Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-578
550 578. országos ülés 1915 május 6-án, csütörtökön. tással, az ezt meg sem érti. Ugyanakkor meglevő czukoranyag-készletük árát már enyhén két fillérrel felemelték és az egyetlen táplálóanyagnak az árát, amely anyagot az országban normális árban lehetett volna árulni, azóta is folyton emelik. Pedig ugyanakkor megtehették volna a czukorgyárosok azt, hogy az ekszportczukor nyersanyagát átengedjék a szeszfőzőknek, hogy ne kelljen most a szeszgyártásra olyan anyagokat felhasználni, amelyeket nagyon szívesen felhasználnának táplálkozási czélokra. Én hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur átgondolt terv alapján járt el, midőn ezt kaszt javaslatba hozta, hogy tekintettel volt összes olyan fogyasztási czikkeink felhasználására, amelyek a szeszgyártásnak anyagául szolgálnak, egyáltalában a szénhidrátokat tartalmazó anyagokra és ezt az intézkedést sok olyan intézkedés fogja követni, amelyek segítségével a szeszgyárosok között a kellő egyenlőséget megóvja, az olyan iparágat pedig, amely a fogyasztóközönséggel szemben való túlkapásokban leledzik, megrendszabályozza és azért örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki ehhez az uj 6. §.-hoz szólni? (Nem!) A pénzügyminister ur kivan szólni. Teleszky János pénzügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy egész röviden reflektáljak a képviselő ur által felhozottakra. Én teljesen beismerem, hogy ha itt a kérdésnek egy hosszabb időre való gyökeresebb szabályozásáról volna szó, esetleg azon az alapon, amelyen azt az ezen szakasz értelmében kibocsátandó rendelet fogja szabályozni, akkor a különböző nyersanyagok között mindenesetre különbséget kellene tenni. Mert hogyha mi normális viszonyokat véve számba, ily eladási monopólium formájában óhajtanok a szeszadó kérdését rendezni, mindenesetre tekintetbe kell vennünk a termelési költséget és a nyersanyagot, amelyet a termelők felhasználnak. De most nem arról van szó, hogy hosszabb időre terjedő és különösen nem normális időre is kiterjedő rendezést kontemplálunk, mert normális viszonyok közt a 130 koronás árról, amelyet a szeszfőzde mint saját magának járó öszszeget visszatarthat, ilyen árról, ilyen nagy öszszegről szó nem lehet. Hiszen már ez is mutatja, hogy kizárólag kivételes intézkedésekről van szó, de ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy a törvényjavaslat értelmében ez a rendelkezés csak addig állhat fenn, amig az intézkedést vissza nem vonjuk, de semmi esetre sem tovább, mint a háború alatt és a háború után hat hónapig. Mondom, miután egészen kivételes intézkedésről van szó, azt hiszem, nem volna ma czélszerü differencziálni a különböző nyersanyagokat feldolgozó gyárak közt, annál kevésbbé, mert sokszor különböző véletlenek játszanak közbe abban a tekintetben, hogy melyik gyár milyen anyagot dolgoz fel, mert bármely anyag feldolgozásánál , a termelési költségek ma sokkal nagyobbak, mint normális időben. Azután pedig az ilyen differencziálás bele is ütköznék egész szeszadótörvényhozásunk elveibe és oly intézkedés volna, amely ellen Ausztria részéről is méltán kifogás volna tehető, mert az a szesztermelő, aki magasabb árt kaphatna a másiknál, mindenesetre prémiumban részesülne. Ugron Zoltán: Elharácsolja az anyagot a másik elől! Teleszky János pénzügyminister: Nem harácsolja el, legalább nem bizonyos fokon túl, mert az össztermelés korlátozva van. A másik kérdés, amelyet a t. képviselő ur felhozott, a czukornak a szeszgyártásnál való felhasználása. A helyzet ereszben ugy áll, hogy igenis, megengedtük, hogy az élesztőgyárak részéről adómentes czukor felhasználtassák szesztermelésre, megengedtük pedig a közélelmezés biztosítása érdekében, mert különben vagy azt kellett volna megengednünk, hogy ezek a gyárak korlátlanul használjanak fel lisztes anyagokat szeszfőzésre, mert igy lehet szcszélesztőt előállítani, vagy pedig korlátoznunk kellett volna az ő szesztermelésüket, amivel korlátoztuk volna az élesztőtermelést, — ez azonban a közfogyasztásra hatott volna vissza. Ezért határoztuk el magunkat a földmivelésügyi minister úrral arra, hogy a sajtó-élesztőt előáílitó szeszgyáraknak megengedjük a nyersczukor feldolgozását. Ez nem nagyon lukrativ dolog, mert a nyersczukor drága. Jobban járnának a főzdék lisztesanyagok korlátlan feldolgozásával, de ezt nem engedtük meg a közfogyasztás érdekében. Azt a kívánságot azonban, amely szintén felmerült, hogy az összes ipari szeszfőzdéknek megengedjük a nyersczukor feldolgozását, teljesíthetőnek eddig nem tartottuk, mert czukornak nem vagyunk oly bőviben, különösen, miután a háború hosszú elhúzódása következtében a répatermelő gazdák egy része az idén répatermeléssel nem foglalkozik és igy ezukorkészleteink egy része a jövő kampány szükségletének fedezésére is kell, másrészt a czukorfogyasztás lényegesen nőtt a szénhidrátok szűk volta és a hadsereg fogyasztása folytán. Igy tehát a földmivelésügyi minister úrral abban a nézetben vagyunk, hogy a rendelkezésre álló czukor lehetőleg a közélelmezésre biztosittassék és a szeszgyártásból kizárandó, különösen addig, amig az egész haszon a szesztermelőknek jutott volna. Ez a rendelet azonban lehetővé tevén azt, hogy a normálist meghaladó haszon ne a szesztermelőt . illesse, hanem az államé legyen, ez mindenesetre könnyebbé teszi a helyzetet a tekintetben, hogyha a szeszgyártás érdekében szükségesnek fogna mutatkozni. — amit nem tartok valószínűnek — mert nézetem szerint a szeszkészletek a jövő kampányig teljesen elgendők, de ha mégis a szeszkészletek . . .
