törvényjavaslatban kontempláltatik, mint az az intézkedés, amelyet a havidijasok részére most emiitettem, csak átmeneti, (Halljuk! Halljuk!) A végleges megoldás tisztán csak a katonai ellátási törvény keretében kereshető és e tekintetben kétségtelen, t. ház, hogy ez közös kiadást képez. E tekintetben a magyar kormány semmiféle más magyarázatnak helyt nem adhat, nem adhat még a honvédséget illetőleg sem, mert a mai katonai ellátási törvény is kimondja már azt, hogy a honvédségnek a katonai ellátása a magyar kincstárt terheli ugyan, azonban ha háború esetében fordulna elő a rokkantság és ennek következtében válik szükségessé az ellátás, ez közös kiadás, miután valamennyi törvényes rendelkezésünk azon alapszik, hogy háború esetében a honvédség költsége is minden tekintetben közös költség, különben lényegesen károsulna e tekintetben a magyar államkincstár. (Elénk helyeslés.) Más a kérdés a mai törvényeket illetőleg az özvegyek és az árvák ellátása tekintetében, mert az özvegyek és árvák ellátására vonatko-