Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-578

552 578. országos ütés 1915 > hozzá ehhez a kérdéshez, mert a tegnap hallottakat ki akarom valamivel egészíteni. (Halljuk!) Kétségtelen, hogy a rokkantjainknak itt tervezett ellátásából eredő költség csak előlegként vehető számításba, mert a végleges rendezéskor a kvóta arányában Ausztria által Magyarország javára visszatérítendő lesz a többkiadás. E részben ugyanis nem lehet különbséget tenni a közös hadsereg, a népfelkelés és a két honvédség rokkantjai között; mindannyian a közös hadviselés czéljait szolgálják. Már pedig a 67-iki kiegyezési törvényeknek nemcsak szelleme, de betűje is közöseknek jelzi a hadviselés költségeit. Ellenkeznék tehát a törvénynyel, de igazságtalanság is volna, hogy akkor, amikor Magyarország a véráldozatban a reá háruló kötelességen fölül, ezt messze túlhaladóan vesz részt — és ezt nem panaszképen mondom — akkor a költségekben, az anyagi megterhelésben hátrányos elbánásban részesüljön. Ez mindenesetre olyan indok, amely megkönnyíti a t. minister urnak azt, hogy elfogadja előterjesztendő módosításomat. De az, amit most mondtam ezekre a legénységi rokkantakra nézve, áll majdan, a végleges rendezés alkalmával, a hadban elhalt vagy a hadban történt sebesülés következtében elhalt katonatisztek özvegyeinek és árváinak ellátására nézve is, (Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) még jmlig itt is különbség nélkül a közös hadseregbeli és mindakét honvédséghez tartozó tisztek özvegyei és árvái tekintetében. (Ugy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) Ezt szükségesnek tartom hangsúlyozni azért, hogy minden félreértés kikerültessék és leszögeztessék az az álláspont, amelynek megvédését a ministerelnök nr tegnapi nyilatkozata után méltán elvárjuk, mert neki kötelessége is mindent megtenni, amit csak meg tehet, hogy a törvényes álláspontot e tekintetben a jövőben megvédje és érvényre emelje. Azonban nemcsak a teljesen munkaképtelen rokkantak részére megállapított tétel nem elegendő, mert ismétlem, a hadi ellátással együtt is legfeljebb 250—252 koronáig mehet, hanem hasonló arányban elégteleneknek mutatkoznak a részlegesen munkaképtelenné vált rokkantak részére megállapított tételek is. Csakhogy míg az egészen munkaképtelenekké vált rokkantak részére előterjesztendő módosításomban egy határozott minimális összeget fogok javasolni, a részleges rokkantak tekintetében nem tehetem ezt azért, mert ereszben a kellő adatok nem állhatnak ugy rendelkezésemre, mint a kormánynak. Én tehát annak inicziálását és javaslatba hozását, hogy — ha elfogadtatik indítványom — ennek a tételnek emelése arányában a részleges rokkantakra nézve is bizonyos aránylagos emelési kulcsot alkalmazzon a kormánytól, illetőleg az igen t. pénzügyminister úrtól várom. Módosításom mindenesetre olyan, hogy annak keretébe ez az arányosítás majd elhelyezhető lesz anélkül, hogy szükség volna a képviselőházban már most megmájus 6-án, csütörtökön. állapítani ezeket a tételeket, mert hisz eleve még a minister ur sem lehet annyira tájékozva, hogy ezt már most megállapíthassa, de módjában lesz ezen javaslat keretén belül ezeknek a tételeknek megfelelő arányban való emelését is eszközölni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek után felolvasom módosításomat, mely következőleg hangzik

: (Halljuk I Halljuk! olvassa): »Módositás a 6., illetőleg az uj 7. §-hoz. Ezen szakasz utolsó bekezdése elé a következő uj bekezdés illesztendő be: »A ministerium felhatalmaztatik, hogy a felmerülő beigazolt szükséghez képest az ezen szakasz előző pontjaiban meghatározott mértéken túlmenő államsegélyt is engedélyezhessen akkép, hogy a teljesen munkaképtelen rokkantak, amennyiben más jövedelemmel nem rendelkeznek,, legalább 600 korona évi államsegélyben részesitessenek«. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldálon.) Ehhez még csak azt akarom hozzátenni, hogy a fősuly mindenesetre azokon a rokkantakon fekszik, akik teljesen munkaképtelenek, akik abszolúte nem képesek semmit semkeresni, hogy amennyiben ezek erre a nagyobb segélyre tényleg rászorulnak. Ezt a nagyobb segélyt ugy kontemplálnám és szeretném, ha a t. minister ur ezt ugy hajtaná végre, hogy amennyiben ezeknek semmi vagyonuk és semmi jövedelmi forrásuk nincs, akkor a 600 koronát kapják államsegélyként, bele nem számítva a hadi ellátást, amely ugy is csak csekély összeg, 72 korona, amivel együtt alig jut napjára több 2 koronánál. Ez pedig már a legegyszerűbb ellátásra is szükséges. Azok közt a teljesen rokkantak közt alig, vagy legalább is csak igen kis számmal lesznek olyanok, akik nem olyan viszonyok között éltek volna, ha nincs semmi jövedelmi forrásuk rokkantságuk következtében, hogy legalább 2 koronát ne fordítottak vagy fordíthattak volna naponta a maguk fentartására. Viszont elismerem, hogy ahol még vannak egyéb jövedelmi források, pl. van az illetőnek valami kis vagyona, vagy máshonnan kap még segélyt, ott nem volna indokolt az egész 600 korona segély, mikor mások tisztán csak erre az összegre és a hadi ellátás czimén kapott 72 koronára vannak utalva. A keresztülvitelben tehát elismerem annak méltányosságát, hogyha a rokkantaknak azon az u. n. létminimumon felül, amelyet ujabban legalább törvényhozásunk is kontemplált több törvényjavaslatban, a 600 koronán felül egyéb jövedelmi forrásokból még annyi jövedelme van, hogy az moghaladja a 800 koronát, tehát azt a létminimumot, amelyet ujabb törvényhozási intézkedéseink kontempláltak, akkor a 800 koronán felüli többlet arányában, a 600 korona államsegély leszállittassék. Azután a lelkes fogadtatás után, amelyben azok a felszólalások és azok az értékes fejtegetések, amelyekhez az én gyenge szavam csak igen keveset adhat, itt a házban fogadtattak,