Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-578

578. országos ülés 191§ május 6-án, csütörtökön. 549 amelyek ezen akczióba bevonatnak, kiszélesítessék. Nincs ugyanis semmi ok arra, hogy csak a buckrpesti záloglevélkibocsátó intézetekkel köttessék meg az a megállapodás, amelyre vonatkozólag ebben felhatalmazás foglaltatik. Hiszen a vidéki pénzintézetek a zálogleveleknek csak kis részét hozták forgalomba. Talán két és fél milliárdnyi záloglevelet hoztak forgalomba a hazai pénzintézetek és e mennyiségből csak körülbelül egy milliárd esik a vidéki pénzintézetekre. Nem is tudom, hogy a vidéki intézetek ily megállapodáshoz hozzá fognak-e járulni, hiszen ugy hallom, hogy a fővárosi intézetek is húzódoznak tőle. De elvileg mégis helyesnek tartom azt, hogy ne tegyünk különbséget a budapesti és a vidéki záloglevélkibocsátó intézetek között és amidőn teljes mértékben helyeslem azt a megállapodást, amelyet a pénzügyminister ur, ugy tudom, egyes budapesti záloglevélkibocsátó intézetekkel már létrehozott, mégis meg szeretném adni ebben a szakaszban annak a lehetőségét, hogyha egyes vidéki intézetek érdeklődnek ezen üzlet iránt, ők is vonassanak be ezen megállapodás körében. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennélfogva indítványozom, hogy az 5. §. második sorában »budapesti záloglevélkibocsátó intézetek« helyett az mondassák, hogy »hazai záloglevélkibocsátó intézetek*. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. Teleszky János pénzügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Gündisch Guidó képviselő ur javaslatához hozzájárulok. Bátorkodom megjegyezni, hogy amint az indokolásból is méltóztatnak tudni, hogy egy megállapodás létesült már közöttem és a budapesti záloglevélkibocsátó intézetek között és ezen megállapodásnak a szankeziója ez a szakasz, mert hiszen ha megállapodás előzetesen nem létesült volna, nem is kérhettem volna az itt szóban levő felhatalmazást a törvényhozástól, miután itt olyan intézkedésről van szó, amely nem a törvényhozás egyoldalú elhatározásától függ, hanem amelyhez az illető intézeteknek is hozzá kell járulniok. Természetesen ahhoz, hogy a t. képviselő ur javaslatát in merito végrehajthassam, ezen megállapodásoknak a módosítása válik szükségessé. En azt hiszem, hogy ez a budapesti intézetek részéről nehézségekbe ütközni nem fog s ebben az esetben természetesen módosítani fogom a megállapodásokat. Ha a megállapodások módosítása nem sikerülne, amit mondom, nem tartok valószínűnek, a szakasz akkor is teljesen megáll abban a szövegezésben, amelyet a t. képviselő ur ajánl és azért ahhoz hozzájárulok. (Helyeslés jobbjelöl.) Elnök: Kíván még valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A kérdést a házszabályok értelmében az eredeti szövegre fogom feltenni. Amennyiben ez elfogadtatnék, akkor elesik a javasolt módosítás, amennyiben pedig nem fogadtatnék el az eredeti szöveg, akkor a javasolt módosítással elfogadottnak fogom kijelenteni a szöveget. (Helyeslés.) Kérem tehát a t. házat, méltóztatik-e az 5. §-t eredeti szövegében változás nélkül elfogadni, szemben a javasolt módosítással, igen vagy nem? (Nem!) Ha nem, akkor kijelentem, hogy az 5. §-t nem eredeti szövegében, hanem a Gündisch Guidó képviselő ur által javasolt módosítással fogadta el a t. ház. Most következik a javasolt uj 6. §., amelyhez Ugron Zoltán képviselő urnak van egy észrevétele. (Halljuk!) Ugron Zoltán: T. ház! (Halljuk '.) E perczben van alkalmam a szövegbe belenézni. Örömmel üdvözlöm a pénzügyminister urnak ezt az intézkedését. és csodálom, hogy csak most érkezett el az ideje, mert én már nyolez hónapja várom. (Halljuk!) T. i. a háború első napja ugy összezavarta a szeszfőzéshez szükséges nyersanyagoknak és a szesznek az árát, hogy első perezben előrelátható volt, hogy ennek a kérdésnek szabályozása előbb-utóbb állami beavatkozást fog kívánni. Alig tíz napja, hogy a pénzügyi államtitkár ur figyelmét erre felhívtam, és csupán ebből a szempontból kívánok az intézkedésnek ahhoz a részéhez hozzászólni, ahol a pénzügyminister ur a szesz árát 1 K 30 f, illetőleg 1 K 40 f-ben állapítja meg a főzök számára, amely tekintetben kérem figyelembevenni azt, hogy ki milyen nyers anyagból főz. Mert ha rendkívüli időket élünk is, azért az egyenlőség bizonyos fokát mégis szem előtt kell tartanunk. Van pl. egy fajtája a szeszgyárosoknak, akiket kivételesen egyenesen maga a pénzügyminister ur lát el olcsó nyersanyagokkal, ezek az élesztőszeszgyárosok. Itt tekintetbe vették azt, hogy élesztőre szükség van az országban s azért ezeknek egy specziális nyersanyagot adtak az állam által meghatározott áron korlátlan mennyiségben, csak azért, mert élesztőt állítanak elő és ezek főznek is hatra-vakra, mert a szeszen van meg a hasznuk. Ellenben más gyárak ilyen olcsó anyaghoz nem jutnak és azoknál elfogadható 1 K 40 f.-es ár. Különösen szorosan összefügg ez a javaslat a czukorkérdéssel és csodálom, hogy nem terjeszkedik ki a javaslat arra is, mert hiszen már novemberben láttuk, midőn a ezukorgyárosok sirva jöttek panaszkodni, hogy nem fognak ekszportálhatni, hogy a ezukor felhasználására sokféle irányban fog tér nyilni, mert hiszen a ezukor szénhidrátos táplálék és előrelátható volt, hogy a tápszerekben való hiány beálltával arra rá fogunk szorulni. A ezukorgyáros urak már akkor panaszkodtak, hogy az ekszport-ezukrot nem tudják eladni és hogy hat és fél millió métermázsányi anya.guk van, amely az ő felfogásuk szerint olyan sok, hogy aki nem foglalkozik ezukorgyár-